Szinte nincs a világnak olyan pontja, ahová a kilencvenes években még javában embargó sújtotta Irak olaja, illetve olajértékesítésből származó közvetítői jutaléka ne csordogált volna be. A milliós-milliárdos hordószámú olajért cserébe az elvileg nemzetközi elszigeteltségtől szenvedő Szaddám Huszein lojalitást várt el. Legalábbis ez derül ki a háború után alapított, független al-Mada című bagdadi lap által január végén közzétett, eddig csak az iraki kormánytanács által hitelesített listából. A dokumentum itthon is az érdeklődés középpontjába került, mert 4,7 millió hordónyi olajjal szerepel rajta a Király B. Izabella nevével fémjelzett szélsőjobboldali Magyar Érdek Pártja. Az iraki háború ellen antiglobalistákat megszégyenítő hevességgel tiltakozó Király B. Izabella állítólag százezer dollár jutalékot kapott az értékesített iraki olaj után.
Csakhogy Király B. Izabella amatőr kispályás a többi Huszein-rajongóhoz képest. Főleg az orosz hordók mellett törpülnek el a magyarok. A listából többek között kiderül: az orosz államnak a volt diktátor 1,366.000.000 hordó fekete aranyat juttatott. Nem kérdéses, hogy az ezen felül a listán szereplő Lukoil orosz olajvállalat mihez kezdett 63 millió hordónyi olajjal, s talán a Gazprom (26 millió hordó), a Szibnyeft (8,1 millió hordó), a Moscow Oil Company vezető sem tárták szét értetlenül kezüket a hordók láttán. Ahhoz sem kell különösebb fantázia, hogy miért kellett 34 millió hordóval beolajozni Putyin elnök Béke és Egység Pártját, az orosz külügyminisztert (aki a dokumentum szerint bizonylatot kapott az ügyletről), a Liberális Demokrata Párthoz (a szélsőjobbos Zsirinovszkij alakulatához) közeli cégeket (79,8 millió hordó), az orosz elnöki iroda igazgatóját (5 millió hordó) és nem utolsósorban Oroszország iraki nagykövetének fiát (19, 7 millió hordó). De vajon az Orosz Ortodox Egyház (5 millió hordó) papjaitól és a Moszkvai Tudományos Akadémia (3,5 millió) tudós vezetőitől az ajándékozási lázban égő Huszein milyen ellenszolgáltatást várt el?
Bár az orosz célközönséget hordókban nehéz felülmúlni, azért Nyugat-Európa sem szégyenkezhet. Király B. Izabella brit bajtársa, George Galloway 1 millió hordójánál jóval nagyobb ajándékot könyvelhetett el Charles Paqua francia ex-belügyminiszter (25 millió hordó) vagy éppen Michel Grimard, a Francia-Iraki Export Klub alapítója (17,1 millió). Kicsit keletebbre, Svájc egyik legnagyobb árukereskedő cége, a Glencore is profitálhatott a közel-keleti barátságból (12 millió hordó), de a legszerencsésebb túlélő akkor is a helvét Taurus, ha mindössze csak 1 millió hordónyi olajjal van a listán. Ez a vállalat ugyanis már húsz éve üzletelt Irakkal, és az első cég volt, amely Huszein bukása után felvette az üzleti kapcsolatot Bagdaddal.
Király B. Izabella pártjánál kevesebbet szakított az olasz Roberto Formigoni, Lombardia tartományi elnöke és a bátorságát egykor még NATO-pilótaként kamatoztató, később azonban már az olajüzletben helyezkedő honfitárs, Salvatore Nicotra. Mindketten 1 millió hordó olajjal szerepelnek a dokumentumon.
Közép-Európában Szaddám Huszein nemcsak szkinhedekkel, de kommunistákkal is jó viszonyt ápolt, ráadásul Bulgáriában, Romániában, Szlovákiában és Jugoszláviában is voltak barátai. Így történhetett, hogy a Romániai Munkáspárt 5,5, a Bulgáriai Szocialista Párt 1,2, a Szlovák Kommunista Párt 1, a Jugoszláv Baloldal 9,5, a jugoszláv Szocialista Párt 1, és egy másik, az arab szövegben fonetikusan „kokstuncsaként” említett párt – feltehetőleg Kostunica pártja – neve mellett szintén 1 millió hordó olajat írtak fel Bagdadban.
Az afrikai politikusok lojalitását viszonylag olcsón, úgyszólván kilóra vette meg az ex-diktátor, hiszen a líbiai miniszterelnöknek és Csád külügyminiszterének is potom egymillió hordónyi fekete arannyal szúrta ki a szemét. Náluk jóval bőkezűbb volt a dél-afrikai Afrikai Nemzeti Párthoz közel álló cégekhez: a Tokyo Saxvillet és a Montega Trade-et is 4-4 millió hordóval győzte meg barátságáról.
Természetesen a listán arab szereplők is feltűnnek. Azon kívül, hogy Szaddám Huszein több milliónyi hordóval számos jordán politikust megkent, még futotta arra is, hogy 5 millió hordónyi olajat fecskendezzen be a jordániai Energiaügyi Minisztériumnak, illetve 4 millió hordónyi fekete arannyal honorálja az ammani értéktőzsde korábban miniszterként is tevékenykedő vezetőjét. Érdekes, hogy a Magyar Érdek Pártja többet ért Huszeinnek, mint a Palesztin Felszabadítási Szervezet, amely 4 millió hordóval szerepel a dokumentumon, bár a szervezet politikai szárnyának további 5 millió hordó olajjal kellett „megküzdenie”. Szíriában is számos üzletembert ajándékozott meg Huszein, a szír védelmi miniszter fiát például 6 millió hordó olajjal.
A felsorolt szereplőkön kívül még számos ismert és kevésbé ismert név szerepel az olajlistán, magánszemélyek, szervezetek és cégek egyaránt. Ráadásul még olyan szudáni, jemeni, ciprusi, török, vietnámi, bangladesi, malajziai, pakisztáni, marokkói, algériai, tunéziai, panamai, thaiföldi, csádi, kínai, nigériai, kenyai, ír, bahreini, fülöp-szigeteki, egyesült arab emírségekbeli cégek és magánszemélyek is fel vannak tüntetve, akik a lista szerint bizonylatot kaptak az olajról.
Az iraki kormányzótanács egy esetleges nemzetközi botrány elkerülésével indokolta meg, miért nem teszi közszemlére az általa is birtokolt dokumentumot, amelynek csak az első felét ismertette az al-Mada. De aggodalomra semmi ok: a bagdadi napilap főszerkesztője épp a minap jelezte, hogy a lista második felét az al-Mada heteken belül közzéteszi.
Csakhogy Király B. Izabella amatőr kispályás a többi Huszein-rajongóhoz képest. Főleg az orosz hordók mellett törpülnek el a magyarok. A listából többek között kiderül: az orosz államnak a volt diktátor 1,366.000.000 hordó fekete aranyat juttatott. Nem kérdéses, hogy az ezen felül a listán szereplő Lukoil orosz olajvállalat mihez kezdett 63 millió hordónyi olajjal, s talán a Gazprom (26 millió hordó), a Szibnyeft (8,1 millió hordó), a Moscow Oil Company vezető sem tárták szét értetlenül kezüket a hordók láttán. Ahhoz sem kell különösebb fantázia, hogy miért kellett 34 millió hordóval beolajozni Putyin elnök Béke és Egység Pártját, az orosz külügyminisztert (aki a dokumentum szerint bizonylatot kapott az ügyletről), a Liberális Demokrata Párthoz (a szélsőjobbos Zsirinovszkij alakulatához) közeli cégeket (79,8 millió hordó), az orosz elnöki iroda igazgatóját (5 millió hordó) és nem utolsósorban Oroszország iraki nagykövetének fiát (19, 7 millió hordó). De vajon az Orosz Ortodox Egyház (5 millió hordó) papjaitól és a Moszkvai Tudományos Akadémia (3,5 millió) tudós vezetőitől az ajándékozási lázban égő Huszein milyen ellenszolgáltatást várt el?
Bár az orosz célközönséget hordókban nehéz felülmúlni, azért Nyugat-Európa sem szégyenkezhet. Király B. Izabella brit bajtársa, George Galloway 1 millió hordójánál jóval nagyobb ajándékot könyvelhetett el Charles Paqua francia ex-belügyminiszter (25 millió hordó) vagy éppen Michel Grimard, a Francia-Iraki Export Klub alapítója (17,1 millió). Kicsit keletebbre, Svájc egyik legnagyobb árukereskedő cége, a Glencore is profitálhatott a közel-keleti barátságból (12 millió hordó), de a legszerencsésebb túlélő akkor is a helvét Taurus, ha mindössze csak 1 millió hordónyi olajjal van a listán. Ez a vállalat ugyanis már húsz éve üzletelt Irakkal, és az első cég volt, amely Huszein bukása után felvette az üzleti kapcsolatot Bagdaddal.
Király B. Izabella pártjánál kevesebbet szakított az olasz Roberto Formigoni, Lombardia tartományi elnöke és a bátorságát egykor még NATO-pilótaként kamatoztató, később azonban már az olajüzletben helyezkedő honfitárs, Salvatore Nicotra. Mindketten 1 millió hordó olajjal szerepelnek a dokumentumon.
Közép-Európában Szaddám Huszein nemcsak szkinhedekkel, de kommunistákkal is jó viszonyt ápolt, ráadásul Bulgáriában, Romániában, Szlovákiában és Jugoszláviában is voltak barátai. Így történhetett, hogy a Romániai Munkáspárt 5,5, a Bulgáriai Szocialista Párt 1,2, a Szlovák Kommunista Párt 1, a Jugoszláv Baloldal 9,5, a jugoszláv Szocialista Párt 1, és egy másik, az arab szövegben fonetikusan „kokstuncsaként” említett párt – feltehetőleg Kostunica pártja – neve mellett szintén 1 millió hordó olajat írtak fel Bagdadban.
Az afrikai politikusok lojalitását viszonylag olcsón, úgyszólván kilóra vette meg az ex-diktátor, hiszen a líbiai miniszterelnöknek és Csád külügyminiszterének is potom egymillió hordónyi fekete arannyal szúrta ki a szemét. Náluk jóval bőkezűbb volt a dél-afrikai Afrikai Nemzeti Párthoz közel álló cégekhez: a Tokyo Saxvillet és a Montega Trade-et is 4-4 millió hordóval győzte meg barátságáról.
Természetesen a listán arab szereplők is feltűnnek. Azon kívül, hogy Szaddám Huszein több milliónyi hordóval számos jordán politikust megkent, még futotta arra is, hogy 5 millió hordónyi olajat fecskendezzen be a jordániai Energiaügyi Minisztériumnak, illetve 4 millió hordónyi fekete arannyal honorálja az ammani értéktőzsde korábban miniszterként is tevékenykedő vezetőjét. Érdekes, hogy a Magyar Érdek Pártja többet ért Huszeinnek, mint a Palesztin Felszabadítási Szervezet, amely 4 millió hordóval szerepel a dokumentumon, bár a szervezet politikai szárnyának további 5 millió hordó olajjal kellett „megküzdenie”. Szíriában is számos üzletembert ajándékozott meg Huszein, a szír védelmi miniszter fiát például 6 millió hordó olajjal.
A felsorolt szereplőkön kívül még számos ismert és kevésbé ismert név szerepel az olajlistán, magánszemélyek, szervezetek és cégek egyaránt. Ráadásul még olyan szudáni, jemeni, ciprusi, török, vietnámi, bangladesi, malajziai, pakisztáni, marokkói, algériai, tunéziai, panamai, thaiföldi, csádi, kínai, nigériai, kenyai, ír, bahreini, fülöp-szigeteki, egyesült arab emírségekbeli cégek és magánszemélyek is fel vannak tüntetve, akik a lista szerint bizonylatot kaptak az olajról.
Az iraki kormányzótanács egy esetleges nemzetközi botrány elkerülésével indokolta meg, miért nem teszi közszemlére az általa is birtokolt dokumentumot, amelynek csak az első felét ismertette az al-Mada. De aggodalomra semmi ok: a bagdadi napilap főszerkesztője épp a minap jelezte, hogy a lista második felét az al-Mada heteken belül közzéteszi.