A Dow Jones hírügynökség szerint Kína idegenforgalmának idei visszaesése akár egy százalékponttal is ronthatja a 2003-as gazdasági növekedését. A nemzeti idegenforgalmi hatóság adatai szerint 1989 óta első ízben csökken az ágazat teljesítménye, a bevételek nem érik el a 277 milliárd jüant, azaz a tavalyi fele körül alakulhatnak, s ennek fő oka a tüdőgyulladás-járvány. Az év első öt hónapjában a külföldi látogatók száma 10 százalékkal 34,8 millióra csökkent, a devizabevételek viszont ennél jobban, a múlt év azonos időszakához képest 20 százalékkal mérséklődnek. A kínaiak külföldi kiutazásaiból fakadó turisztikai bevételek csökkenése viszont 43 százalékot érhet el, míg a kínai belső turizmus bevételei 53 százalékkal eshetnek, azaz 204 milliárd jüan körül alakulhatnak majd az idén.
Az adatokat azt megelőzően tették közzé, hogy a WHO (Egészségügyi Világszervezet) levette Pekinget is az utazási figyelmeztetési listáról, mivel értékelése szerint az atipusos vírusfertőzéses járványt a kínai fővárosban sikerült megfékezni. A WHO listáján Peking volt az utolsó hely, ahonnan a fertőzés veszélye miatt eltanácsolták az utazókat. (Dél-Kínában tavaly novemberében tört ki a járvány, amely több mint 800 ember életét oltotta ki, és több mint 8400 embert fertőzött meg.)
A kínai adatok hazánkra nézve is elszomorítóak, mert a Magyar Turizmus Rt. még nem is olyan régen arra számított, hogy a Kínából tömegesen érkező utazók dollármilliói hoznak majd pezsgést a magyar idegenforgalmi ágazatba, amely a korábbi évekhez mérten szintén alulteljesít. A cég marketing-tervében éppen Kína volt a cél, ahol „be kell vezetni” Magyarországot. De hát a kínaiak eddig nem jöttek (tekintettel a SARS-járványra, ez talán jobb is így), annak ellenére, hogy hazánk a hetedik ország a világon, ahová a hétköznapi kínai halandó különösebb cécó (hosszadalmas belső engedélyezési eljárások) nélkül utazhat.
Egy Magyarországot jól ismerő kanadai marketing-szakember szerint a magyar turizmus felelőseinek most egyébként is hagyni kéne a kínaiakat, és más égtájak felé volna jó fordulni, más országokat kellene keresni, ahol hatékonyabban lehetne elkölteni a Magyarországra irányuló turizmus fellendítésére szánt összegeket. Szerinte ugyanis azok a kínaiak, akiknek van pénzük és igényük egy hosszú utazásra, már bejárták azt a hat országot, amelybe eddig mehettek, s ha most befizetnek egy újabb túrára, hát tuti, hogy a hetedik célpontot, tehát Magyarországot fogják választani. Ehhez nem kell különösebb propaganda. A vörös kínaiak helyett inkább a vörösnyakú (redneck) amerikaiakra kellene koncentrálni. Főleg, mivel nekik még a költeni való pénzük is több.
A vörösnyakúaknál álljunk meg egy pillanatra. Az egyszerű mozijáró európai (pl. magyar) hajlamos azt hinni, hogy Amerikában csupa Richard Gere meg Tom Cruise-forma sármőr rohangál. A valóság azonban más. Mint minden országban, a tömeget itt sem a feltűnően vonzó, tehetős és intelligens emberek adják, hanem azok az egyszerű atyafiak, akik nap-nap után - döntő többségükben vidéki kisvárosokban - eljárnak dolgozni hivatalba, gyárba és a földekre (történetesen nekik a napsütéstől meg a jó levegőtől hagyományosan szép vörös a nyakuk), s hisznek az amerikai álomban, az amerikai nemzetben, a szabadság szellemében, satöbbi, satöbbi.
Ők voltak Bush elnök leglelkesebb támogatói az iraki "szabadságharcban", s ők utasították el leginkább a francia és német termékek vásárlását, amikor ezek az országok vonakodtak elismerni a Szaddam elleni invázió jogosságát – állítja a marketing guru. Szerinte éppen ezért ma Magyarországra tömegesen lehetne beutaztatni a klasszikus párizsi nyaralásból nemzeti érzelmi okokból kiábrándult redneckek hadait. A guru véleménye szerint elég lenne csak egy olyan hirdetményt köröztetni, hogy: „Magyarország támogatta Amerikát Szaddam legyőzésében. Gyertek, nézzétek meg a harcostársak gyönyörű kis országát Európa szívében!” S máris tódulnának a vastagbukszájú amcsik a SARS-sal nem fertőzött és Amerika-barát Magyarországra, s nagy tételben vásárolnák a harminckét lapos magyarkártyát - a lapok hátoldalán Amerika közellenségeivel. Sőt kellő színvonalú idegenforgalmi szolgáltatás megléte esetén egy hét múlva már a piros ultit is be tudnák mondani, pár nap és pár icce bor után pedig a magyar kultúra megismerésében eljuthatnának akár Fedák Sáriig is.
Az adatokat azt megelőzően tették közzé, hogy a WHO (Egészségügyi Világszervezet) levette Pekinget is az utazási figyelmeztetési listáról, mivel értékelése szerint az atipusos vírusfertőzéses járványt a kínai fővárosban sikerült megfékezni. A WHO listáján Peking volt az utolsó hely, ahonnan a fertőzés veszélye miatt eltanácsolták az utazókat. (Dél-Kínában tavaly novemberében tört ki a járvány, amely több mint 800 ember életét oltotta ki, és több mint 8400 embert fertőzött meg.)
A kínai adatok hazánkra nézve is elszomorítóak, mert a Magyar Turizmus Rt. még nem is olyan régen arra számított, hogy a Kínából tömegesen érkező utazók dollármilliói hoznak majd pezsgést a magyar idegenforgalmi ágazatba, amely a korábbi évekhez mérten szintén alulteljesít. A cég marketing-tervében éppen Kína volt a cél, ahol „be kell vezetni” Magyarországot. De hát a kínaiak eddig nem jöttek (tekintettel a SARS-járványra, ez talán jobb is így), annak ellenére, hogy hazánk a hetedik ország a világon, ahová a hétköznapi kínai halandó különösebb cécó (hosszadalmas belső engedélyezési eljárások) nélkül utazhat.
Egy Magyarországot jól ismerő kanadai marketing-szakember szerint a magyar turizmus felelőseinek most egyébként is hagyni kéne a kínaiakat, és más égtájak felé volna jó fordulni, más országokat kellene keresni, ahol hatékonyabban lehetne elkölteni a Magyarországra irányuló turizmus fellendítésére szánt összegeket. Szerinte ugyanis azok a kínaiak, akiknek van pénzük és igényük egy hosszú utazásra, már bejárták azt a hat országot, amelybe eddig mehettek, s ha most befizetnek egy újabb túrára, hát tuti, hogy a hetedik célpontot, tehát Magyarországot fogják választani. Ehhez nem kell különösebb propaganda. A vörös kínaiak helyett inkább a vörösnyakú (redneck) amerikaiakra kellene koncentrálni. Főleg, mivel nekik még a költeni való pénzük is több.
A vörösnyakúaknál álljunk meg egy pillanatra. Az egyszerű mozijáró európai (pl. magyar) hajlamos azt hinni, hogy Amerikában csupa Richard Gere meg Tom Cruise-forma sármőr rohangál. A valóság azonban más. Mint minden országban, a tömeget itt sem a feltűnően vonzó, tehetős és intelligens emberek adják, hanem azok az egyszerű atyafiak, akik nap-nap után - döntő többségükben vidéki kisvárosokban - eljárnak dolgozni hivatalba, gyárba és a földekre (történetesen nekik a napsütéstől meg a jó levegőtől hagyományosan szép vörös a nyakuk), s hisznek az amerikai álomban, az amerikai nemzetben, a szabadság szellemében, satöbbi, satöbbi.
Ők voltak Bush elnök leglelkesebb támogatói az iraki "szabadságharcban", s ők utasították el leginkább a francia és német termékek vásárlását, amikor ezek az országok vonakodtak elismerni a Szaddam elleni invázió jogosságát – állítja a marketing guru. Szerinte éppen ezért ma Magyarországra tömegesen lehetne beutaztatni a klasszikus párizsi nyaralásból nemzeti érzelmi okokból kiábrándult redneckek hadait. A guru véleménye szerint elég lenne csak egy olyan hirdetményt köröztetni, hogy: „Magyarország támogatta Amerikát Szaddam legyőzésében. Gyertek, nézzétek meg a harcostársak gyönyörű kis országát Európa szívében!” S máris tódulnának a vastagbukszájú amcsik a SARS-sal nem fertőzött és Amerika-barát Magyarországra, s nagy tételben vásárolnák a harminckét lapos magyarkártyát - a lapok hátoldalán Amerika közellenségeivel. Sőt kellő színvonalú idegenforgalmi szolgáltatás megléte esetén egy hét múlva már a piros ultit is be tudnák mondani, pár nap és pár icce bor után pedig a magyar kultúra megismerésében eljuthatnának akár Fedák Sáriig is.