© www.elelmezesvezetok.hu

A hithű zsidók csak kóser ételeket fogyaszthatnak.  Az ételek elő- és elkészítése során számos vallási előírásra kell ügyelni, amelyek a hívők szerint isteni eredetű parancsolatoknak felelnek meg.  

Kóser a  marha, bárány, kecske, szarvas, szárnyas húsa, de a disznó-, nyúl-, teve- vagy lóhús nem. A halak között is vannak fogyaszthatóak, de tiltottak is, mint a harcsa vagy a kecsege. A vízben élő állatok közül nem fogyasztható az, amelynek nincs uszonya és pikkelye, tehát a rákok, kagylók és egyéb puhatestűek. A szárnyasok közül sem felelnek meg a vallási előírásoknak azok, amelyek ragadozók vagy ragadozó módjára táplálkoznak. Elhullott vagy széttépett állatok sem készíthetők el. Fontos, hogy az állatot  kóser módon vágják le. A mózesi törvények tiltják a vér fogyasztását, tehát az állatokat egy gyors vágással kell lemészárolni, hogy ne szenvedjenek, majd húsukat gondosan vérteleníteni kell: alaposan kifolyatni vágáskor, majd vízben és sóban is áztatni,  azaz kóserolni.

"Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében"- írja a Tóra háromszor is. A zsidó konyhában ez a tejes és a húsos ételek különválasztását jelenti: azaz nem szabad őket együtt főzni és  fogyasztani, de még tárolni sem. Sőt. Külön edényzet és mosogató szükségeltetik. De még más abrosszal is terítenek a két ételcsoporthoz.

© www.centropa.hu

A bonyolult és szigorú előírások ellenére - vagy pont miattuk - a modern zsidó konyhára igazi gasztronómiai ínyencségek a jellemzőek. Az egyik legfinomabb és legismertebb étele a sólet. Ez a finomság talán pont a szombati munkatilalomnak köszönhető. Hiszen a zsidó vallás szerint szombaton nem szabad ételt készíteni. Sokszor azonban csak ezen a napon volt együtt a család, így minden jobb falatot ekkorra  tettek félre. A sóletet, amely  liba-, pulyka- vagy marhahúsból, babból, és hántolt árpából, azaz gersliből áll,   már pénteken összeállíották, majd jó 12 órán át kemencében vagy külön sóletkányhában 'érlelték'. Faluhelyen sokáig a sóletet elküldték a pékhez, hogy a kenyér után, a még meleg kemencében süsse meg. Sokak szerint így a legfinomabb. Sólet általában a legszegényebbek asztalára is jutott, legfeljebb kevesebb hússal.  A mai háziasszonyok már kevesebbet bíbelődnek a sólettal, De a lassú főzés-sütés híján sosem lesz igazi a sólet, legfeljebb, ha valamelyik megbízható kifőzdéből, vendéglőből hozatják. A ünnep előestéjén, tehát péntek este általában hal a fő fogás a termékenység jelképeként. A legkedveltebb a töltött ponty vagy csuka és a hideg diós hal. Előfordulhat az asztalon a falsche fische, vagyis a darált csirkemell filéből készült hamis hal. Kenyér helyett barheszt, azaz fonott kalácsot fogyasztanak.

Ősszel, újévkor mézes sárgarépa főzelék, kerek répatorta is készül. A süteményt mézbe mártogatják, ahogy az almát és a diót is, hogy legyen kerek és édes az újév.

A Tóra ünnepén töltött káposztát, liba- és kacsapecsenyét fogyasztanak, amihez még diós és mákos kifli dukál. Hannukakor, a zsidó „karácsonyon” olajban sült fánk, palacsinta és diós vagy gesztenyés sütemény, bejgli kerül az asztalokra. Purimkor, azaz a zsidó farsang ünnepén illik kóstolót küldeni rokonoknak, barátoknak: ez általában diós és mákos kindli, egy, a pólyásbabához hasonlító sütemény, továbbá fánk és mákkal, dióval vagy lekvárral töltött Hámán-táska. A legjellegzetesebb, talán a zserbóhoz hasonlítható, gazdagon töltött-rétegezett sütemény a flódni, amit minden ünnepkor sütnek.

A peszah, a zsidó húsvét, az Egyiptomból való szabadulás emlékünnepe időben gyakran közel esik a keresztény húsvé ünnepéhez. Ez az ünnepkör 8 napig tart. Ilyenkor csak a kimondottan erre az alkalomra  használt edényekben szabad főzni. Ekkor tilos a kovászos ételek fogyasztása, helyette ott van a kovásztalan kenyér, a macesz. Peszahkor kedvelt étel a cibereleves, sült és párolt húsokat,  sütemények sokaságait is feltálalják. Ami pedig bármely ünnepen , de lakodalmakkor mindenképpen az asztalra kerülhet, az az alaposan bezöldségelt marha- vagy tyúkhúsleves maceszgombóccal. Van ahol nem is hívják másként, mint aranylevesnek.

Kugli:

Hozzávalók: 20 dkg liszt, libazsír, ízlés szerint só, őrölt bors, pirospaprika. A lisztet a fűszerekkel összekeverjük. Ahány kanál libazsírt veszünk, annyi kanál vízzel összeforraljuk. Ezt a zsíros levet öntjük az ízesített lisztre, annyit amennyit felvesz úgy, hogy összedolgozva elváljon a keverőtál falától. Alaposan kidolgozzuk, „kuglit”, hosszúkás, vaskos formát gyúrunk belőle. Amikor a sólet / vagy akár valamilyen főzelék, pld. a lencse / félig kész, beletesszük, s lefedve együtt főzzük-sütjük tovább. A szaftos egytál ételek kiváló húspótlója, kiegészítője. Mire elkészül minden ízt, zamatot  fölvesz.