Európa-szerte széles körű kognitív hanyatlással járt együtt a Római Birodalom felemelkedése – állítja egy új tanulmány. A A meteorológusokból, klímakutatókból, hidrológusokból és régészekből álló kutatócsoport szerint a bányászat és különösen a fémércek feldolgozásának az elterjedése miatt nagyon súlyos volt a levegő ólomszennyezettsége Róma fénykorában, és ez becslések szerint 2-3 százalékpontos IQ-csökkenéshez vezetett az egész birodalomban.

A kutatók szerint hatalmas eredmény, hogy sikerült számszerűsíteniük Európa csaknem 2000 évvel előtti légszennyezettségét.

A római orvosok tisztában voltak az ólommérgezés veszélyeivel, de a fémet ennek ellenére széles körben használták vízvezetékekhez és főzőedényekhez, és bekerült a gyógyszerekbe, szépítőszerekbe és játékokba is. Sőt az ólmot szándékosan is fogyasztották, miután a rómaiak felfedezték, hogy az ólomtartalmú szirupok segítettek a bor tartósításában és édesítésében.

Míg a szennyezett ételek és borok okozta ólommérgezés inkább a társadalom felsőbb rétegeit érintette, addig a birodalom hatalmas bányáiból és kohászati üzemeiből származó ólmot, amely az ezüst- és aranyfinomítók mellékterméke volt, a teljes lakosság belélegezte.

A nemzetközi kutatócsoport azt találta, hogy i.e. 15 körül, a Római Birodalom felemelkedése után jelentősen megnőtt az ólomszennyezés, és a birodalom hanyatlásáig, nagyjából i.u. 180-ig magas maradt a szintje. A kutatók becslése szerint ebben az időszakban a birodalom több mint félmillió tonna ólmot juttatott a légkörbe.

Ebben az időszakban a gyerekek vérének az ólomszintje deciliterenként átlagosan 2,4-3,5 mikrogrammra emelkedhetett, ami 2,5-3 ponttal csökkentette az IQ-jukat.

A Római Birodalom lakossága a fénykorában elérte a 80 milliót, ami azt jelenti, hogy a világ akkori lakosságának körülbelül a negyede lehetett kitéve a bányászattal és a fémmegmunkálással járó ólomszennyzésnek. Az ólommérgezés hatásai olyan súlyosak lehetnek, hogy a kutatók körében az is felmerült, hogy ez hozzájárulhatott a birodalom bukásához. Az IQ 2,5-3 százalékpontos csökkenése nem hangzik soknak, de ez a teljes népességre vonatkozott, és közel 180 évig fennállt. „Az epidemiológusokra, ókortörténészekre és régészekre bízom annak megállapítását, hogy az általunk azonosított légköri ólomszennyezés és az egészségre gyakorolt hatások szintje elegendő volt-e a történelem megváltoztatásához” – mondta a tanulmány egyik szerzője, Joseph McConnell.

A római birodalom bukása után csökkent ugyan a levegő ólomszennyezettsége, de a középkorban ismét emelkedett, majd a 20. században az ipari forradalommal és a fosszilis tüzelőanyagok, köztük a járművek ólmozott üzemanyagainak elégetésével ugrásszerűen megnőtt.