Hatalmas ambícióval készül új szerepkörére José Manuel Durao Barroso, Portugália ex-miniszterelnöke, pedig a dolgok legújabb állása szerint még az is kétséges, hogy jövő szerdán megszavazza-e az Europai parlament az EU legfőbb végrehajtó szervét, a 25 tagú bizottságot. Szocialisták és konzervatívok között folyik a küzdelem a bizottság személyi összetétele körül. Elsősorban a botrányokat kavaró Buttiglione visszahívása a tét, de Kovács László kinevezése is része lehet egy esetleges kompromisszumnak, hiszen pillanatnyilag öt biztos kinevezése nem biztos.
Miközben folyik a Bizottság összetételével kapcsolatos kötélhúzás, a közösség gazdasági adatai egyáltalán nem megnyugtatóak. Alacsony a gazdasági növekedés, magas a munkanélküliség, csökken a versenyképesség a túlszabályozás miatt, a közbeszerések körüli elfogultság, lomha a bürokrácia. Mint a washingtoni nemzetközi gazdasági intézet (IEE) legújabb tanulmányában Martin Baily and Jacob Funk Kirkegaard kifejtik, számos okra vezethető vissza, hogy az EU gazdasága a kilencvenes években évente rendre alacsonyabb növekedést produkált az Egyesült Államokénál, és 2001 és 2003 között az észak-amerikai gazdaság növekedési üteme 20 százalékkal volt magasabb az EU átlagánál.
Háromszáz oldalas tanulmányukban a szerzők rámutatnak, a 2000-ben elfogadott lisszaboni program nagyra törő terveket fogalmaz meg a közösség gazdasági és technológiai előrehaladását illetően. Eszerint az EU gazdaságának 2010-re meg kellene előznie az Egyesült Államokat, és átvenni a vezetést a technológiai újítások terén. Ám eddig egyáltalán nem jutottak közelebb e célok megvalósításához, így például az 1997-ben elfogadott stabilitási paktum előírását - miszerint a költségvetés hiányát a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékára kell leszorítani - Franciaország és Németország tavaly nem tudták betartani.
A liszaboni nyilatkozat 21,5 millió új munkahelyet ígért 2010-ig, az EU 15 "régi" tagországában, ám az elmúlt két évben mindössze 1,2 millió uj álláshelyet sikerült létesíteni. Van néhány pozitív fejlemény, Franciaországban fontolóra vették a bért terhelő járulékok csökkentését, Németországban pedig a gazdaságot szorító rendelkezések felülvizsgálatát, a bőkezűen osztogatott szociális támogatások megnyirbálását. De változatlanul rugalmatlan Európa munkaerő- és termékpiaca - szögezi le a jelentés.
Barrosónak tehát nehéz dolga lesz. A politikai karrierjét 19 évesen kezdő Barroso 2002-től, Portugália miniszterelnökeként, vaskézzel törte le a költségvetési deficitet, és most hasonló következetességet várnak tőle, amikor nekilát az Európai Unióban szükséges reformoknak. Talán a legfontosabb a júniusban jóváhagyott európai alkotmány elfogadtatása a tagországok parlamentjeivel. Ahol a kérdésben népszavazás lesz, bizonyos kockázatot jelent, hogy számos választópolgár szavazataival majd kormányára mond elmarasztaló ítéletet. Ha az alkotmányt jóváhagyják, Barroso bizottsága jóval nagyobb befolyással fog rendelkezni. A bizottság hatékonysága javul, hiszen több döntés születhet majd minősített többséggel, gyengül a tagországok vétójoga.
Egyelőre azonban az "életbenmaradás", a bizottság jóváhagyása a tét. Barrosót jó politikai ösztönei eddig nem hagyták cserben, ebben bízik most is.
Miközben folyik a Bizottság összetételével kapcsolatos kötélhúzás, a közösség gazdasági adatai egyáltalán nem megnyugtatóak. Alacsony a gazdasági növekedés, magas a munkanélküliség, csökken a versenyképesség a túlszabályozás miatt, a közbeszerések körüli elfogultság, lomha a bürokrácia. Mint a washingtoni nemzetközi gazdasági intézet (IEE) legújabb tanulmányában Martin Baily and Jacob Funk Kirkegaard kifejtik, számos okra vezethető vissza, hogy az EU gazdasága a kilencvenes években évente rendre alacsonyabb növekedést produkált az Egyesült Államokénál, és 2001 és 2003 között az észak-amerikai gazdaság növekedési üteme 20 százalékkal volt magasabb az EU átlagánál.
Háromszáz oldalas tanulmányukban a szerzők rámutatnak, a 2000-ben elfogadott lisszaboni program nagyra törő terveket fogalmaz meg a közösség gazdasági és technológiai előrehaladását illetően. Eszerint az EU gazdaságának 2010-re meg kellene előznie az Egyesült Államokat, és átvenni a vezetést a technológiai újítások terén. Ám eddig egyáltalán nem jutottak közelebb e célok megvalósításához, így például az 1997-ben elfogadott stabilitási paktum előírását - miszerint a költségvetés hiányát a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékára kell leszorítani - Franciaország és Németország tavaly nem tudták betartani.
A liszaboni nyilatkozat 21,5 millió új munkahelyet ígért 2010-ig, az EU 15 "régi" tagországában, ám az elmúlt két évben mindössze 1,2 millió uj álláshelyet sikerült létesíteni. Van néhány pozitív fejlemény, Franciaországban fontolóra vették a bért terhelő járulékok csökkentését, Németországban pedig a gazdaságot szorító rendelkezések felülvizsgálatát, a bőkezűen osztogatott szociális támogatások megnyirbálását. De változatlanul rugalmatlan Európa munkaerő- és termékpiaca - szögezi le a jelentés.
Barrosónak tehát nehéz dolga lesz. A politikai karrierjét 19 évesen kezdő Barroso 2002-től, Portugália miniszterelnökeként, vaskézzel törte le a költségvetési deficitet, és most hasonló következetességet várnak tőle, amikor nekilát az Európai Unióban szükséges reformoknak. Talán a legfontosabb a júniusban jóváhagyott európai alkotmány elfogadtatása a tagországok parlamentjeivel. Ahol a kérdésben népszavazás lesz, bizonyos kockázatot jelent, hogy számos választópolgár szavazataival majd kormányára mond elmarasztaló ítéletet. Ha az alkotmányt jóváhagyják, Barroso bizottsága jóval nagyobb befolyással fog rendelkezni. A bizottság hatékonysága javul, hiszen több döntés születhet majd minősített többséggel, gyengül a tagországok vétójoga.
Egyelőre azonban az "életbenmaradás", a bizottság jóváhagyása a tét. Barrosót jó politikai ösztönei eddig nem hagyták cserben, ebben bízik most is.