Napokon keresztül úgy tűnt, hogy alapjaiban rendül meg az Európai Unió Oroszország elleni szankciós rendszere – és erre még mindig van esély. Mindenesetre az Általános Ügyek Tanácsában megszületett a kompromisszum: a tagállamok három évvel meghosszabbítják a csaknem háromezer orosz magánszemélyt, szervezetet és vállalatot érintő uniós korlátozásokat, de két nagy nevű üzletember, Aliser Uszmanov és Mihail Fridman lekerül a listáról. A döntés azt jelenti, hogy feloldják velük szemben az EU-ban elrendelt vagyonbefagyasztást és beutazási tilalmat.
A kompromisszumhoz az utolsó pillanatig nem volt meg mind a 27 tagállam egyetértése. Lettország hétfőn még megakadályozta a megállapodást, mondván, nem fogadható el, hogy két orosz milliárdos levétele legyen az ára a többi szankció fenntartásának. Riga végül kedden konstruktív tartózkodással lehetővé tette az egyhangú döntést.
Az ügy középpontjában Aliser Uszmanov állt, egy 73 éves, üzbég születésű orosz milliárdos, aki a fémiparban, a bányászatban és a technológiai szektorban szerzett jelentős vagyont, és az EU 2022-ben Vlagyimir Putyinhoz fűződő szoros kapcsolatai, valamint az orosz gazdaság stratégiai ágazataiban fennálló érdekeltségei miatt szankcionált. Franciaország szeptemberben váratlanul csatlakozott Szlovákiához, amely már korábban is szorgalmazta az üzletember levételét az uniós szankciós listáról. Párizs hivatalosan nem részletezte az okokat, csak „nemzetbiztonsági kérdésre” hivatkozott.
A francia külügyminisztérium szóvivője szeptember 17-én azt mondta: a francia álláspontot különböző nemzetközi partnerek által felvetett nemzetbiztonsági megfontolások alakították. Arra azonban nem adott választ, pontosan mely országokról van szó. Arra a kérdésre sem reagált érdemben, Párizs nem tart-e attól, hogy ezzel precedenst teremt: a jövőben más tagállamok is saját nemzeti érdekeik alapján próbálhatnak meg bizonyos személyeket levenni az uniós szankciós listákról.
A háttérben a Euronews és a Reuters szerint Azerbajdzsán állhat. Több diplomáciai forrás szerint Párizs azt próbálta elérni, hogy Baku engedje szabadon az ott fogva tartott francia állampolgárokat, és ennek részeként támogatta Uszmanov uniós szankcióinak feloldását. A Euronews értesülése szerint az ügyben francia és üzbég szereplők között is zajlottak egyeztetések, és egy olyan megállapodás körvonalazódott, amelyben Ilham Aliyev a két francia állampolgár kegyelemben részesítésével segíthetné a rendezést. Franciaország ezt az összefüggést hivatalosan nem erősítette meg.
Párizs és Baku kapcsolatai az elmúlt években kifejezetten rosszak lettek. A francia külügyminisztérium saját országjelentése szerint a viszony 2023 után „példátlan válságba” került, többek között francia állampolgárok őrizetbe vétele miatt.
Egyikük Anass Derraz, a francia vízügyi vállalat, a Saur alelnöke, 2025 novemberében 12 év börtönt kapott Azerbajdzsánban egy orosz–azeri milliárdosnak, Farkhad Ahmadovnak állítólag fizetett kenőpénzzel kapcsolatos ügyben; fellebbezés után büntetését 2026 júniusában kilenc évre csökkentették. A másik pedig Martin Ryan, egy Azerbajdzsánban élő francia üzletember, akit 2023 decemberében tartóztattak le, majd 2026 márciusában tíz évre ítélték kémkedés miatt. Az azeri hatóságok szerint a francia hírszerzésnek gyűjtött információkat, de Párizs elutasította a vádakat, az ítéletet júliusban fellebbviteli bíróság is helybenhagyta. A hírek szerint ennek a két személynek a szabadon engedése lesz Uszmanov mentességének az ára.
A francia kormány jelenleg is arra figyelmezteti állampolgárait, hogy csak feltétlenül szükséges esetben utazzanak Azerbajdzsánba.
Uszmanov beperelte az EU-t, de az uniós Törvényszék 2025 szeptemberében elutasította a keresetét, amelyben a szankciók fenntartását támadta. Az ügyben később fellebbezés is indult az Európai Unió Bírósága előtt, amely még folyamatban van.
A másik érintett milliárdos, Mihail Fridman levétele más úton került bele a kompromisszumba. Szlovákia régóta ellenezte Uszmanov és Fridman szankcióinak fenntartását, miközben egy harmadik tagállam, Luxemburg azzal érvelt, hogy ha Uszmanov lekerül a listáról, Fridmant sem lehetne rajta tartani.
Fridman különösen érzékeny kérdés Luxemburg számára: mintegy 16 milliárd dolláros kártérítési követelést támaszt az országgal szemben a befagyasztott vagyonával kapcsolatban, tekintettel arra, hogy pénzének jelentős része a nagyhercegségben van. Az uniós diplomaták szerint Luxemburg attól tartott, hogy Fridman szankcióinak fenntartása nehezebben lenne védhető, ha egy hasonló helyzetben lévő Uszmanovot közben törölnének a listáról.
A kompromisszum másik fele viszont az uniós szankciós rendszer eddiginél jóval hosszabb meghosszabbítása. A mostani döntéssel a mintegy 2600 személyt, szervezetet és egyéb entitást érintő egyéni korlátozásokat a korábbi hat hónapos megújítás helyett 36 hónapra hosszabbítják meg. Az ír uniós elnökség szerint a hároméves időtartam növeli a szankciós rendszer „tartósságát és kiszámíthatóságát”. Diplomáciai források szerint éppen ez volt az egyik ára annak, hogy a tagállamok elfogadják a két milliárdos levételét.
Mindez azonban Ukrajnában komoly tiltakozást váltott ki. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök még kedden is arra szólította fel az EU-tagállamokat, hogy tartsák fenn Uszmanov és Fridman szankcióit. Szerinte a szankciókat addig kell fenntartani, amíg Moszkva komoly béketárgyalásokba nem kezd és konkrét lépéseket nem tesz a háború befejezésére.
A történetnek van egy magyar kapcsolódása is: egy 2026 tavaszán nyilvánosságra került, 2024-es telefonbeszélgetés szerint Szijjártó Péter Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel egyeztetett – Aliser Uszmanov érdekében. Lavrov a beszélgetésben azt mondta, hogy Uszmanov kérésére hívja a magyar külügyminisztert, és segítséget kért az üzletember húga, Gulbahor Iszmailova uniós szankciós listáról való levételéhez. Szijjártó azt válaszolta, hogy a szlovákokkal együtt javaslatot tesznek erre Brüsszelben. Iszmailovát végül 2025 márciusában valóban törölték az EU szankciós listájáról, miután Magyarország a szankciók meghosszabbításának blokkolásával fenyegetett.
