A Franco diktátor uralkodását követő spanyol gazdasági csoda a 2004. márciusi választások után leköszönni készülő konzervatív miniszterelnök, José Maria Aznar és elődje, a szocialista Felípe Gonzalez javára írható - írja a Newsweek legújabb száma. Alig harminc éve, 1975-ben Spanyolországban az egy főre jutó nemzeti jövedelem annyi volt, mint Irakban; 1970 és 1995 között egyetlen új munkahely sem jött létre, és a nemzeti össztermék felét a mezőgazdaság adta.
A mediterrán országot a következetes gazdaságpolitika vezette ki a gödörből. A nyolc éve hivatalban lévő Aznar szinte minden állami vállalatot privatizált, kétszer csökkentette az adókat, és a nemzeti össztermék 48 százalékát felhasználó állami újraelosztást 40 százalékra mérsékelte. A jóléti intézményeket úgy átszabta, hogy azok ma sokkal inkább a takarékos brit állami juttatásokra hasonlítnak, mintsem a nagyvonalú francia-német modellre. Ellentétben az uniós államok többségével, Aznarnak a spanyol állami költségvetés hiányát már 2001-ben sikerült nullára lefaragnia.
Az északi-európaiak által egykor lenézett, szegény mediterrán ország ma Európa egyik leggyorsabban növekvő gazdaságát tudhatja magáénak. Igaz, az 1990-es években még évi négy százalékot elérő növekedés 2003-ra évi 2,4 százalékra mérséklődött, de még így is négyszer magasabb, mint az uniós átlag. Az Európában keletkező új munkahelyek fele Spanyolországban létesül, az elmúlt nyolc évben összesen 2,5 millió új állás született az ibériai országban. A kivándorló spanyolok - akik egy évtizede még a jobb megélhetés reményében mentek, amerre láttak - kezdenek hazatelepülni.
A dél-európai sikerállam lakói elégedettnek tűnnek gazdasági eredményeikkel, és miniszterelnökükkel. Felmérések szerint a spanyol fogyasztók a legoptimistábbak Európában, és a közvélemény-kutatások szerint José Maria Aznar pártja, a kormányzó Néppárt márciusban újra megnyeri a választásokat. Valószínű tehát, hogy a nyolc év után saját akaratából visszavonuló Aznar kijelölt utódjának adhatja át a stafétabotot.
A spanyolokat egyedül az unió kibővítése aggasztja. Az EU-ból érkező támogatások jelenleg az ibériai ország nemzeti össztermékének egy százalékát adják, ezen azonban májustól osztoznia kell tíz új tagállammal, amelyek ugyanazokra a támogatásokra lesznek jogosultak, mint egykori belépésükkor a spanyolok. Gordon Brown brit pénzügyminiszter egyenesen azt javasolta, hogy az unió regionális alapjaiból a jövőben csak az új tagországok részesüljenek, a régi tagok pedig oldják meg saját pénzből fejletlenebb térségeik támogatását. Németország, az EU legnagyobb befizetője ugyanakkor csökkenteni szeretné hozzájárulását az uniós költségvetéshez.
Az EU regionális fejlesztésért felelős főbiztosa, Michael Barnier a konszenzuskeresés jegyében azt javasolja, hogy a regionális alapok pénzét - amely 2007 és 2013 között akár az évi 50 milliárd eurót is elérheti - a jövőben fele-fele arányban osszák meg a jelenleg is támogatást élvező Spanyolország, Görögország, Olaszország, az egykori Kelet-Németország szegényebb területei, illetve az új belépők között. Így mindenki csak kicsit járna rosszul, és enyhültebb légkörben folytatódhatna a vita az uniós döntéshozói helyek és támogatások elosztásáról.
Spanyolország pillanatnyilag az ötödik legnagyobb autógyártó az unióban. "Ez öt év múlva már csak emlék lesz” - nyilatkozta a Newsweeknek egy londoni elemző. A képzett és olcsó kelet-európai munkaerő versenye miatt a spanyol feldolgozóiparban munkahelyek szűnhetnek meg. A Samsung elektronikai cég és a SEAT autógyár máris keletre települt, és számos cég készül hasonló lépésre. A spanyol gazdasági csoda így újabb kihívásoknak néz elébe.
A mediterrán országot a következetes gazdaságpolitika vezette ki a gödörből. A nyolc éve hivatalban lévő Aznar szinte minden állami vállalatot privatizált, kétszer csökkentette az adókat, és a nemzeti össztermék 48 százalékát felhasználó állami újraelosztást 40 százalékra mérsékelte. A jóléti intézményeket úgy átszabta, hogy azok ma sokkal inkább a takarékos brit állami juttatásokra hasonlítnak, mintsem a nagyvonalú francia-német modellre. Ellentétben az uniós államok többségével, Aznarnak a spanyol állami költségvetés hiányát már 2001-ben sikerült nullára lefaragnia.
Az északi-európaiak által egykor lenézett, szegény mediterrán ország ma Európa egyik leggyorsabban növekvő gazdaságát tudhatja magáénak. Igaz, az 1990-es években még évi négy százalékot elérő növekedés 2003-ra évi 2,4 százalékra mérséklődött, de még így is négyszer magasabb, mint az uniós átlag. Az Európában keletkező új munkahelyek fele Spanyolországban létesül, az elmúlt nyolc évben összesen 2,5 millió új állás született az ibériai országban. A kivándorló spanyolok - akik egy évtizede még a jobb megélhetés reményében mentek, amerre láttak - kezdenek hazatelepülni.
A dél-európai sikerállam lakói elégedettnek tűnnek gazdasági eredményeikkel, és miniszterelnökükkel. Felmérések szerint a spanyol fogyasztók a legoptimistábbak Európában, és a közvélemény-kutatások szerint José Maria Aznar pártja, a kormányzó Néppárt márciusban újra megnyeri a választásokat. Valószínű tehát, hogy a nyolc év után saját akaratából visszavonuló Aznar kijelölt utódjának adhatja át a stafétabotot.
A spanyolokat egyedül az unió kibővítése aggasztja. Az EU-ból érkező támogatások jelenleg az ibériai ország nemzeti össztermékének egy százalékát adják, ezen azonban májustól osztoznia kell tíz új tagállammal, amelyek ugyanazokra a támogatásokra lesznek jogosultak, mint egykori belépésükkor a spanyolok. Gordon Brown brit pénzügyminiszter egyenesen azt javasolta, hogy az unió regionális alapjaiból a jövőben csak az új tagországok részesüljenek, a régi tagok pedig oldják meg saját pénzből fejletlenebb térségeik támogatását. Németország, az EU legnagyobb befizetője ugyanakkor csökkenteni szeretné hozzájárulását az uniós költségvetéshez.
Az EU regionális fejlesztésért felelős főbiztosa, Michael Barnier a konszenzuskeresés jegyében azt javasolja, hogy a regionális alapok pénzét - amely 2007 és 2013 között akár az évi 50 milliárd eurót is elérheti - a jövőben fele-fele arányban osszák meg a jelenleg is támogatást élvező Spanyolország, Görögország, Olaszország, az egykori Kelet-Németország szegényebb területei, illetve az új belépők között. Így mindenki csak kicsit járna rosszul, és enyhültebb légkörben folytatódhatna a vita az uniós döntéshozói helyek és támogatások elosztásáról.
Spanyolország pillanatnyilag az ötödik legnagyobb autógyártó az unióban. "Ez öt év múlva már csak emlék lesz” - nyilatkozta a Newsweeknek egy londoni elemző. A képzett és olcsó kelet-európai munkaerő versenye miatt a spanyol feldolgozóiparban munkahelyek szűnhetnek meg. A Samsung elektronikai cég és a SEAT autógyár máris keletre települt, és számos cég készül hasonló lépésre. A spanyol gazdasági csoda így újabb kihívásoknak néz elébe.