Állítja, ha megkérdezné tőle valaki, mit kérne élete utolsó vacsorájára, az kizárólag szamósza lenne, de jó sok. Vagyis, bő zsiradékban sütött, pikáns ízeket rejtő tésztabatyu. A szamósza fenségességére szerte a világban igen sok rajongó esküszik. Hogy melyik a legjobb töltelék, arról viszont nagyon megoszlanak a vélemények. A szingapúriak például az úgynevezett kínai szamószát szeretik, a maga zelleres, babcsírás, húsragus kavalkádjával. Sokak szerint viszont kötelező lenne minden szamószába burgonyát tenni, mert csak akkor autentikus, vagyis hozza indiai eredetét. Léteznek karfiolos, céklás, káposztás szamószák is, még hozzá top-kategóriás európai vagy amerikai indiai éttermekben. Sőt, például a londoni Zaika-ban csokoládés szamószával is kábítják a népeket.

Tésztabatyu. Pikáns ízek © vegafood.freeblog.hu

A bengáliak esküsznek a singarára, ami a szamósza édeskés alap ízű változata, mazsolás is létezik belőle. A singara egyébként édes, „nőies ízét” a benne rejlő, nem pépesített édesburgonya és karfiolkockáknak köszönheti. A szamószák, melyek vélhetően Arábia területéről érkeztek Indiába, s hódították meg onnan a világot, nem kimondottan könnyű ételek. Jól fejlett egészségtudatosok inkább kerülik is. Bő zsiradékban egészen át kell őket sütni, lehetőleg ghíben (indiai tisztított vaj – a szerk.). A jó szamószának csak néhány összetevője van – főleg burgonya –, visszafogottan fűszerezve római köménnyel, sóval és talán egy kis friss gyömbérrel, vékony kagyló alakú tésztába csavarva. Ez nem valami flancos sült tészta, és a szabályos formával sem kell bűvészkedni.

Narayan szerint Indián kívül a legjobb szamószákat az Egyesült Királyságban és Torontóban lehet fellelni. Nagy- Britanniában például rutinosan „szúr ki” szamószákat a nagyáruházak élelmiszerhalljaiban, büféiben. Legjobban a Mark’s and Spencer kínálatát kedveli,és rendszeresen átfésüli Nyugat-Londonban lakó testvérével az East End-et, a Southall és Tooting utcák déli részét pár jó szamószáért. Ottani pakisztáni barátai a Lahore Karahi húsos szamószájára esküsznek. Ő pedig a Tooting utca felső részén lévő Pooja Sweets and Savouries nevű helyet preferálja, mert az itteni, legegyszerűbb krumplis szamósza   nem tocsog az olajban. S erre csúszik a legjobban a hideg sör…

Toronto szamósza- szempontból egy olvasztótégely. Egyrészt van ott egy elég jó Samosa King nevű hely, másrészt a Sultan of Samosas, ahol a friss spenótos-feta és mozzarella sajtos változat oregánós, bazsalikomos öntettel leöntve kapható. Narayan húsz éven keresztül élt New York környékén, és esküszik rá, hogy a jó szamószák a nyugati parton találhatóak. Első helyen említi a Vik’s Chaat Corner–t Berkeleyben, ahol megfelelő szamószákat szolgálnak fel, a hangulat pedig Indiát idézi.

Szinte szó szerint beutazva  a Földet a szamósza feltérképezése okán, elég sajátos tapasztalatot oszt meg híveivel: ha akár csak egy félig jó szamószát akar enni az ember akárhol a világon, soha nem érdemes magát egyszerűen csak „indiai étteremnek” nevező helyre menni. Inkább olyan helyeket válasszunk, melyek nevében szerepel a „sweets” (édesség) szó. Még jobb, ha azt látjuk „Sweets and…” Nincsenek véletlenek: a két legcsodálatosabb hely, ahol megtapasztalta a „szamósza-nirvánát” az a bizonyos Tooting utcai Sweets and Savouries, a másik pedig a Rajjot Sweets and Snacks Sunnyvale-ban, a californiai San Jose közelében.

(A Financial Times nyomán: Gábor Fanni)

Zöldséges szamósza (24 -26 db)

Hozzávalók a tésztához: 22,5 dkg átszitált teljes kiőrlésű liszt, 1/4 kávéskanál só,1/8 kávéskanál sütőpor, 2 evőkanál napraforgómag, 2 evőkanál finomra metélt, vegyes zöldfűszer (koriander, petrezselyem), 3 evőkanál lehűtött, natúr krémsajt, 3-4 evőkanál hideg vaj, 1,2 dl natúr joghurt, kevés hideg víz.

A lisztet jól elkeverjük a sütőporral, napraforgómaggal, zöldfűszerekkel, sóval, majd beledolgozzuk a vajat és a krémsajtot, hozzáadjuk a vizet és a joghurtot. Gyorsan kell dolgoznunk, hogy a hideg összetevők ne melegedjenek fel. Akkor jó, ha kemény, rugalmas tésztát kapunk, amit aztán egy óra hosszat pihentetünk.

Hozzávalók a töltelékhez: 1 kicsi csípős paprika,1 evőkanál reszelt gyömbér vagy 1 kávéskanál gyömbérpor elkeverve 1 evőkanál citromlével, 2 kisebb paradicsom, 1/2 evőkanál őrölt koriander, 1/2 kávéskanál őrölt kurkuma, 1 kávéskanal garam masala (készen kapható indiai fűszerkeverék – a szerk.), egy közepes karfiol rózsáira szedve,1/2 kg apró kockákra vágott burgonya, kevés frissen metélt koriander, petrezselyem, ghí vagy olaj a sütéshez.

A paradicsomokat leforrázzuk, lehúzzuk a héjukat,a karfiolt és a burgonyát megpároljuk. A ghíben megpároljuk a vékonyan felszeletelt paprikát, hozzáadjuk a gyömbért, a paradicsomot és rá szórjuk a száraz fűszereket. Átpirítjuk, sűrűre befőzzük, s ekkor tesszük hozzá 3-4 percre a karfiolt és a burgonyát. Utána lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a citromlevet és a friss zöld fűszereket. 

A tésztából hosszú rudat sodrunk és 12-13 szeletre vágjuk. A szeleteket kb. 14 cm átmérőjü lepénykévé nyújtjuk és mindegyiket megfelezzük. Az így kapott félkörökre elosztjuk a tölteléket, benedvesítjük vízzel a tészta peremét és a töltelék fölött összezárjuk a batyukat. Vastagon kivajazott tepsire tesszük őket és 180 fokos sütőben vagy bő, forró zsiradékban arany barnára sütjük.
 
(Rohini Dasi: Isteni ízek)