Valóságos sokkot okozott az Egyesült Államokban, amikor a világ legnagyobb repülőgépgyártó vállalatának, a Boeingnek az elnök-vezérigazgatója, Phil Condit december 2-án lemondott. Condit távozását egyrészt a cég botrányaival, másrészt európai riválisa, az Airbus erősödésével magyarázzák. A távozó elnök helyébe a 62 éves Lewis E. Platt, a Hewlett Packard egykori főnöke, illetve a vállalat igazgatótanácsának volt elnökhelyettese, a Condit jobbkezének tartott Harry Stonecipher lépett.
Bár Stonecipher úgy nyilatkozott, hogy nem változtat az elődje által kijelölt vállalati stratégián, az új elnök valószínűleg nem a Condit által előszeretettel használt ipari kémkedést és a bennfentes információk etikátlan megszerzését értette ez alatt. A 2001. szeptember 11-e óta szinte csak a hadiipari megrendelésekben bízó Boeinget ugyanis azzal vádolják főbb konkurensei, hogy az amerikai légierő 22 milliárd dolláros, repülőgép-bérlésre vonatkozó tenderének kiírása után Darleen Duryun, a beszerzésért felelős Pentagon-alkalmazott a pályázaton ugyancsak induló európai Airbus ajánlatáról bizalmas információkat adott át Mike Searsnek, a Boeing pénzügyi igazgatójának. (A Pentagon katonai gépek légi utántöltéséhez akart 100 darab repülőgépet bérelni.) Duryun állítólag arról tájékoztatta Searst, hogy az európai rivális 5 és 17 millió dollár közötti összeget kérne egy-egy gépért. Feltehetőleg az sem véletlen egybeesés, hogy a pénzügyi igazgatónak oly segítőkész Duryun nem sokkal később már Sears munkatársaként a Boeing alkalmazottja volt. (A botrány kirobbanását végül egy, a nyár folyamán indított szenátusi vizsgálat segítette elő; a múlt héten pedig Sears és Duryun – elismerve tettüket – távoztak a cégtől.)
A skandalumot azonban újabb követte: júliusban a vállalat beismerte, hogy ipari kémkedést folytatott a rivális Lockheed Martin cégnél, hogy elhalássza előle a katonai műholdakat pályára állító hordozórakétákkal kapcsolatos Pentagon-megrendelést. Büntetésből a védelmi tárca kizárta a vállalatot a versenyből, így az egymilliárdos bevételtől esett el. Mint az időközben indított vizsgálatból kiderült: a Boeing mérnökei a Lockheed Marintól ellopott többezer oldalas dokumentumokat használták fel a tervezés során.
De nemcsak a kémbotrányok érintették kellemetlenül a Boeinget. Jelentős veszteségként értékelte a cég például egy évvel ezelőtt azt, hogy az 1997-ben az amerikai légierővel – 225 milliárd dollár értékben – kötött, vadászgépek vásárlására szóló szerződését a védelmi tárca szemétkosárba dobva végül a Lockheed Martin F35-ös gépei mellett döntött. A rivális cégek megizmosodásaként értékelhető az is, hogy a Qantas ausztrál légitársaság két tucat Airbus 320-as géppel gazdagítja leányvállalatát, a Jetstart, miközben a 70 államban jelen lévő, több mint 156 ezer főt foglalkoztató Boeing lemondott a 2001-ben bejelentett, kvázi szuperszonikus gépként elkönyvelt Sonic Cruiser gyártásáról.
"Meg szeretnénk erősíteni a hírnevünket azon ügyfelek, befektetők és közösségek körében, akikkel együtt dolgozunk” – közölte Stonecipher, miután elfoglalta elődje székét. De milyen más alternatíva kívánkozna számára?
Bár Stonecipher úgy nyilatkozott, hogy nem változtat az elődje által kijelölt vállalati stratégián, az új elnök valószínűleg nem a Condit által előszeretettel használt ipari kémkedést és a bennfentes információk etikátlan megszerzését értette ez alatt. A 2001. szeptember 11-e óta szinte csak a hadiipari megrendelésekben bízó Boeinget ugyanis azzal vádolják főbb konkurensei, hogy az amerikai légierő 22 milliárd dolláros, repülőgép-bérlésre vonatkozó tenderének kiírása után Darleen Duryun, a beszerzésért felelős Pentagon-alkalmazott a pályázaton ugyancsak induló európai Airbus ajánlatáról bizalmas információkat adott át Mike Searsnek, a Boeing pénzügyi igazgatójának. (A Pentagon katonai gépek légi utántöltéséhez akart 100 darab repülőgépet bérelni.) Duryun állítólag arról tájékoztatta Searst, hogy az európai rivális 5 és 17 millió dollár közötti összeget kérne egy-egy gépért. Feltehetőleg az sem véletlen egybeesés, hogy a pénzügyi igazgatónak oly segítőkész Duryun nem sokkal később már Sears munkatársaként a Boeing alkalmazottja volt. (A botrány kirobbanását végül egy, a nyár folyamán indított szenátusi vizsgálat segítette elő; a múlt héten pedig Sears és Duryun – elismerve tettüket – távoztak a cégtől.)
A skandalumot azonban újabb követte: júliusban a vállalat beismerte, hogy ipari kémkedést folytatott a rivális Lockheed Martin cégnél, hogy elhalássza előle a katonai műholdakat pályára állító hordozórakétákkal kapcsolatos Pentagon-megrendelést. Büntetésből a védelmi tárca kizárta a vállalatot a versenyből, így az egymilliárdos bevételtől esett el. Mint az időközben indított vizsgálatból kiderült: a Boeing mérnökei a Lockheed Marintól ellopott többezer oldalas dokumentumokat használták fel a tervezés során.
De nemcsak a kémbotrányok érintették kellemetlenül a Boeinget. Jelentős veszteségként értékelte a cég például egy évvel ezelőtt azt, hogy az 1997-ben az amerikai légierővel – 225 milliárd dollár értékben – kötött, vadászgépek vásárlására szóló szerződését a védelmi tárca szemétkosárba dobva végül a Lockheed Martin F35-ös gépei mellett döntött. A rivális cégek megizmosodásaként értékelhető az is, hogy a Qantas ausztrál légitársaság két tucat Airbus 320-as géppel gazdagítja leányvállalatát, a Jetstart, miközben a 70 államban jelen lévő, több mint 156 ezer főt foglalkoztató Boeing lemondott a 2001-ben bejelentett, kvázi szuperszonikus gépként elkönyvelt Sonic Cruiser gyártásáról.
"Meg szeretnénk erősíteni a hírnevünket azon ügyfelek, befektetők és közösségek körében, akikkel együtt dolgozunk” – közölte Stonecipher, miután elfoglalta elődje székét. De milyen más alternatíva kívánkozna számára?