Egy eddig főként csak kontaktsportokból ismert agyi elváltozást azonosítottak hajléktalanokban a Semmelweis, a Torontói és az ausztrál Macquarie Egyetem szakemberei. A világon ez az első átfogó kutatás, amiben elhunyt hajléktalan emberektől származó agyszöveti mintákat vizsgáltak – írja közleményében a Semmelweis Egyetem.
A vizsgálat során a 34 eset közül négyben egyértelműen kimutatták a 2015-ös Concussion című film alaptémáját adó kórképet, az úgynevezett krónikus traumás enkefalopátiát (angol nevén chronic traumatic encephalopathy), kettőben pedig a betegségre utaló elváltozásokat találtak.
Az idegrendszeri betegséget a szakirodalomban először 1928-ban, bokszolóknál írták le. 2005-ben vált közismertté, amikor dr. Bennet Omalu amerikai futballisták, köztük Mike Webster agyszöveti mintáiban azonosította. Történetüket később egy hollywoodi produkcióban is feldolgozták, amiben Will Smith alakította Omalut (ezért a szerepért Golden Globe-jelölést is kapott).
Az elváltozás ismételt fejsérülések következtében alakul ki, és jelenleg csak boncolás után lehet diagnosztizálni. Az agyban egy tau nevű fehérje rakódik le jellegzetes mintázatban, ami
az agysejtek pusztulásához, majd idővel viselkedészavarokhoz, hangulatingadozáshoz, agresszióhoz, memória- és mozgásproblémákhoz vezethet.
A mostani nemzetközi kutatás eredményeit az Acta Neuropathologica című szaklapban publikálták a három egyetem szakemberei. A vizsgálati alanyok 41 és 67 év közötti életkorukban elhunyt, hajléktalan személyek voltak, többségük férfi. Négy agyi mintában a kutatók megtalálták a betegség jól ismert jeleit, két további esetben pedig részleges, de hasonló elváltozásokat mutattak ki – ez az első alkalom, hogy Európában, nem sportolói populációban igazolták a betegséget. A vizsgált alanyok közül senki sem volt hivatásos sportoló vagy katona, tehát
a mindennapi életben elszenvedett ismételt fejsérülések is elégnek bizonyultak ahhoz, hogy agyi károsodás alakuljon ki.
„Eredetileg Alzheimer- vagy Parkinson-kór korai jeleit kerestük a mintákban, ehelyett teljes meglepetésünkre CTE-t fedeztünk fel olyan embereknél, akiknek semmi közük nem volt a kontaktsportokhoz” – mondta dr. Danics Krisztina, a Semmelweis Egyetem Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézetének adjunktusa, a tanulmány első szerzője. „Ez is azt bizonyítja, hogy a mindennapok során ismétlődő, kisebb-nagyobb fejsérülések is összeadódhatnak egy életen át, és hasonló folyamatokat indíthatnak el, mint a kontaktsportot űzőknél.”
Korábban egy ausztrál kutatás
bántalmazott nőknél kimutatta a betegséghez köthető agyi elváltozásokat.
A hajléktalan emberek körében is gyakoriak a fejsérülések balesetek, verekedések vagy esések miatt, a kutatók szerint ezért fontos felismerni: az olykor agresszív vagy erőszakos viselkedés nem feltétlenül ok nélküli, hanem akár a betegség következménye is lehet.
„Felfedezésünk alapvetően változtathatja meg a hozzáállást ehhez a betegséghez és a hajléktalan populációhoz” – mondta dr. Kovács Gábor Géza, a Torontói Egyetem Tanz Neurodegeneratív Betegségek Kutatóközpontjának vezető kutatója. A tanulmány utolsó szerzője hozzátette. „A CTE nem csak sportolók betegsége, és ezt az egészségügyben, a szociális ellátásban, sőt a későbbiekben esetleg bírósági ügyekben is figyelembe kellene venni.”
Az érintett hat esetben a memóriáért felelős agyterületek károsodása egyértelműen eltért az Alzheimer-kórban látott mintáktól.
A kutatók más, idős korban gyakori elváltozásokat is találtak a vizsgálat során, például az úgynevezett argyrophil szemcsés betegséget, ami különösen meglepő, hiszen itt viszonylag fiatal embereknél jelentkezett.
„Kutatásunkban nem a genetikára, hanem a szociális és környezeti hatásokra fókuszáltunk. Szigorú kiválasztási szabályokat alkalmaztunk: csak olyan elhunytakat vontunk be a vizsgálatba, akik hosszabb időn át hajléktalanként éltek, és minden esetben ugyanazzal a módszerrel elemeztük az agy- és gerincvelőmintákat. Ez volt az első ilyen jellegű és ennyire átfogó kutatás a világon, mely során az esetek mintegy 12 százalékában találtunk CTE-t” – magyarázta dr. Shelley L. Forrest, a Torontói és a Macquarie Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.
A nemzetközi kutatócsoport szerint következő lépésként olyan diagnosztikai módszerek kifejlesztésére lenne szükség, amelyekkel a betegséget még élő személyekben és minél hamarabb fel lehet ismerni, mivel a rutinszerű MRI-vizsgálat erre jelenleg nem alkalmas.
