Egészségügyi ellátás csak járulékfizetés esetén?

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

Úgy tűnik, járulékoldalon az eddig nem fizetőket is meg kívánja adóztatni az állam. Az innen származó pluszbevételek tehetik ugyanis lehetővé, hogy a foglalkoztatás terhei általánosan csökkenhessenek - írja az Ernst & Young. Viszont ehhez ki kell alakítani a megfelelő nyilvántartási rendszert, ami egyelőre nem létezik.

Magyar bohócdoktorok.
Komoly változások
© Túry Gergely
Azt már a politikai döntéshozók is nyilvánosan vállalják, hogy lényegi, versenyképességet javító intézkedésekre csak a költségvetés kiadási oldalának átfogó reformja esetén van mód (ld. Miért van szükség adóreformra?). Nyilván évtizedes lemaradást nem lehet egyik napról a másikra pótolni, a fölösleges kapkodást is el kell kerülni. Mit lehet tenni addig is, amíg a társadalombiztosítás reformja lehetővé teszi a bevételi oldalon a könnyítést, magyarul az élőmunkát sújtó adó-, és járulékterhek észrevehető mértékű csökkentését? Lehet-e szélesíteni az adóalapot, járulékalapot oly módon, hogy az eddig adót, járulékot nem fizetők népes táborát be lehessen terelni a fizetők közé?

Hányan nem fizetnek? Mivel jár?

Nagy homály van a járulékot nem fizetők számáról, egyes források szerint  200-800 ezer között van (a nagy szórás mutatja, hogy nem sok megbízható információ áll rendelkezésre). A bizonytalanság a nem megfelelő adminisztrációból adódik, az egyszer kiadott TAJ kártyák „érvényességét”, magyarul azt, hogy fizetnek-e járulékot utána, senki sem nézi. Így akinek volt pl. négy éve egy állása, de azóta sem fizetett semmit, az ugyanúgy megkapja az egészségügyi ellátást, mint a rendszeresen fizetők. Mindez  két finanszírozási problémát jelent:

• Igénybe veszik az egészségbiztosítást, amelynek költségeivel nem áll szemben járulékfizetés, így a potyautasság a közös kasszát terheli, vagyis ellátásuk fedezetét a járulékot rendesen fizetőknek kell előteremteni;
• Nyugdíjoldalon ugyan szigorúbb a rendszer, viszont a társadalmi szolidaritás alapján idős, vagy keresőképtelen korukban a potyautasok is kapnak, ha nem is nyugdíjat, de legalább segélyt, ami szintén a közös kasszát terheli majd.

Nehéz felbecsülni, mekkora a "lyuk". Az egészségbiztosítási kassza 2004. évi bevétele mintegy 1100 milliárd forint. Ha az aktív keresők, és járulékfizetők számának csak tizede feketemunkás, akkor - ha fizetnének - nagyon durva becsléssel 110 milliárd forinttal több bevétele lehetne az egészségbiztosítási kasszának, feltételezve a  befizetések jövedelemkategóriánkénti egyenletes eloszlását.

Hogyan lehet rábírni a nemfizetőket a fizetésre?

Csak radikális lépéssel, aki nem fizet, az ne kapjon ellátását, illetve a tényleges költségek megtérítésére legyen köteles. Üdvözlendő az a kormányzati törekvés, hogy csak minimális ellátás járjon „állampolgári” jogon, mint pl. sürgősségi baleseti ellátás. Nyilván, ha valaki tudja, hogy a feketézés következménye az, hogy saját zsebből kell finanszíroznia az ellátását, akkor kétszer is meggondolja, fizet-e járulékot, vagy sem. Biztos, a jövőben is lesznek potyautasok, de ha következetes a befizetések ellenőrzése, összekapcsolása az ellátások nyújtásával, akkor számuk nagyban csökkenthető. Egy ilyen rendszer kialakításához azonban még sokat kell tennie az államnak.

Nem lehet elmenni a szociálisan ténylegesen rászorulók problémája mellett sem. Az ő helyzetüket a segély járulékkal történő felbruttósításával lehetne rendezni, ami egyrészt védettséget nyújtana számukra, másrészt a rendszert is átláthatóvá tenné. Csak azt kell megnézni ellátási oldalon mint bárki másnál: történt-e befizetés, vagy nem.

Mi az állam házi feladata?

Ha máshonnan nem, akkor az amerikai filmekből mindenki ismerheti, hogy a kórházak meggyőződnek a biztosítás meglétéről, mielőtt bármit tennének a betegért. Ott nyilván az ellenőrzés nemcsak a TAJ kártyára, mint papír dokumentumra vonatkozik (ennyi lenne a hasonlóság), hanem arra is, hogy érvényes-e a biztosítás, és lesz-e, aki a finanszírozza az ellátást (ez már  lényeges különbség).

Hihetetlen, de nincs semmilyen bevallás, adatszolgáltatás, nyilvántartás arra vonatkozóan, hogy melyik TAJ számra történik járulék befizetés. A munkáltatók egyben vallják, és fizetik be összes dolgozójuk után az egészségbiztosítási járulékot, de arra az állam nem kíváncsi, hogy ki után mennyit fizettek be, vagy hogy ki után fizettek egyáltalán. Következésképpen, azt sem tudja megmondani, hogy melyik TAJ szám jelent tényleges biztosítási jogviszonyt. Kontrol hiányában nem kell azon csodálkozni, hogy sok a visszaélés.

Első lépésben aktualizálni kellene a TAJ szám-nyilvántartást, a befizetéseket összekötve a TAJ számokkal. A biztosítást jelentő TAJ számokhoz pedig  az ellátást nyújtóknak hozzáférést kellene  biztosítani, hogy informálódjanak, a TB vagy a beteg fogja fizetni az orvosi és ápolási költségeket. Ez nem lesz kis feladat. Ugyanis rendszeres, havi adatszolgáltatást, és -feldolgozást kell elérni, nem elég a nyugdíjjárulék esetén évente egyszer használt NYENYI laphoz hasonló megoldás (egyébként egyszerűsítésként ez utóbbit is össze lehetne vonni az M30-as adatszolgáltatással). Erre a kérdésre záros határidőn belül átgondolt, működő megoldást kell találni.

Hogyan és mennyit fizessenek?

Az elvonások megvonásának kockázata nyilván sok nemfizetőt arra fog sarkallni, hogy  hivatalos (minimálbéres) státusra váltsanak, és így automatikusan bekerüljenek a járulékfizetők táborába. Aki nem vált, az élhet az egészség-, és nyugdíjbiztosítóval jelenleg is külön-külön köthető egyéni biztosítás lehetőségével. A biztosításokat legalább a mindenkori minimálbér összegére vonatkozóan lehet megkötni, ugyanolyan mértékkel, mint a rendes foglalkoztatottaknak: nyugdíj 26,5% (munkavállalói, és munkaadói rész együttesen), egészség 15%. A minimálbér most 57 000,- Ft. Azaz az ellátások megvonását követően valaki akár minimálbéres státusra vált, akár  saját maga rendezi biztosítását egyéni szerződések keretében minimálbér alapján, havi 23 655,- Ft-tal járul hozzá a közös kasszához. Ha félmillió ember fizet havonta ekkora összeget,  akkor is már évi 142 mrd forinttal lenne gazdagabb a társadalombiztosítás! Ekkor már lenne lehetőség az élőmunkaterhek nagyon várt , kisebb mértékű csökkentésére is (ld. Drágábban dolgozunk, mint a szomszédok).

Az államkassza szempontjából további előny lehet, hogy a jövőben az egyéni biztosítással rendelkezőktől az APEH is megkérdezheti,  miből is telik járulékra és megélhetésre amikor  személyi jövedelemadó-bevallásuk (vagy annak hiánya) más történetről tanúskodik.


Ernst & Young