„Azok a perverz emberek, akik hajlamosak kiskorúakat molesztálni, nem is tudnának jobb munkahelyet találni maguknak egy nevelőotthonnál: itt vannak a kiszolgáltatott gyerekek szinte tálcán felkínálva” – mondta a 24.hu-nak Schmidt Erika élménypedagógiai tréner, aki külsősként a bicskei gyermekotthonban is többször megfordult, és aki elsőként fordult a sajtóhoz a visszaélések miatt. A tapasztalatai alapján jelentette ki azt is, hogy „az állami gondozottak közt nincs senki, aki ne lenne bántalmazott. Csak az elszenvedett traumák mértéke változó”.

A 24.hu cikkében a szakember mellett egy ilyen bántalmazott áldozat is megszólal. Zsófi – kérésére megváltoztatták a nevét – hattól tizenhat éves koráig lakott a Vásárhelyi János által irányított bicskei gyermekotthonban. Verbális, fizikai és szexuális bántalmazásról is beszélt, és a történeteiből kiderül, hogy nemcsak a fiúk, hanem a lányok is célpontjai voltak az abúzusnak.

Zsófi történeteiből felsejlik az is, hogy mennyire eszköztelenül engedték ki ezeket a gyerekeket az önálló életbe. „Nemcsak azt mondták, hogy nehéz lesz helytállni, hanem azt is, hogy nekünk nem fog menni. Ne panaszkodj, mondták, addig jó neked, míg itt vagy.” A gyerekekbe egészen kicsi koruk óta beléjük táplálták az „elégtelenségüket”: „Én többször megkaptam, hogy drogos kurva leszek. Az iskolában a tanár egyszer azt mondta, »hogyha nem tanulsz, a kamionos emberkét kell majd kielégítened, aki öt napja nem fürdött«. Ezt mondja a tanár egy kislánynak az osztály előtt. És ez teljesen hétköznapi.”

A bicskei gyermekotthonban az első évét nevezte a legrosszabbnak. Felidézett egy esetet, amikor az egyik nevelő úgy fejen csapta egy könyvvel, hogy megszédült. De látta azt is, ahogy másokat megvernek.

A gyermekotthon 8 év fegyházbüntetésre ítélt igazgatójáról, Vásárhelyi Jánosról azt mondta: „Már hat-hét éves koromban észrevettem, hogy árad belőle a közöny.” A fiúkkal szembeni visszaéléseiről hallottak ugyan, de ezek csak akkor váltak nyilvánvalóvá, amikor feljelentették az igazgatót. Ugyanakkor ő maga is tanúja volt annak egy autós utazás során, hogy az egyik fiúnak „János bácsi” azt kezdte el ecsetelni, hogyan kell használni az óvszert, miközben simogatta a lábát. „Ezek után hallottuk, hogy valaki feljelentette. Korábban véletlenül meghallottam egy nevelők közti beszélgetést, hogy János bácsi fél a nőktől. Akkor nagyon örültem, hogy nő vagyok” – mondta Zsófi. Ugyanakkor a nevelők őt is megtalálták. Az egyikük például aktképeket akart készíteni róla, miközben a kislány azt sem tudta, mi az az aktfotó.

Zsófi képes volt „új” életet kezdeni, de a traumák még mindig dolgoznak benne. Ahogy a beszélgetés során fogalmazott, meg kellett tanulnia magát nevelni. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy az emberek részéről milyen előítéletekkel és értetlenséggel találkozik az otthonban eltöltött gyerekkorát illetően. „Folyamatosan bántja az igazságérzetemet, hogy sokkal több megértést kéne a társadalomnak mutatni az ilyen gyerekek felé, mint én vagyok” – mondta.