A közvélekedéssel szemben a vérplazma nem csak a kórházi transzfúziókhoz kell: gyógyszerek alapanyaga is. A vér folyékony részéből a többi között az immunvédekezésben szerepet játszó immunglobulinokat és véralvadási faktorokat állítanak elő. Az összegyűjtött alapanyagtól a kész gyógyszerig azonban az út az ipari feldolgozáson át vezet, ezért a bőséges hazai plazmagyűjtés és a biztos gyógyszerellátás nem ugyanaz. Ezt a különbséget az Európai Bizottság háttéranyaga is tükrözi: az adományozást és a gyűjtést a vérre vonatkozó szabályok, a készítmények előállítását a gyógyszerészeti jog rendezi.
Magyarországon a feldolgozás egy része is jelen van. A vérplazmában utazó és azzal kapcsolatos kutatásokra szakosodott Kedrion tájékoztatása szerint a Human BioPlazma gödöllői üzeme 600 ezer literes plazmafrakcionálási kapacitással rendelkezik, és immunglobulinok, valamint albumin köztes termékeit állítja elő. Vagyis a plazma összetevőinek szétválasztásával egy nemzetközi gyártási folyamatba kapcsolódik be. Az üzem hazai jelenléte azonban nem jelenti azt, hogy az itt feldolgozott alapanyagból készült gyógyszerek automatikusan a magyar kórházakba kerülnek.
A hazai szabályozás az Országos Vérellátó Szolgálat által gyűjtött ipari plazmára vonatkozóan igyekszik kapcsolatot teremteni a donor és a magyar beteg között: eszerint a feldolgozó gyártónak vállalnia kell, hogy az abból készített gyógyszerekkel indul az állami egészségbiztosító közbeszerzésén.
Hogy az ellátás az alapanyagon kívül másutt is elakadhat, azt egy magyar példa is mutatja. A magyarországi gyógyszerhatóság adatbázisában a Humaglobin Liquid immunglobulin-készítmény 200 milliliteres kiszerelésénél 2025 májusa óta hiányjelzés szerepel, forgalmazói piaci megfontolások miatt. Ugyanakkor az OGYÉI szerint más kiszerelés elérhető.
A vérkészítmények adásának is megvan a kockázata, akkor adjunk, ha muszáj! – figyelmeztet Tordai Attila. Az OVSZ új vezetője azt ígéri, hogy rendet tesz az intézményben, kivizsgálja az elődje, Bayerné Matusovits Andrea idején kötött szerződéseket, racionálisabbá teszi a levett vér felhasználását, és megpróbál pluszpénzt találni a dolgozóknak. Miért fontos, hogy „javítsák a donorélményt”?
Több plazma kell, de nem bármi áron
A gyűjtés növelésének közben emberi korlátai is akadnak. A plazmaadásnál a vér sejtes alkotóelemeit visszajuttatják a donor szervezetébe, így gyakrabban lehet ismételni, mint a teljes véradást. Magyarországon az OVSZ tájékoztatása szerint 365 napon belül akár 45 alkalom is lehetséges. Éppen ezért nem elegendő, ha minden központ csak a nála történt adományozásokat ismeri: a donor máshol is jelentkezhet.
Ezt a rést hivatott bezárni a 2026. januárban elindult Nemzeti Keresztdonációs és Donorkizárási Regiszter. A véradóközpontok ellenőrizhetik benne az utolsó plazmaadás időpontját, hogy az állomások váltogatásával se lehessen megkerülni az időkorlátokat. A magyar szabályok emellett a rendszeres ipari plazmaadóktól 365 napon belül legalább egy teljes véradást is megkövetelnek. A plazmagyűjtés ugyanis önmagában nem pótolja a kórházak működéséhez létfontosságú többi vérkomponenst.
A hazai központok és a gödöllői üzem tehát fontos részei az ellátásnak. A magyar önellátás mértékét azonban csak a teljes gyűjtés, a gyógyszerfelhasználás és a készítményekhez használt plazma eredetének együttes ismeretében lehetne megállapítani. Az áttekintett nyilvános forrásokból márpedig ezt nem lehetett megbízhatóan kiszámítani.
Nem számítanak az egészségügyi előírások, vadnyugati állapotok uralkodnak, vannak, akik egy évben több tucatszor élnek a lehetőséggel, mert különben éhen halnának, ők is és a családjuk is. Erről számol be képekkel alaposan illusztrált cikkében Váradi Béla Angliában élő fotóművész.
A kereslet gyorsabban nő, mint a gyűjtés
Európai szinten jól látható a feszültség. Az Európai Gyógyszerügynökség szeptemberben frissített tájékoztatója több, vénásan vagy bőr alá adott immunglobulin-készítmény hiányát jelzi, amely várhatóan 2027 márciusáig tarthat. Az okok összetettek, köztük van a kereslet váratlan növekedése is. Az ellátási zavar több tagállamot érint.
Az olasz adatok megmutatják, hogyan kerülhet távolabb az önellátás akkor is, ha javul a gyűjtés. Az olasz nemzeti vérellátó központ szerint az immunglobulinok iránti igény 2014 és 2024 között 57 százalékkal nőtt. Közben a plazmagyűjtés is rekordokat döntött. Mégis az olaszországi donoroktól származó alapanyagból előállított gyógyszerek csak az immunglobulin-szükséglet 59 százalékát fedezték 2024-ben, a tíz évvel korábbi 62 százalékkal szemben.
Az önellátás ráadásul készítményenként eltér: ugyanebben az évben az albuminigény 76 százalékát fedezték az olasz adományok. Ezért félrevezető egyetlen számmal leírni egy ország „plazmaönellátását”. Attól, hogy a transzfúziókhoz elegendő plazma jut, a belőle gyártott gyógyszerekből még behozatalra szorulhat.
Spanyolországban ugyanez a versenyfutás rövidebb időtávon is látszik. Az egészségügyi minisztérium 2024-es jelentése szerint a feldolgozóiparnak átadott plazma mennyisége egy év alatt 2,3 százalékkal, mintegy 427 ezer literre nőtt. A kórházak jelentett immunglobulin-felhasználása viszont 9 százalékkal emelkedett. A feldolgozásra küldött plazmának alig 15 százaléka származott kifejezetten plazmaadásból; a többit teljes véradásokból nyerték ki.
A Grifols gyógyszergyártó a PULSE spanyol partnerének arról beszélt, hogy az új kezelési alkalmazások és a jobb diagnosztika is növelik az immunglobulinok iránti igényt. A több felismert és kezelt beteg tehát több gyógyszert igényel, miközben a cég szerint a donorok száma nem bővül ugyanilyen ütemben. A válasz így nem pusztán új gyárak építése: rendszeresen visszatérő, biztonságosan adományozó emberekre is szükség van.
Újabb helyszínen gyűjtheti a vérplazmát az a cégcsoport, amely Tiborcz István közeléből két lépésben került az Egyesült Arab Emírségekben bejegyzett vállalatokhoz.
Az amerikai kiesést Európa is megérezné
Európa a hiányzó alapanyag jelentős részét az Egyesült Államokból szerzi be. Az Európai Bizottság már a korábbi szabályozás értékelésekor a növekvő gyógyszerigényt és az amerikai plazmabehozatalt összekapcsoló függőségre figyelmeztetett. A behozatal biztosíthatja az ellátást, de egy nagy beszállító kiesésének következményeit is továbbítja az európai betegek felé.
Luciana Teofili, az olasz nemzeti vérellátó központ vezetője a PULSE együttműködésben készült, a Der Standard által közölt cikkben a világjárvány tapasztalatát idézte fel: amikor az Egyesült Államokban nehezebbé vált a gyűjtés, emelkedtek az árak. Értékelése szerint egy elhúzódó zavar már magát a gyógyszerek beszerzését is megnehezíthette volna. Az importfüggőség tehát akkor is kockázat, amikor a beteg még időben hozzájut a kezeléséhez.
Az ír példa azt is megmutatja, miért nem lehet gyorsan lecserélni a külső beszerzést. Az ír vérellátó a The Journal cikkében arról számolt be, hogy a teljes véradásokból származó plazma mellett külön plazmagyűjtési programot készít elő. A szervezet szerint azonban évekbe telhet, mire ez érzékelhetően javítja az önellátást. A központok, a személyzet és a rendszeresen visszatérő donorok hálózata nem áll elő egyik napról a másikra.
Szerzőnk vért adni indult, ám végül mégsem adott, mert nem adhatott. Kik adhatnak vért Romániában, és kik nem? Miért "konzervatív" a román egészségügy rendszere és miért "moralizáló"? Pillanatkép kórház- és tűközelből.
Kompenzáció járhat, ösztönzés nem
A több adomány megszerzése és az adományozók védelme közötti feszültséget az új uniós szabályozásnak is kezelnie kell. Az emberi eredetű anyagok minőségéről és biztonságáról szóló rendelet fő rendelkezéseit 2027. augusztus 7-től kell alkalmazni. Az önkéntes és térítésmentes adományozás marad az alapelv, de a tagállamok szabályozott kompenzációt engedélyezhetnek.
Ennek feltételeit és felső határát úgy kell meghatározni, hogy a pénzügyi semlegességre törekedjen: az adományozás ne okozzon anyagi veszteséget, de ne is váljon haszonszerzéssé. A szabályozás a kompenzáció reklámozását is tiltja az adományozást népszerűsítő kampányokban. Ez azért lényeges, mert az anyagi ösztönzés arra késztetheti a donort, hogy egészségi állapotáról információt hallgasson el, vagy túl gyakran adományozzon.
A rendelet emellett az adományozási gyakoriság ellenőrzését és a donor-nyilvántartások összekapcsolhatóságát is előírja. Az európai gyűjtés bővítése így ugyanahhoz a kérdéshez vezet vissza, amelyre az új magyar regiszter is választ keres: hogyan lehet több betegnek gyógyszert biztosítani anélkül, hogy az alapanyagot adó emberek egészsége látná kárát?
Ez a cikk a PULSE európai újságírói együttműködés keretében készült. A projektet az Európai Bizottság társfinanszírozza. Közreműködő újságírók: Lola García-Ajofrín és Andrea Muñoz (El Confidencial, Spanyolország), Magdalena Pötsch (Der Standard, Ausztria), Federico Caruso (OBCT, Olaszország), Martina Bozukova (Mediapool, Bulgária), Noel Baker (The Journal, Írország).
Nyitókép: AFP / WALTRAUD GRUBITZSCH
