A tervezők annak idején úgy vélték, hogy "álomautót" alkottak a nagyközönség számára. Ennek ellenére a kocsival soha nem sikerült elérni a Neckarsulmban kitűzött éves darabszámot, a 60 ezret. Nem egészen öt esztendő alatt mindössze 175 ezer alumínium karosszériás példány gördült le a futószalagról a Neckar menti Audi gyárban. Németországban, amely pedig a típus fő felvevőpiaca lett volna, csupán 74 174 darab került forgalomba 2000 októbere óta.
Hogy a szélcsatornában végzett aerodinamikai kísérletek eredményeként az A2 keskenyebb lett a megszokott kisautók méreténél, csak a felületes szemlélőt zavarhatta. A szakemberek szemében az autó kitűnőre vizsgázott: erről tanúskodott az olasz karosszériatervezők Design Awardja (2000-ben), valamint a német tervezők díja (2002-ben).
A vártnál jóval lanyhább kereslet miatt a gyár minden egyes A2-t 500 euróval "szubvencionált". Ennek dacára a kiskereskedelmi árak így is túl magasak voltak ahhoz, hogy többet lehessen értékesíteni a kocsiból. Az 1.2 TDI típus például 19 ezer eurótól fölfelé volt kapható - igaz, az egyetlen modellként ebben kapott a vevő automata nyomatékváltót a 61 lóerős motorhoz. Ezzel együtt az eladott daraboknak mindössze 5 százalékát tette ki a TDI.
Negyvenöt százalékos mutatóval a legkedveltebb változat az A2 palettáján a benzines 1.4 típus volt: csupán 17 ezer eurót kellett érte leszurkolni, ezért cserébe hat litert fogyasztott 100 kilométeren a 75 lóerős motor. Szorosan követte őt (40 százalékkal) az 1.4 TDI modell, amely sportos vezetési stílus mellett is beérte 4 liter gázolajjal száz kilométeren. Az ára viszont (18.700 euró) jóval húzósabb volt a benzines modellénél.