Négy éven át kutatta a témát a háromszáz tudósból álló nemzetközi csapat a Északi-sarkköri Tanács megbízásából, amely nyolc nemzetet tömörít, mások mellett az Egyesült Államokat. A New Scientist tanulmánya arra figyelmeztet, hogy jelentősen nőhet a tengerek vízszintje, de „pozitív” hatásai is lehetnek a változásoknak.
A kutatók által vázolt Északi-sark jövőkép kétszer-háromszor magasabb felmelegedést prognosztizál, mint a világ többi részén” véli Pal Prestrud, az arktiszi klímára gyakorolt hatását vizsgáló bizottság (ACIA) alelnöke.
„A nagy olvadás megkezdődött” – mondta Jennifer Morton, a WWF klímaváltozásért felelős kampányának vezetője. „Az iparosodott országok ellenőrizetlen kísérletet folytatnak, hogy megismerjék a klímaváltozásra gyakorolt hatást, és ebben az Északi-sark az első kísérleti nyúl, pontosabban áldozat. Ez etikátlan, azonnal radikálisan csökkenteni kell a széndioxid kibocsátást.”
2100-ig az Arktisz jégpáncéljának 50-60 százaléka elolvad, hozták ki eredményül öt különböző klímamodell átlagából a szakemberek. Az öt modell egyikének számításai szerint 2070-re az Északi-sarkon a nyári hónapokban már nem is lesz jég.
Prestud elmondta, hogy a tanulmány azokat a modelleket veszi alapul, amelyeket a Kormányközi Klímaváltozásért Felelős Bizottság (IPCC) használ az előrejelzésekhez. Az IPCC „közepes forgatókönyvére” alapozták a modellt, amely szerint a globális felmelegedés gázkibocsátása az iparosodás előtti időszak kétszerese. A forgatókönyv szerint a tengerszint 10 és 90 centi közt növekedhet ebben az évszázadban.
A globális felmelegedés fokozottan veszélyezteti az Északi-sarkot, mert az északi sarkkörön a napsütés fokozottan érvényesül. A hó és a jég a napsugarak 80-90 százalékát visszaverik a világűrbe. Amikor azonban a „fehér foltok” területe csökken, egyre nagyobb mennyiségben nyeli el a napsugarakat a tenger, és melegszik gyorsuló ütemben a föld légköre.
A sarkkör érzékenységének másik oka, hogy a levegő – összehasonlítva a lejjebb húzódó szélességi körök éghajlatával – különösen száraz. Eszerint kevesebb energia szükséges a víz elpárolgásához.
A felmelegedett Északi-sarknak számtalan következménye lehet: „A felmelegedés következtében az olajipar hatalmas előnyre tehet szert, mert olyan olaj- és gázlelőhelyek kinyerésére nyílik lehetősége, amelyek addig számára elérhetetlenek voltak” – állítja Prestrud. Számítások szerint a föld kőolajkészleteinek 25 százaléka a sarkkörön túl bújik meg.
A jégpáncél elolvadásának a tundrák élővilágára gyakorolja a legnagyobb hatást. Az olvadás miatt ritka fajok – mint a jegesmedvék – ezrei kerülhetnek végveszélybe. „A jegesmedvék vékony jégen járkálnak” – szemlélteti Samantha Smith, a WWF sarkköri programjának vezetője a fehérbundások életkilátásait.
A kutatók által vázolt Északi-sark jövőkép kétszer-háromszor magasabb felmelegedést prognosztizál, mint a világ többi részén” véli Pal Prestrud, az arktiszi klímára gyakorolt hatását vizsgáló bizottság (ACIA) alelnöke.
„A nagy olvadás megkezdődött” – mondta Jennifer Morton, a WWF klímaváltozásért felelős kampányának vezetője. „Az iparosodott országok ellenőrizetlen kísérletet folytatnak, hogy megismerjék a klímaváltozásra gyakorolt hatást, és ebben az Északi-sark az első kísérleti nyúl, pontosabban áldozat. Ez etikátlan, azonnal radikálisan csökkenteni kell a széndioxid kibocsátást.”
2100-ig az Arktisz jégpáncéljának 50-60 százaléka elolvad, hozták ki eredményül öt különböző klímamodell átlagából a szakemberek. Az öt modell egyikének számításai szerint 2070-re az Északi-sarkon a nyári hónapokban már nem is lesz jég.
Prestud elmondta, hogy a tanulmány azokat a modelleket veszi alapul, amelyeket a Kormányközi Klímaváltozásért Felelős Bizottság (IPCC) használ az előrejelzésekhez. Az IPCC „közepes forgatókönyvére” alapozták a modellt, amely szerint a globális felmelegedés gázkibocsátása az iparosodás előtti időszak kétszerese. A forgatókönyv szerint a tengerszint 10 és 90 centi közt növekedhet ebben az évszázadban.
A globális felmelegedés fokozottan veszélyezteti az Északi-sarkot, mert az északi sarkkörön a napsütés fokozottan érvényesül. A hó és a jég a napsugarak 80-90 százalékát visszaverik a világűrbe. Amikor azonban a „fehér foltok” területe csökken, egyre nagyobb mennyiségben nyeli el a napsugarakat a tenger, és melegszik gyorsuló ütemben a föld légköre.
A sarkkör érzékenységének másik oka, hogy a levegő – összehasonlítva a lejjebb húzódó szélességi körök éghajlatával – különösen száraz. Eszerint kevesebb energia szükséges a víz elpárolgásához.
A felmelegedett Északi-sarknak számtalan következménye lehet: „A felmelegedés következtében az olajipar hatalmas előnyre tehet szert, mert olyan olaj- és gázlelőhelyek kinyerésére nyílik lehetősége, amelyek addig számára elérhetetlenek voltak” – állítja Prestrud. Számítások szerint a föld kőolajkészleteinek 25 százaléka a sarkkörön túl bújik meg.
A jégpáncél elolvadásának a tundrák élővilágára gyakorolja a legnagyobb hatást. Az olvadás miatt ritka fajok – mint a jegesmedvék – ezrei kerülhetnek végveszélybe. „A jegesmedvék vékony jégen járkálnak” – szemlélteti Samantha Smith, a WWF sarkköri programjának vezetője a fehérbundások életkilátásait.