Aki hamar megtanult megfelelni az elvárásoknak: "Színkitűnő voltam, ha becsúszott egy négyes, csendesebb lett a vacsora." Ez vezeti azután a gond nélkül abszolvált gépészmérnöki diplomáig, amivel 1976-tól máris raktári és logisztikai rendszereket tervezhet az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézetnél. Már szervezési osztályvezető, amikor 1985-ben egy "váratlan rokoni felajánlás alapján" - legálisan - mégis Svájcba indul, hogy képességeit a kerti bútorok és szabadidőcikkek gyártásában is kipróbálhassa. 90-ben tér haza, és nem hétköznapi rotációban számos nemzetközi céget próbál ki, miközben szorgalmasan abszolvál különféle továbbképzéseket Németországban, az USA-ban, Svájcban és Franciaországban. 1998-ban éppen a svájci-svéd Asea Brown Boveri Magyarország állományában van, amikor a Fidesz-kormány viszonylag gyorsan elfogyasztott gazdasági minisztere, Chikán Attila helyettes államtitkári állással kínálja meg, amit a távozó miniszter utóda már csak rövid időre prolongál számára. A kormányváltás után a szoclib adminisztráció is felfedezi: ő lesz a viszontagságos sorsú Dunaferr privatizációjának egyik főfelelőse. Menet közben begyűjt még egy Eötvös Loránd-díjat, 2003-ban pedig az Év menedzsere cím díjazottja.
"A szüleim eveztek, de engem zavart, hogy a menetiránnyal háttal kell ülni, így lettem vitorlázó. Rendszeresen indulok társasági tenisz- és bridzsversenyeken is" - jelzi, hogy tud élni is. Egy ingatlanfejlesztő cégnél dolgozó felesége társa ebben is. Akárcsak a gyerekek, a szülőkkel a Rózsadomb lábánál lévő társasház penthouse lakásában élő, 16 éves Kinga, illetve a 26 éves Miklós, aki viszont már külön lakik.
- Kinevezése után azonnal kerestük, de azt a választ kaptuk: síelni ment. Ennyire a kisujjában van a Malév-elnökség? Vagy nem is annyira fontos ez az egész?
- Hadd kezdjem azzal, hogy tíz év után most síelt megint együtt a teljes család, nem akartam elhalasztani. Amúgy harmadszor fordul elő, hogy kapok egy komolyabb megbízatást, és nyomban szabadságra megyek. Így történt, amikor például helyettes államtitkárnak kértek fel. Akkor Hollandiába indultam a vitorlás Európa-bajnokságra.
- Család és hagyomány - pláne együtt - kemény érvek. Mi meg itt idegeskedtünk, miként fogja bírni a most bevállalt Malév-elnökséget a Dunaferr mellett.
- Arra kíváncsiak, miért mertem vállalni együtt a kettőt? A Dunaferrnél a magánosítás lezárult, válságkezelésre sincs szükség, mert az új tulajdonossal a társaság eredményesen működik, vagyis: ott már kevesebb a teendőm. Az új tulajdonos jelentős szakembergárdát is delegált a céghez, akik egyre komolyabb szerepet kapnak az irányításban.
- Azért nem fél, hogy olykor összekeveri, hol elnök és hol vezér?
- Van azért ilyesmire nem is egy példa Magyarországon is, hogy valaki itt elnök, ott vezérigazgató, esetleg emitt elnök-vezérigazgató, amott meg igazgatósági tag. Említhetem Csányi Sándor, Straub Elek vagy Hernádi Zsolt urakat.
- Ha a fentiekhez hozzátesszük, hogy még a Magyar Vitorlásszövetség és a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja és a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökségi tagja is, kifejezetten csodálnunk kell, hogy egyes sporttársai szerint jégmentes időkben péntekenként ön már vitorlázik...
- Ezt legfeljebb a rosszakaróim terjesztik rólam. Én ugyanis pénteken is teljes munkanapot teljesítek. Sőt még letudok egy teniszpartit is, és csak utána indulok a Balatonra.
- Nem következtethetünk másra: ön olyan különleges képességekkel rendelkezik, melyek segítségével töredék idő alatt végzi azt, amihez másoknak napi 14-16 óra kell...
- Nincs benne ördöngösség: azért vagyok képes rá, mert jók a kollégáim. Hagyom dolgozni őket. Szerencsére elég bátor vagyok ahhoz, hogy megbízzam bennük.
- Bátran és sokfelé gyűjtött munkahelyi tapasztalatokat is. 1985-ben pedig tán vakmerőség is kellett, hogy az ember nyugati munkavállalási engedélyért folyamodjék...
- Nem volt probléma. Az egész formális volt. Jövedelmem egy részét persze át kellett váltanom forintra.
- Hiába no, diktatúra volt. Kellett politikai elkötelezettséggel is támogatni a dolgot?
- Értetlenül állok, amikor azt olvasom, hogy ezt is, azt is bekényszerítették. Engem ugyanis soha senki nem próbált megkörnyékezni.
- Tessék, még mítoszokat is van energiája rombolgatni. Így viszont csöppnyi akadálya sem volt, hogy 1998-ban felfedezze magának Chikán Attila, a Fidesz-kabinet gazdasági minisztere is. Mondja, mivel éri el, hogy - feltehetően mindig több jelölt közül - önre essen a választás? Van valamilyen Hónig-fogás? Például miként csinálta a Dunaferrnél, hogy privatizációs előélet nélkül önre voksoljanak?
- Én mindig mindenütt megkérdeztem: "Mikor mondjátok majd, hogy sikeres vagyok? Mit szeretnétek?" A Dunaferr esetében ezt kérdeztem a szakszervezettől és az önkormányzattól is. A szakszervezet azt kérte, legyen nyereséges a vállalat, őrizzük meg a foglalkoztatást. Az önkormányzat hozzátette: és őrizzük meg az önkormányzati tulajdonban lévő részek értékét. Megőriztük.
- Némelyek azt mondják: jól elszámítottuk magunkat. Amikor eladták a Dunaferrt, acélválság volt. A mostani acélboomban sokkal jobb árat lehetett volna elérni. Ma eladná?
- Eladásban, vásárlásban egyformán ott a kockázat. Valaki megvásárol valamit, mire a következő sarkon ugyanazt már olcsóbban kapja meg. Ma is vallom, az államnak nem lehet célja, hogy tulajdonában legyen egy acélgyár. Hogy az ár ennyi vagy annyi, arról persze lehet beszélni. De akkor ez a konzorcium tette a legjobb ajánlatot, az újságban leközölték az értékelést, és azóta sem támadta senki a döntést, még a vesztesek sem.
- Mindegy, ha tele lenne a hócipője, ott a hajó. Úgy tudjuk, a legénység, a mancsaft a családjából áll. Ott milyen kapitány? Mi van, ha lemaradnak? Hogyan engedi ki a gőzt?
- Nálunk nincs hangos szó, mi mindig csöndesek vagyunk. Élvezzük a vitorlázást, és szeretünk nyerni. De ha nem sikerül, akkor sem dől össze a világ.
- Akkor nyilván az sem nagyon izgatta, hogy a Malév már eddig is afféle átjáróház volt: az utolsó tíz évben szinte évente mást ültettek a cég élére. Nem akarunk a zsebeiben kotorászni, de ha mást nem, ilyen privatizációs produkció után már biztosan megengedhetné magának, hogy csak a vitorlázásnak, a tenisznek és a bridzsnek éljen...
- Én meg úgy látom, hogy már elég széles a portfólióm, és bármit szívesen vállalok. Sőt, ha nem lennék első számú vezető, akkor is örömmel csinálnám tovább.
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN