Míg a kamatláb-különbség csak egy ok az egyenlőtlen növekedésre, a szigorúbb monetariális politika nem indokolt a leglassabban növekvő vezető gazdaságokban. „A gazdasági mutatókhoz képest valóban indokolatlanul magasak a kamatlábak” - mondta Nariman Behravesh a Global Insight vezető közgazdásza.
Fontos tényező, hogy az EKB a kamatokat a 15 EU tagállamra vetítve kell hogy megállapítsa, és nem pusztán a leglassúbb fejlődést felmutató Németországot figyelembe véve. Annak ellenére, hogy az eurózóna gazdasági növekedése lassú, még mindig dinamikusabb mint Németországé. A kamatlábcsökkentés mellett kardoskodók növekvő moraja ellenére a gazdasági elemzők szerint az EKB nem fogja lefelé módosítani a kamatlábat.
Sokan júnusra várnak kamatcsökkentést, ám még a reménykedők sem hiszik, hogy az csodaszerként hatna. A rugalmatlan munkaerőpiac, a lassú termelékenységi növekedés, és az elöregedést jelző demográfiai mutatók miatt a növekedés várhatóan alacsony szinten marad. Jose Luis Alzola, a Citigroup közgazdásza szerint a lakosság lassú cserélődése, és az idősödő munkavállalói szféra célja a megtakarítások kamatainak magas szinten tartása, hiába minden igyekezet a gazdasági reformok terén.
Alzola szerint az alapvető gazdasági reformok híján a GDP és a fogyasztás növekedése az elkövetkezendő években nem haladja meg átlagban a 2 százalékot , és ennél is alacsonyabb lesz az évtized végére az aktív dolgozók részarányának csökkenésével.
A ECB látja a strukturális reformok szükségességét, s valójában ez az oka annak, hogy ellenáll a még szigorúbb monetariális politikát követelők kérésének - vélekedik a Economy.com vezető nemzetközi közgazdásza, David Ingram. Szerinte „a központi bank célja hogy nagyobb erőfeszítésre késztesse a kormányokat gazdasági stratégiájuk megváltoztatásában”. A kormányok hozzáállása lassan eredményeket is felmutat - mondta Ingram, aki példaként említette a német állam megszorító intézkedéseit, kiemelve a munkanélküli segélyek csökkentésének jótékony hatását.
Ingram számára nem egyértelmű az európai gazdaság növekedését fenyegető kamatszint. A költségek csökkentése, és a cégek szerkezeti átalakítása hosszú távon lesz eredményes, de egyúttal kevés új munkahely teremtődik és a vásárlói bizalom is törékeny marad. A kockázat abban áll, hogy a szavazó polgárok a reformellenes politikai erőket részesítik előnyben. Ingram példaként említi Jean-Pierre Raffarin francia miniszterelnök koalíciójának vereségét a helyi választásokon.
Míg a hosszú távú strukturális és demográfiai gondok 2 százalék körülire korlátozzák a gazdasági növekedést, addig rövid távon a jómódú rétegek gyarapodását segítik elő. A Global Insight közgazdásza szerint mindezért a túl magas kamatokon felül az eurózóna költségvetési megszorításai és a magas euró-árfolyam a felelős. Az EU stabilitási és növekedési szabályai tiltják, hogy a tagországok éves költségvetési deficitje meghaladja a GDP 3 százalékát.
Miután a franciák, a németek és az olaszok mind megszegték ezeket a szabályokat az elmúlt években, most az a törekvés, hogy betartsák azokat. Ez viszont gátat emel azoknak a politikai törekvéseknek, hogy korlátozzák az adók csökkentését és gyorsítsák a a növekedést, állítja a közgazdász. Időközben az euró közel 40 százalékkal értékelődött fel a dollárral szemben, melynek hatására csökkent az európai multinacionális cégek profitja és visszaestek az állami beruházások is.
Az eurózóna gyenge növekedési rátái különösen szembetűnők a sokáig stagnáló japán gazdaság újabb fellendülése mellett, amely tavaly a negyedik negyedévben 6,4 százalékot tett ki. Hogy miért ilyen szebetűnő a Japán gazdaság talpra állása? Mert a szomszédos Kínával folytatott növekvő kereskedelme nem várt mértékben virágzik. A növekedést szintén segíti Japán 0 százalékos kamatpolitikája is.
Fontos tényező, hogy az EKB a kamatokat a 15 EU tagállamra vetítve kell hogy megállapítsa, és nem pusztán a leglassúbb fejlődést felmutató Németországot figyelembe véve. Annak ellenére, hogy az eurózóna gazdasági növekedése lassú, még mindig dinamikusabb mint Németországé. A kamatlábcsökkentés mellett kardoskodók növekvő moraja ellenére a gazdasági elemzők szerint az EKB nem fogja lefelé módosítani a kamatlábat.
Sokan júnusra várnak kamatcsökkentést, ám még a reménykedők sem hiszik, hogy az csodaszerként hatna. A rugalmatlan munkaerőpiac, a lassú termelékenységi növekedés, és az elöregedést jelző demográfiai mutatók miatt a növekedés várhatóan alacsony szinten marad. Jose Luis Alzola, a Citigroup közgazdásza szerint a lakosság lassú cserélődése, és az idősödő munkavállalói szféra célja a megtakarítások kamatainak magas szinten tartása, hiába minden igyekezet a gazdasági reformok terén.
Alzola szerint az alapvető gazdasági reformok híján a GDP és a fogyasztás növekedése az elkövetkezendő években nem haladja meg átlagban a 2 százalékot , és ennél is alacsonyabb lesz az évtized végére az aktív dolgozók részarányának csökkenésével.
A ECB látja a strukturális reformok szükségességét, s valójában ez az oka annak, hogy ellenáll a még szigorúbb monetariális politikát követelők kérésének - vélekedik a Economy.com vezető nemzetközi közgazdásza, David Ingram. Szerinte „a központi bank célja hogy nagyobb erőfeszítésre késztesse a kormányokat gazdasági stratégiájuk megváltoztatásában”. A kormányok hozzáállása lassan eredményeket is felmutat - mondta Ingram, aki példaként említette a német állam megszorító intézkedéseit, kiemelve a munkanélküli segélyek csökkentésének jótékony hatását.
Ingram számára nem egyértelmű az európai gazdaság növekedését fenyegető kamatszint. A költségek csökkentése, és a cégek szerkezeti átalakítása hosszú távon lesz eredményes, de egyúttal kevés új munkahely teremtődik és a vásárlói bizalom is törékeny marad. A kockázat abban áll, hogy a szavazó polgárok a reformellenes politikai erőket részesítik előnyben. Ingram példaként említi Jean-Pierre Raffarin francia miniszterelnök koalíciójának vereségét a helyi választásokon.
Míg a hosszú távú strukturális és demográfiai gondok 2 százalék körülire korlátozzák a gazdasági növekedést, addig rövid távon a jómódú rétegek gyarapodását segítik elő. A Global Insight közgazdásza szerint mindezért a túl magas kamatokon felül az eurózóna költségvetési megszorításai és a magas euró-árfolyam a felelős. Az EU stabilitási és növekedési szabályai tiltják, hogy a tagországok éves költségvetési deficitje meghaladja a GDP 3 százalékát.
Miután a franciák, a németek és az olaszok mind megszegték ezeket a szabályokat az elmúlt években, most az a törekvés, hogy betartsák azokat. Ez viszont gátat emel azoknak a politikai törekvéseknek, hogy korlátozzák az adók csökkentését és gyorsítsák a a növekedést, állítja a közgazdász. Időközben az euró közel 40 százalékkal értékelődött fel a dollárral szemben, melynek hatására csökkent az európai multinacionális cégek profitja és visszaestek az állami beruházások is.
Az eurózóna gyenge növekedési rátái különösen szembetűnők a sokáig stagnáló japán gazdaság újabb fellendülése mellett, amely tavaly a negyedik negyedévben 6,4 százalékot tett ki. Hogy miért ilyen szebetűnő a Japán gazdaság talpra állása? Mert a szomszédos Kínával folytatott növekvő kereskedelme nem várt mértékben virágzik. A növekedést szintén segíti Japán 0 százalékos kamatpolitikája is.