Már kevesebb mint két hetük van a Dunaferr privatizációja iránt érdeklődő hazai és külföldi befektetőknek arra, hogy az acélipari cég magánosításában való részvételi szándékukat jelezzék az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nél (ÁPV), illetve az eladásban tanácsadóként közreműködő PricewaterhouseCoopers Kft.-nél. A szeptember 15-én kiírt privatizációs pályázat október másodikát jelölte meg az előzetes jelentkezések beadási határidejeként, a teljes tranzakciót pedig az ÁPV még az év végéig le kívánja zárni. A szervezet 79,48 százalékos, 7,84 milliárd forint névértékű részvénycsomagját kívánja értékesíteni a pályázat során. Hírek szerint legalább hat-nyolc befektető érdeklődik a Dunaferr iránt – közöttük olyan acélipari óriások is, mint például az amerikai US Steel, a brit-indiai LNM Holdings, az osztrák Voest Alpine vagy az orosz Mechel csoport.
„Sok érdeklődőnek azonban elmehet a kedve a pályázaton való részvételtől, főképp a szigorú feltételek miatt” – állítja Juhász László, a Boston Consulting Group (BCG) tanácsadó cég elemzője. A leendő vevőnek a sikeres eladás után 13 milliárd forinttal azonnal meg kell emelnie a Dunferr tőkéjét, illetve további 250 millió eurót kell beruházásokra és fejlesztésekre fordítania a következő öt évben. Emellett kötelezettséget kell vállalnia a Dunaferr adósságainak átvállalására, illetve a társaság munkavállalóinak foglalkoztatására, és teljesítenie kell az acélipari cég esetleg fennálló vagy a jövőben keletkező környezetvédelmi kötelezettségeit is. „Ez sok befektető számára zsákbamacska, akiknek a szoros határidők miatt nincs idejük megvizsgálni a Dunaferr környezetvédelmi helyzetét” – mondta Juhász.
A privatizáció igazi gátja a dunaújvárosi cég 8500 jelenlegi dolgozójának alkalmazásával kapcsolatos feltétel lehet, legalábbis Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója szerint. „Irreális követelmény az ÁPV részéről, hogy a leendő tulajdonos azzal a létszámmal dolgozzon, mint eddig” – mondta Hegedűs, hozzátéve, hogy a kormánynak viszont figyelembe kell vennie a Dunaferr által Dunaújvárosban és a közép-magyarországi régióban betöltött létfontosságú munkaadói szerepét is. „Kényes ügy a Dunaferr privatizációja” – foglalta össze Hegedűs.
A privatizációs pályázatra beadott ajánlatok értékelésében egyes hírek szerint 30 százalékos súlyt fog képviselni a jelenlegi foglalkoztatás fenntartása. A vasmű négy szakszervezete azonban máris jelezte, hogy csalódást okozott számukra a privatizációs pályázati kiírás, mivel abban nincs nyoma az ÁPV-nek korábban elküldött szakszervezeti követeléseknek. A dolgozók azt szeretnék elérni, hogy a leendő vevő vállaljon kötelezettséget a Dunaferr dolgozói létszámának megtartására a következő öt évben, illetve tartsa fenn a kollektív munkavállalási szerződést. Ellenkező esetben szakszervezeti sztrájkbizottságot alakítanak (HVG, szeptember 20.).
A kormány szerint a privatizáció az egyetlen kiút a Dunaferr számára, amelynek hitelállománya körülbelül 60 milliárd forint, és tavaly több mint kilenc milliárd forintos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Az idei első félévben azonban 82 milliárdos árbevétel mellett részben a költségcsökkentő intézkedések hatására már 1,7 milliárd profitot termelt a Dunaferr-csoport. A kedvező eredmény vonzóvá teheti a társaságot a külföldi stratégiai befektetők számára, annál is inkább, mert jószerével a dunaújvárosi cég az egyetlen még állami tulajdonban lévő nagy acélipari vállalat Kelet-Közép-Európában. Az viszont akár le is hűtheti az érdeklődő befektetők vásárlási kedvét, hogy a legnagyobbak már szereztek maguknak piacot a környező országokban. A Dunaferr iránt is érdeklődő LNM Holdings a legnagyobb cseh acélipari cégnek számító Nova Huta tavalyi megvásárlása után idén szeptember elején a lengyel piacon 70 százalékos részesedéssel rendelkező Polskie Huty Stali (PHS) többségének megvételéről írt alá szerződést a lengyel kormánnyal. A brit-indiai cég amerikai riválisa, a US Steel elől csaklizta el az üzletet, amely sokáig kizárólagos tárgyalási jogot élvezett a PHS megvásárlására. A BCG-nél a nemzetközi acélpiac elemzésével is foglalkozó Juhász szerint ezek után kérdéses, hogy az LNM Holdings és a US Steel fenntartja-e érdeklődését a Dunaferr iránt is.
A két nyugati befektető elfordulása jelentősen megnövelné a román és horvát érdekeltségekkel is rendelkező orosz Mechel csoport esélyeit a Dunaferr-re kiírt pályázaton. Igor Zjuzin, a Mechel elnöke a Steel Times International című szaklap szerint júliusi magyarországi látogatása során már tapogatózó megbeszéléseket folytatott a cég lehetséges megvásárlásáról. Az orosz cég pozícióját javíthatja az is, hogy Medgyessy Péter magyar és Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök szeptember eleji, budapesti megbeszélése alkalmával az itthon terjeszkedni kívánó oroszországi társaságok támogatásáról egyeztek meg, és a hírek szerint a konkrét lehetőségek között a Dunaferr privatizációja is szóba került.
„Sok érdeklődőnek azonban elmehet a kedve a pályázaton való részvételtől, főképp a szigorú feltételek miatt” – állítja Juhász László, a Boston Consulting Group (BCG) tanácsadó cég elemzője. A leendő vevőnek a sikeres eladás után 13 milliárd forinttal azonnal meg kell emelnie a Dunferr tőkéjét, illetve további 250 millió eurót kell beruházásokra és fejlesztésekre fordítania a következő öt évben. Emellett kötelezettséget kell vállalnia a Dunaferr adósságainak átvállalására, illetve a társaság munkavállalóinak foglalkoztatására, és teljesítenie kell az acélipari cég esetleg fennálló vagy a jövőben keletkező környezetvédelmi kötelezettségeit is. „Ez sok befektető számára zsákbamacska, akiknek a szoros határidők miatt nincs idejük megvizsgálni a Dunaferr környezetvédelmi helyzetét” – mondta Juhász.
A privatizáció igazi gátja a dunaújvárosi cég 8500 jelenlegi dolgozójának alkalmazásával kapcsolatos feltétel lehet, legalábbis Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója szerint. „Irreális követelmény az ÁPV részéről, hogy a leendő tulajdonos azzal a létszámmal dolgozzon, mint eddig” – mondta Hegedűs, hozzátéve, hogy a kormánynak viszont figyelembe kell vennie a Dunaferr által Dunaújvárosban és a közép-magyarországi régióban betöltött létfontosságú munkaadói szerepét is. „Kényes ügy a Dunaferr privatizációja” – foglalta össze Hegedűs.
A privatizációs pályázatra beadott ajánlatok értékelésében egyes hírek szerint 30 százalékos súlyt fog képviselni a jelenlegi foglalkoztatás fenntartása. A vasmű négy szakszervezete azonban máris jelezte, hogy csalódást okozott számukra a privatizációs pályázati kiírás, mivel abban nincs nyoma az ÁPV-nek korábban elküldött szakszervezeti követeléseknek. A dolgozók azt szeretnék elérni, hogy a leendő vevő vállaljon kötelezettséget a Dunaferr dolgozói létszámának megtartására a következő öt évben, illetve tartsa fenn a kollektív munkavállalási szerződést. Ellenkező esetben szakszervezeti sztrájkbizottságot alakítanak (HVG, szeptember 20.).
A kormány szerint a privatizáció az egyetlen kiút a Dunaferr számára, amelynek hitelállománya körülbelül 60 milliárd forint, és tavaly több mint kilenc milliárd forintos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Az idei első félévben azonban 82 milliárdos árbevétel mellett részben a költségcsökkentő intézkedések hatására már 1,7 milliárd profitot termelt a Dunaferr-csoport. A kedvező eredmény vonzóvá teheti a társaságot a külföldi stratégiai befektetők számára, annál is inkább, mert jószerével a dunaújvárosi cég az egyetlen még állami tulajdonban lévő nagy acélipari vállalat Kelet-Közép-Európában. Az viszont akár le is hűtheti az érdeklődő befektetők vásárlási kedvét, hogy a legnagyobbak már szereztek maguknak piacot a környező országokban. A Dunaferr iránt is érdeklődő LNM Holdings a legnagyobb cseh acélipari cégnek számító Nova Huta tavalyi megvásárlása után idén szeptember elején a lengyel piacon 70 százalékos részesedéssel rendelkező Polskie Huty Stali (PHS) többségének megvételéről írt alá szerződést a lengyel kormánnyal. A brit-indiai cég amerikai riválisa, a US Steel elől csaklizta el az üzletet, amely sokáig kizárólagos tárgyalási jogot élvezett a PHS megvásárlására. A BCG-nél a nemzetközi acélpiac elemzésével is foglalkozó Juhász szerint ezek után kérdéses, hogy az LNM Holdings és a US Steel fenntartja-e érdeklődését a Dunaferr iránt is.
A két nyugati befektető elfordulása jelentősen megnövelné a román és horvát érdekeltségekkel is rendelkező orosz Mechel csoport esélyeit a Dunaferr-re kiírt pályázaton. Igor Zjuzin, a Mechel elnöke a Steel Times International című szaklap szerint júliusi magyarországi látogatása során már tapogatózó megbeszéléseket folytatott a cég lehetséges megvásárlásáról. Az orosz cég pozícióját javíthatja az is, hogy Medgyessy Péter magyar és Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök szeptember eleji, budapesti megbeszélése alkalmával az itthon terjeszkedni kívánó oroszországi társaságok támogatásáról egyeztek meg, és a hírek szerint a konkrét lehetőségek között a Dunaferr privatizációja is szóba került.