A felmondás bejelentése után sokszor nem derül ki, hogy az elbocsátott dolgozónak mikor és milyen lehetősége van arra, hogy fellépjen a jogtalannak ítélt lépés ellen. A munkaszerződések ugyanis általában nem túl bőbeszédűek a felmondással kapcsolatos rendelkezéseknél, és a munkáltatók a jogszabályok rendelkezései ellenére sok esetben nem tájékoztatják megfelelően a dolgozót a felmondás esetén megtehető jogi lépésekről.
A Munka Törvénykönyve (Mt.) lehetőséget biztosít mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak arra, hogy a határozatlan idejű munkaviszonyt egyoldalúan, a másik fél hozzájárulása nélkül megszüntethesse. A határozott időre létesített munkaviszonyt azonban főszabály szerint egyoldalúan csak rendkívüli felmondással lehet megszüntetni.
Akkor küldhetik el rendkívüli felmondással az alkalmazottat, ha a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, illetve egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi (Mt. 96. § (1)). Ilyen eset lehet, ha valaki részegen jelenik meg a munkahelyén, vagy bűncselekményt követ el a munkaadója ellen. A munkaviszony a rendkívüli felmondás közlése után azonnal megszűnik, és ilyenkor még végkielégítést sem kaphat a dolgozó.
Elő szokott fordulni olyan eset is, amelyben a felmondást nem írásban közlik az alkalmazottal, illetve a felmondást nem indokolják, vagy az indoklás nem valós és okszerű. A felmondásból világosan ki kell derülnie, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség.
A dolgozónak csak akkor jár felmondási és felmentési idő, illetve a munkaviszonyban töltött időtől függően végkielégítés, ha munkája rendes felmondás eredményeképpen szűnik meg. Ekkor a munkaviszony is csak a felmondási idő végén szűnik meg. A rendes felmondás indokai csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő okok lehetnek (Mt. 89. § (3)). De nem jogszerű a felmondás, ha a munkaadó más okokra hivatkozva küldi el a dolgozót.
Ha az alkalmazott nem tartja jogosnak az elbocsátást, a felmondás bejelentése után nak 30 nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy bírósághoz forduljon. Ezt mind a rendes- vagy rendkívüli felmondás esetén megteheti. A bírósági eljárás során a munkáltatónak be kell bizonyítania, hogy a felmondásának indokai valósak és okszerűek. De ha a dolgozó sikeresen támadja meg a felmondást, a munkáltatónak meg kell fizetnie az elmaradt munkabért, és az alkalmazott kérésére tovább kell őt foglalkoztatnia. Ha a munkavállaló egy rendkívüli felmondást támadott meg sikeresen, akkor mindaz a juttatás jár neki, amelyet rendes felmondás esetén kellett volna megkapnia.
dr. Benkő Ferenc
Benkő és Boros Ügyvédi Iroda
A Munka Törvénykönyve (Mt.) lehetőséget biztosít mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak arra, hogy a határozatlan idejű munkaviszonyt egyoldalúan, a másik fél hozzájárulása nélkül megszüntethesse. A határozott időre létesített munkaviszonyt azonban főszabály szerint egyoldalúan csak rendkívüli felmondással lehet megszüntetni.
Akkor küldhetik el rendkívüli felmondással az alkalmazottat, ha a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, illetve egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi (Mt. 96. § (1)). Ilyen eset lehet, ha valaki részegen jelenik meg a munkahelyén, vagy bűncselekményt követ el a munkaadója ellen. A munkaviszony a rendkívüli felmondás közlése után azonnal megszűnik, és ilyenkor még végkielégítést sem kaphat a dolgozó.
Elő szokott fordulni olyan eset is, amelyben a felmondást nem írásban közlik az alkalmazottal, illetve a felmondást nem indokolják, vagy az indoklás nem valós és okszerű. A felmondásból világosan ki kell derülnie, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség.
A dolgozónak csak akkor jár felmondási és felmentési idő, illetve a munkaviszonyban töltött időtől függően végkielégítés, ha munkája rendes felmondás eredményeképpen szűnik meg. Ekkor a munkaviszony is csak a felmondási idő végén szűnik meg. A rendes felmondás indokai csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő okok lehetnek (Mt. 89. § (3)). De nem jogszerű a felmondás, ha a munkaadó más okokra hivatkozva küldi el a dolgozót.
Ha az alkalmazott nem tartja jogosnak az elbocsátást, a felmondás bejelentése után nak 30 nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy bírósághoz forduljon. Ezt mind a rendes- vagy rendkívüli felmondás esetén megteheti. A bírósági eljárás során a munkáltatónak be kell bizonyítania, hogy a felmondásának indokai valósak és okszerűek. De ha a dolgozó sikeresen támadja meg a felmondást, a munkáltatónak meg kell fizetnie az elmaradt munkabért, és az alkalmazott kérésére tovább kell őt foglalkoztatnia. Ha a munkavállaló egy rendkívüli felmondást támadott meg sikeresen, akkor mindaz a juttatás jár neki, amelyet rendes felmondás esetén kellett volna megkapnia.
dr. Benkő Ferenc
Benkő és Boros Ügyvédi Iroda