A DVD-eladásból származó bevételek 2000 és 2003 között csaknem megnégyszereződtek, és 2002 közepe óta tartósan meghaladják a mozibevételeket – állítja a Video Business egy amerikai piacot elemző tanulmányában. Többek közt e bámulatos növekedés eredményeként mára elmondható: a filmbevételek kétharmada az úgynevezett Home Entertainmentból (otthoni szórakozás) származik.
Elemzők szerint a DVD-biznisz mára olyan ágazati kulcstényezővé vált, amilyen szerepet a hagyományos videokazetták soha nem töltöttek be: az új sikerágazat minden eddiginél jobban átalakította Hollywood értékesítési gyakorlatát. Korábban egy mozifilm kiárusítása évekig is eltartott. Hat hónappal a mozipremier után a filmek hat újabb hónapra előbb a kölcsönözhető, majd ez időszak letelte után a megvásárolható videokazetták közé kerültek. A filmek szabad sugárzása csak a fizetős televíziók műsorára kerülést követő újabb hat hónapot követően, a megjelenés utáni harmadik évben vált lehetővé. Mára ez az időszak néhány hónapra csökkent; a cél a filmet a mindössze 10 százaléknyi bevételt hozó kölcsönzési szakaszt mielőbb átugorva a „házimozi-stúdiókba” juttatni.
A növekedés és számok szinte hihetetlenek: az Egyesült Államokban jelenleg évi 700 millió DVD-t értékesítenek. Míg a tavalyi évben a tengerentúli mozikasszákból 9,5 milliárd dollárnyi bevétel futott be, a DVD-piac 2003-ban az 1997-es gyermekkori 0,05 milliárdhoz képest 11,9 milliárd dollárt hozott. A DVD-k szárnyalása nem amerikai sajátosság. A német Der Spiegel szerint az öt évvel ezelőtti 2 millió értékesített lemezhez képest Németországban ma évi 65 millió darabnál járnak. A várakozások szerint az év végére minden második háztartásban lesz DVD-lejátszó, s ezáltal tovább nőhet a lemezértékesítésből származó, már ma is egymilliárd euró feletti bevétel. Összehasonlításképp: a német mozikasszákból a tavalyi év során mindössze 850 millió euró bevétel folyt be. Köszönhető ez többek közt annak is, hogy a DVD-biznisz jelenleg nem szenved annyira az interneten terjedő kalózmásolatoktól, mint a zeneipar; e hatalmas méretű anyagok le- és feltöltése ugyanis csak szélessávú kapcsolat esetén lehetséges, és még akkor sem árt a türelem.
A GfK Piackutató Intézet egy tavaly őszi, úgynevezett Non Food Tracking kutatása a DVD-lejátszók iránti kereslet 145 százalékos növekedését Közép-Európában „orbitális”-nak nevezte. Felmérésük szerint 2003 volt az első év, amikor a kereskedelem több DVD-lejátszót értékesített, mint videomagnót. Tanulmányuk szerint mivel a háztartások ellátottsága DVD-lejátszóból jóval 10 százalék alatti, az árak pedig zuhannak - átlagosan 33 százalékkal egyetlen év alatt - a jövőben is a forgalom nagyarányú növekedése várható.
A még csak olcsónak sem mondható DVD-k bombasikerét örömmel, ám kis értetlenkedéssel fogadták az filmipar képviselői. Ugyan a lemezek lejátszásához szükséges készülékek egyre több háztartásban megtalálhatók, még mindig többen rendelkeznek videokészülékkel – a kazettapiacon mégsem volt soha ekkora növekedés. Nem magyarázható egyértelműen a magas kép- és hangminőséggel sem a DVD-értékesítés megugrása, hiszen a felmérések szerint a DVD-vásárlók kis része rendelkezik csak olyan technológiával, amely a lemezek nyújtotta minőséget csorbítatlanul meg tudja jeleníteni. Piackutatók azt is bebizonyították, hogy a lemezekre pakolt extrák – képek, kísérőfilmek, interjúk, zenék – sem képviselnek nagy hozzáadott értéket, a fogyasztókat ugyanis saját bevallásuk szerint elsősorban maga a film érdekli. Az ipar képviselői szerint a DVD-boom annak köszönhető, hogy azon túl, hogy e médium biztosította az első valós házimozi-érzést, a lemezekre felpakolható hatalmas információmennyiségnek köszönhetően lehetővé vált korábbi archívumok attraktív és praktikus megjelenítése is. A DVD-k segítségével kompakt kivitelben és tartósan remek minőségben váltak hozzáférhetővé a korábban csak többtucat videokazettára felvehető kedvenc sorozataink, akárcsak a már rég nem forgalmazott klasszikusok feljavított, bővített változatai.
Elemzők szerint a DVD-biznisz mára olyan ágazati kulcstényezővé vált, amilyen szerepet a hagyományos videokazetták soha nem töltöttek be: az új sikerágazat minden eddiginél jobban átalakította Hollywood értékesítési gyakorlatát. Korábban egy mozifilm kiárusítása évekig is eltartott. Hat hónappal a mozipremier után a filmek hat újabb hónapra előbb a kölcsönözhető, majd ez időszak letelte után a megvásárolható videokazetták közé kerültek. A filmek szabad sugárzása csak a fizetős televíziók műsorára kerülést követő újabb hat hónapot követően, a megjelenés utáni harmadik évben vált lehetővé. Mára ez az időszak néhány hónapra csökkent; a cél a filmet a mindössze 10 százaléknyi bevételt hozó kölcsönzési szakaszt mielőbb átugorva a „házimozi-stúdiókba” juttatni.
A növekedés és számok szinte hihetetlenek: az Egyesült Államokban jelenleg évi 700 millió DVD-t értékesítenek. Míg a tavalyi évben a tengerentúli mozikasszákból 9,5 milliárd dollárnyi bevétel futott be, a DVD-piac 2003-ban az 1997-es gyermekkori 0,05 milliárdhoz képest 11,9 milliárd dollárt hozott. A DVD-k szárnyalása nem amerikai sajátosság. A német Der Spiegel szerint az öt évvel ezelőtti 2 millió értékesített lemezhez képest Németországban ma évi 65 millió darabnál járnak. A várakozások szerint az év végére minden második háztartásban lesz DVD-lejátszó, s ezáltal tovább nőhet a lemezértékesítésből származó, már ma is egymilliárd euró feletti bevétel. Összehasonlításképp: a német mozikasszákból a tavalyi év során mindössze 850 millió euró bevétel folyt be. Köszönhető ez többek közt annak is, hogy a DVD-biznisz jelenleg nem szenved annyira az interneten terjedő kalózmásolatoktól, mint a zeneipar; e hatalmas méretű anyagok le- és feltöltése ugyanis csak szélessávú kapcsolat esetén lehetséges, és még akkor sem árt a türelem.
A GfK Piackutató Intézet egy tavaly őszi, úgynevezett Non Food Tracking kutatása a DVD-lejátszók iránti kereslet 145 százalékos növekedését Közép-Európában „orbitális”-nak nevezte. Felmérésük szerint 2003 volt az első év, amikor a kereskedelem több DVD-lejátszót értékesített, mint videomagnót. Tanulmányuk szerint mivel a háztartások ellátottsága DVD-lejátszóból jóval 10 százalék alatti, az árak pedig zuhannak - átlagosan 33 százalékkal egyetlen év alatt - a jövőben is a forgalom nagyarányú növekedése várható.
A még csak olcsónak sem mondható DVD-k bombasikerét örömmel, ám kis értetlenkedéssel fogadták az filmipar képviselői. Ugyan a lemezek lejátszásához szükséges készülékek egyre több háztartásban megtalálhatók, még mindig többen rendelkeznek videokészülékkel – a kazettapiacon mégsem volt soha ekkora növekedés. Nem magyarázható egyértelműen a magas kép- és hangminőséggel sem a DVD-értékesítés megugrása, hiszen a felmérések szerint a DVD-vásárlók kis része rendelkezik csak olyan technológiával, amely a lemezek nyújtotta minőséget csorbítatlanul meg tudja jeleníteni. Piackutatók azt is bebizonyították, hogy a lemezekre pakolt extrák – képek, kísérőfilmek, interjúk, zenék – sem képviselnek nagy hozzáadott értéket, a fogyasztókat ugyanis saját bevallásuk szerint elsősorban maga a film érdekli. Az ipar képviselői szerint a DVD-boom annak köszönhető, hogy azon túl, hogy e médium biztosította az első valós házimozi-érzést, a lemezekre felpakolható hatalmas információmennyiségnek köszönhetően lehetővé vált korábbi archívumok attraktív és praktikus megjelenítése is. A DVD-k segítségével kompakt kivitelben és tartósan remek minőségben váltak hozzáférhetővé a korábban csak többtucat videokazettára felvehető kedvenc sorozataink, akárcsak a már rég nem forgalmazott klasszikusok feljavított, bővített változatai.