A múlt heti kaposvári dohánybolti gyilkosság apropóján szerdán reggel Rogán Antal a Kossuth rádió 180 perc című műsorában azt mondta, hogy ha a trafikosok védelméhez az kell, hogy levegyék a fóliát, akkor vegyék is le.

A gyilkosság helyszínét, a boltot bezárta, másik két trafikjában viszont a tulajdonos már leszedte a fóliát, mondván: nem várja meg a törvénymódosítást, de nem hagyja, hogy a munkatársai életveszélyes körülmények között dolgozzanak.

Arra a rádióműsorban azonban a Fidesz frakcióvezetője ismételten utalt, hogy a fóliázást a nemzeti dohányboltok számára eddig sem írta elő jogszabály. Rogán állításának – aki lényegében megismételte Kósa Lajos keddi kijelentését, mely szerint a dohányboltosok tévesen értelmezték a törvényt, és azért fóliázták le a trafikokat – valóban van valós értelmezési tartománya, csak az az olvasat nem életszerű. A jogszabályok a fóliázást szó szerint valóban nem nevezik meg, de a közvetett "bizonyítékok" alapján Rogán kijelentése ugyanúgy tévesen félrevezető (bár tényszerűen nem megkérdőjelezhető), mint Pintér Sándor belügyminiszter azon kijelentése, ahogy nincs összefüggés a trafikfólia és a múlt héten elkövetett kaposvári dohánybolti gyilkosság között.

Már a kezdetek óta több problémát okozott

A lefóliázott trafikok elleni bűncselekményekről, lopásokról, rablásokról és betörésekről készült biztonsági kamerás felvételekből számos látható a Youtube-on is; elég talán a legismertebbet, "Gollam" végül lebukással végződő lopási kísérletét visszaidéznünk:

De azt is érdemes visszaidézni, hogy az árusok már a rendszer 2013-as bevezetésekor is panaszkodtak minderre. Arra, hogy gyakorlatilag depresszióba esnek a környezetük miatt; azért, mert a kirakatok jogszabály szerinti letakarása/fóliázása miatt nem látnak ki az utcára, az ajtót zárva kell tartaniuk, miközben sok helyen nincs klíma. Ráadásul többen is attól féltek már akkor is, hogy ha valami bajuk lesz, a lényegében elsötétített boltban senki sem talál rájuk.

Igazából az egyetlen logikus választás volt

A kormánypárti politikusok maszatolásának hátterében az a nyilvánvaló tény áll, hogy a nemzeti dohányboltok rendszerének létrehozása – a pályáztatástól a boltok külső-belső kialakításának szabványosításáig minden – az Orbán-kormány 2013-as produkciója.

A Kossuth rádióban is elhangzó magyarázat csúsztatásának nyilvánvalóvá tételéhez elég felütni a jogtárat és a trafiktörvény értelmező rendelkezései közt megkeresni a 3. § 8. tételt. Ez a passzus tartalmazza a dohányboltot definicióját, melyből tényszerűen valóban megállapítható, hogy nincs benne, hogy a bolt ablakát be kell fóliázni, de azt egyértelműen rögzíti, hogy az adott kereskedelmi egység akkor tekinthető dohányboltnak (sok más egyéb paraméter teljesülése mellett), ha "más üzlettől elkülönült olyan önálló üzlethelyiség, amelynek külső felületére tekintve dohánytermék nem látható, csak az üzlethelyiségbe belépve".

A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. által "Nemzeti dohánybolt javasolt arculati kialakítása - 2013" címmel hivatalosan megjelent, több mint 100 oldlalas kézikönyvben, a 13. oldalon ez, az ideális üzlet így néz ki:

És bár az arculati kézikönyv tényszerűen szintén "csak" ajánlott a dohánybolt kialakításával kapcsoatosan, és azt sem tartalmazza sehol, hogy a kirakatokat fóliázni kell, de a jogszabályi regula és a látványterv alapján ez a legkézenfekvőbb megoldás. A kirakatüvegeket vagy a fóliával fedik be – vagy más sötétítési technológiával. Ez utóbbiak – például a sötétített, tükrösített üveg azonban nagyságrendekkel többe került volna.

A mutyival vagy anélkül nyert trafikkoncessziók díjának megfizetése után a boltonként legalább kétszázezer forintos külső-belső beruházásra szorított vállalkozóknál a fólián kívül nemigen fért bele más megoldás. A legolcsóbb utat választották, sőt, az lett az általánosan elterjedt megoldás, hogy a kötelezően előírt új cégért felszerelő – és egyéb, szabvány szerinti átalakítást, mint feliratozást, logózást stb. végző – céggel fóliáztatták le a trafikosok a kirakatüvegeket. Ezzel egy csapásra teljesíthetők voltak a formai előírások, ugyanakkor a dekorcégekkel is lehetett alkudni a pluszmunka árazásán.

Az épületek fóliázására szakosodott Window Film Consulting ügyvezetője, Zuber Attila e témában azt közölte a hvg.hu-val, hogy a nemzeti dohányboltok arculati kézikönyvéből az iparág számára egyértelmű volt, hogy "a kirakatüvegeket beláthatatlanná tevése" technológiailag a fóliázással érhető el a legolcsóbban. Alternatívát a foncsorozás, illetve a tükörüveg jelenthette volna, de ezeket a magas ár miatt senki nem válaszotta. Zubekék cége  kapott úgy féltucat megrendelést trafikfóliázásra, de a cégvezető szerint a szűk határidők és a nagy kereslet miatt gyorsan kialakuló árverseny ugyanazzal a következménnyel járt, mint később, a fővárosi taxik sárgára matricázásakor. Vagyis azok vitték el a megbízások zömét, akik a problémát csak néhány évre megoldó, olcsóbb anyagokkal dolgoztak, mivel ők tudtak a legolcsóbb árral megjelenni.

A fóliáztatás kérdéséhez további közvetett bizonyítékkal egy debreceni trafikos nyílt levele szolgál, aki a Civishírben azt írta, hogy az ügyben a kormánypárti politikusok összevissza hadoválnak. A trafikos levelében az olvasható, hogy bár "a szabályozás szerint az üvegbetétes ajtót és az ablakot a nyitást megelőzően (igen apró lyukacsos) szitafóliával fedtük be, ami kintről egyáltalán nem enged belátást (fényt se sokat…), bentről azonban ki lehet látni", a trafikjában másfél hónapja járt a Nemzeti Dohány Zrt. ellenőre, aki arra utasította a céget, hogy "az ablakot és az ajtót BELÜLRŐL IS fóliázzuk le".