Oroszország legnagyobb magánbankja, az Alfa Bank a múlt héten ostrom alatt állt. A pénzüket kivenni kívánó kisbefektetők megrohanták a bankfiókokat és pénzkiadó automatákat. Ha a múlt szerdai pánik kicsit tovább tart, 700 millió dollárt, a bankban elhelyezett betétek felét vonhatták volna ki a befektetők – jelentette be Peter Aven, az Alfa vezetője. A bank hatalmas PR-gépezetének azonban szerencsére időben sikerült semlegesítenie a rémhíreket, és megnyugtatnia a betéteseket. A botrányokon előszeretettel csámcsogó Komszomolszkaja Pravda nem sorban álló, egymást ütlegelő kisbefektetőket hozott a címlapján, hanem tanácsokat, hová fektesse pénzét az orosz polgár. Más bankok szintén nyomást gyakoroltak az újságokra, hogy cikkeikből húzzák ki a borúlátó véleményeket – írja a RusRating orosz hitelminősítő cég.
A kibontakozó válság eddig két fázisban tört rá az orosz gazdaságra. A baj akkor kezdődött, amikor az orosz jegybank májusban pénzmosás gyanújára hivatkozva bezáratta a Sodbusiness Bankot, mert piramis-játékra utaló jeleket fedezett fel betétgyűjtésében. Ezután rövidesen fizetésképtelenné vált a Kredit Trust nevű kisebb orosz bank is, amelynek ugyanazok a tulajdonosai, mint a Sodbusiness-nek. Mivel azonban az 1329 orosz bank nagy része nem végez valódi pénzintézeti tevékenységet, vagy csupán egy-két nagyvállalatot finanszíroz, a két bank válsága önmagában nem okozott volna pánikhelyzetet, ha a pénzmosás elleni bizottság elnöke nem ejt szót egy feketelistáról, amelyen a Sodbusinesshez hasonló sors elé néző bankok szerepelnek - köztük egy orosz nagybank is. Az 1998-as bankválságra tisztán emlékező befektetőknek több se kellett, rohantak kivonni betéteiket a magánbankokból, nem tudták ugyanis, melyik bank lesz a rendcsinálás következő áldozata.
Putyin Jukosz elleni fellépését látva az oroszok arra gyanakodnak, hogy a hatalom következő áldozatai a bankok lesznek. A rémület nem csak az egyszerű állampolgárokat kerítette hatalmába, hanem a bankárok többségét is. A bankok ettől kezdve féltek kölcsönadni egymásnak, a bankközi piac szinte befagyott, az egynapos bankközi kamatok 2-3 százalékról 20 százalékig is felmentek, majd 11,6 százalék körül maradtak. Az orosz központi bank azonnal jelezte, hogy kész annyi pénzt pumpálni a rendszerbe, amennyire szükség van a bankközi piac életben tartásához. A kötelező tartalékrátát, amelyet a bankoknak kötelező a jegybanknál kell betétként elhelyezniük, 6 százalékról azonnal három százalékra csökkentették, hogy a bankoknak legyen elég pénzük a pánikoló betétesek rohamának kivédésére. (A kötelező tartalékrátát korábban azért tartotta magasan a jegybank, hogy az Oroszországba áramló tőkebefektetések miatt megjelenő pénzbőséget magánál tartsa, így az ne okozzon inflációt – írja a Renaissance Capital orosz befektetési bank. Bankválság idején azonban senkit se érdekel az infláció – tette hozzá Papp Zsolt, az ABN Amro londoni elemzője.)
A bankközi piac átmeneti befagyása azonban más bankokat is a fizetésképtelenség határára juttatott, köztük a Commercial Savings Bankot, a Dialog-Optim és a Paveltsky bankokat. Az orosz jegybank további mentőintézkedésként tetemes támogatást nyújtott a második legnagyobb állami pénzintézetnek, a Vnestorgbanknak, hogy felvásárolja a bajban lévő Guta bankot és kifizesse a betéteseket. Ezt követte a második menet, az Alfa Bank megingása, amely azt jelzi előre, hogy a meglehetősen kaotikus állapotban lévő orosz bankszektor rendbe rakásáig, a gyengék kihullásáig és a szükséges fúziók létrejöttéig még jó néhány imát el kell mormolniuk az orosz betéteseknek.
Sokakban gyanút kelt, hogy az eddigi állami rendcsinálásból egyértelműen az állami bankok kerültek ki győztesen. A bankokat megtizedelő tisztogatástól való félelem újra a lakossági betétetek háromnegyedét begyűjtő állami nagybank, a Sberbank karjába hajtja a befektetőket. Sberbank megszerezheti azokat a nagy vállalati ügyfeleket is, amelyeket a betéteseiket elvesztő magánbankok nem tudnak tovább hitelezni. További nyertesek lehetnek a külföldi bankok, amelyek saját nevük alatt még nem, de leánybankjaikon keresztül már meg tudnak jelenni az orosz piacon.
Az 1998-as bankválság megismétlődése nem fenyeget. Hat évvel ezelőtt a nyugati bankok orosz rubelben vettek fel hitelt orosz bankoknál, és abból vásároltak orosz kötvényeket, ráadásul az árfolyam-kockázatok fedezésére is orosz bankokkal kötöttek ügyleteket. Mindennek fedezetére a külföldi valutahiteleket az orosz bankok vették fel, így amikor az orosz államkötvény piac és a rubel zuhanni kezdett, az egész rendszer romba dőlt – mondta a hvg.hu-nak Papp Zsolt.
Az orosz bankok most nettó hitelezők a nemzetközi bankpiacon, az orosz gazdaság pedig jobb bőrben van, mint hat éve. A kormány devizatartalékai 85 milliárd dollárt tesznek ki, a külföldi adósság 1998-ban 137, ma viszont csak 41 százaléka az orosz GDP-nek, ennek is csak fele rövidlejáratú. A bankszektor is viszonylag szerény méretű, a gazdaság egészéhez képest - az összes orosz bank mérlegfőösszege a tavalyi GDP 43 százalékával egyenlő -, így pillanatnyilag nem valószínű, hogy a fertőzés továbbterjed a gazdaság más szektoraira is – írja a Moody’s amerikai hitelminősítő intézet.
Aggasztó viszont, hogy a pánikot ezúttal kizárólag belső bizalmatlanság, elsősorban a Kremlnek a Jukosz elleni kemény fellépése okozta, így bármikor ismét megtörténhet. Ráadásul a mostani válság olyankor tört ki, amikor a magas olajárak miatt az orosz gazdaság minden mutatója éppen a csúcson van. Ha a válság következő hulláma alacsonyabb olajáraknál köszönt be, annak súlyosabb következményei lesznek – vélekedik Papp.
A kibontakozó válság eddig két fázisban tört rá az orosz gazdaságra. A baj akkor kezdődött, amikor az orosz jegybank májusban pénzmosás gyanújára hivatkozva bezáratta a Sodbusiness Bankot, mert piramis-játékra utaló jeleket fedezett fel betétgyűjtésében. Ezután rövidesen fizetésképtelenné vált a Kredit Trust nevű kisebb orosz bank is, amelynek ugyanazok a tulajdonosai, mint a Sodbusiness-nek. Mivel azonban az 1329 orosz bank nagy része nem végez valódi pénzintézeti tevékenységet, vagy csupán egy-két nagyvállalatot finanszíroz, a két bank válsága önmagában nem okozott volna pánikhelyzetet, ha a pénzmosás elleni bizottság elnöke nem ejt szót egy feketelistáról, amelyen a Sodbusinesshez hasonló sors elé néző bankok szerepelnek - köztük egy orosz nagybank is. Az 1998-as bankválságra tisztán emlékező befektetőknek több se kellett, rohantak kivonni betéteiket a magánbankokból, nem tudták ugyanis, melyik bank lesz a rendcsinálás következő áldozata.
Putyin Jukosz elleni fellépését látva az oroszok arra gyanakodnak, hogy a hatalom következő áldozatai a bankok lesznek. A rémület nem csak az egyszerű állampolgárokat kerítette hatalmába, hanem a bankárok többségét is. A bankok ettől kezdve féltek kölcsönadni egymásnak, a bankközi piac szinte befagyott, az egynapos bankközi kamatok 2-3 százalékról 20 százalékig is felmentek, majd 11,6 százalék körül maradtak. Az orosz központi bank azonnal jelezte, hogy kész annyi pénzt pumpálni a rendszerbe, amennyire szükség van a bankközi piac életben tartásához. A kötelező tartalékrátát, amelyet a bankoknak kötelező a jegybanknál kell betétként elhelyezniük, 6 százalékról azonnal három százalékra csökkentették, hogy a bankoknak legyen elég pénzük a pánikoló betétesek rohamának kivédésére. (A kötelező tartalékrátát korábban azért tartotta magasan a jegybank, hogy az Oroszországba áramló tőkebefektetések miatt megjelenő pénzbőséget magánál tartsa, így az ne okozzon inflációt – írja a Renaissance Capital orosz befektetési bank. Bankválság idején azonban senkit se érdekel az infláció – tette hozzá Papp Zsolt, az ABN Amro londoni elemzője.)
A bankközi piac átmeneti befagyása azonban más bankokat is a fizetésképtelenség határára juttatott, köztük a Commercial Savings Bankot, a Dialog-Optim és a Paveltsky bankokat. Az orosz jegybank további mentőintézkedésként tetemes támogatást nyújtott a második legnagyobb állami pénzintézetnek, a Vnestorgbanknak, hogy felvásárolja a bajban lévő Guta bankot és kifizesse a betéteseket. Ezt követte a második menet, az Alfa Bank megingása, amely azt jelzi előre, hogy a meglehetősen kaotikus állapotban lévő orosz bankszektor rendbe rakásáig, a gyengék kihullásáig és a szükséges fúziók létrejöttéig még jó néhány imát el kell mormolniuk az orosz betéteseknek.
Sokakban gyanút kelt, hogy az eddigi állami rendcsinálásból egyértelműen az állami bankok kerültek ki győztesen. A bankokat megtizedelő tisztogatástól való félelem újra a lakossági betétetek háromnegyedét begyűjtő állami nagybank, a Sberbank karjába hajtja a befektetőket. Sberbank megszerezheti azokat a nagy vállalati ügyfeleket is, amelyeket a betéteseiket elvesztő magánbankok nem tudnak tovább hitelezni. További nyertesek lehetnek a külföldi bankok, amelyek saját nevük alatt még nem, de leánybankjaikon keresztül már meg tudnak jelenni az orosz piacon.
Az 1998-as bankválság megismétlődése nem fenyeget. Hat évvel ezelőtt a nyugati bankok orosz rubelben vettek fel hitelt orosz bankoknál, és abból vásároltak orosz kötvényeket, ráadásul az árfolyam-kockázatok fedezésére is orosz bankokkal kötöttek ügyleteket. Mindennek fedezetére a külföldi valutahiteleket az orosz bankok vették fel, így amikor az orosz államkötvény piac és a rubel zuhanni kezdett, az egész rendszer romba dőlt – mondta a hvg.hu-nak Papp Zsolt.
Az orosz bankok most nettó hitelezők a nemzetközi bankpiacon, az orosz gazdaság pedig jobb bőrben van, mint hat éve. A kormány devizatartalékai 85 milliárd dollárt tesznek ki, a külföldi adósság 1998-ban 137, ma viszont csak 41 százaléka az orosz GDP-nek, ennek is csak fele rövidlejáratú. A bankszektor is viszonylag szerény méretű, a gazdaság egészéhez képest - az összes orosz bank mérlegfőösszege a tavalyi GDP 43 százalékával egyenlő -, így pillanatnyilag nem valószínű, hogy a fertőzés továbbterjed a gazdaság más szektoraira is – írja a Moody’s amerikai hitelminősítő intézet.
Aggasztó viszont, hogy a pánikot ezúttal kizárólag belső bizalmatlanság, elsősorban a Kremlnek a Jukosz elleni kemény fellépése okozta, így bármikor ismét megtörténhet. Ráadásul a mostani válság olyankor tört ki, amikor a magas olajárak miatt az orosz gazdaság minden mutatója éppen a csúcson van. Ha a válság következő hulláma alacsonyabb olajáraknál köszönt be, annak súlyosabb következményei lesznek – vélekedik Papp.