A rádió csütörtök hajnali híre szerint az euró nagy-britanniai bevezetéséhez megszabott öt gazdasági alapfeltételt Gordon Brown pénzügyminiszter nem teljesültnek minősítette. Egyelőre még terv sincs arról, hogy a feltételrendszert mikor vizsgálják meg ismét, de Brown állítólag azt pártolja, hogy ezt is halasszák el a következő - legkésőbb 2006-ban esedékes - parlamenti választások utánig. Brownról régóta azt tartották, hogy egyelőre nemigen akarja az eurót; a BBC hírmagyarázata szerint az új fejlemények legfontosabb eleme az, hogy érvelését az erősen európártiként számon tartott Tony Blair kormányfő is elfogadta.
Nagy-Britannia a legnagyobb európai uniós gazdaság, amely - még a konzervatív érában hozott döntéssel - önszántából maradt ki a jelenleg 12 tagú valutaunió alapító országai közül. A brit Munkáspárt, miután 1997-ben kiütötte a 18 évig országló, és az euró meghonosítását mereven elvető konzervatívokat a hatalomból, némi habozás után maga is meglehetősen bizonytalan programot hirdetett az euró kérdésében. Eszerint a Labour-kormány "elvben" elfogadja a valutauniós csatlakozás gondolatát, de csak akkor, ha teljesül öt alapfeltétel: eléggé összhangban van-e a brit és az euróövezeti gazdasági ciklus ahhoz, hogy Nagy-Britannia hosszú távon együtt tudjon élni a valutauniós jegybanki kamatszinttel, problémák esetén van-e elég válaszadási rugalmasság az euróövezeten belül, a csatlakozás fellendíti-e a beruházásokat Nagy-Britanniában, jót tenne-e a belépés a londoni Citynek mint Európa pénzügyi központjának, és használna-e a brit eurótagság a növekedés és a foglalkoztatás stabilitásának. Ez utóbbi feltételcsoportban látványos a különbség a brit gazdaság javára. A 2003-2004-es pénzügyi év költségvetésébe a brit kormány egyebek mellett 2,5-3,0 százalékos gazdasági növekedést, valamint 4 százalék alatti munkanélküliséget állított be; a növekedési előrejelzés csaknem a háromszorosa, a munkanélküliségi jóslat a fele a jelenlegi valutauniós átlagnak.
A munkáspárti kormány az öt feltételcsoport teljesülése esetére még népszavazás kiírását is megígérte az euró meghonosításának ügyében. Nem hivatalos vélemények szerint a halogató politikát a gazdasági okok mellett az is indokolja, hogy a kabinet a következő választások előtt nem akar beleszaladni egy súlyos népszavazási vereségbe, az összes legutóbbi országos felmérés azt mutatja ugyanis, hogy a brit választók kétharmadának - legalábbis rövid távon - továbbra sem kell az euró. (MTI)
Nagy-Britannia a legnagyobb európai uniós gazdaság, amely - még a konzervatív érában hozott döntéssel - önszántából maradt ki a jelenleg 12 tagú valutaunió alapító országai közül. A brit Munkáspárt, miután 1997-ben kiütötte a 18 évig országló, és az euró meghonosítását mereven elvető konzervatívokat a hatalomból, némi habozás után maga is meglehetősen bizonytalan programot hirdetett az euró kérdésében. Eszerint a Labour-kormány "elvben" elfogadja a valutauniós csatlakozás gondolatát, de csak akkor, ha teljesül öt alapfeltétel: eléggé összhangban van-e a brit és az euróövezeti gazdasági ciklus ahhoz, hogy Nagy-Britannia hosszú távon együtt tudjon élni a valutauniós jegybanki kamatszinttel, problémák esetén van-e elég válaszadási rugalmasság az euróövezeten belül, a csatlakozás fellendíti-e a beruházásokat Nagy-Britanniában, jót tenne-e a belépés a londoni Citynek mint Európa pénzügyi központjának, és használna-e a brit eurótagság a növekedés és a foglalkoztatás stabilitásának. Ez utóbbi feltételcsoportban látványos a különbség a brit gazdaság javára. A 2003-2004-es pénzügyi év költségvetésébe a brit kormány egyebek mellett 2,5-3,0 százalékos gazdasági növekedést, valamint 4 százalék alatti munkanélküliséget állított be; a növekedési előrejelzés csaknem a háromszorosa, a munkanélküliségi jóslat a fele a jelenlegi valutauniós átlagnak.
A munkáspárti kormány az öt feltételcsoport teljesülése esetére még népszavazás kiírását is megígérte az euró meghonosításának ügyében. Nem hivatalos vélemények szerint a halogató politikát a gazdasági okok mellett az is indokolja, hogy a kabinet a következő választások előtt nem akar beleszaladni egy súlyos népszavazási vereségbe, az összes legutóbbi országos felmérés azt mutatja ugyanis, hogy a brit választók kétharmadának - legalábbis rövid távon - továbbra sem kell az euró. (MTI)