Mindazonáltal a hosszas huzakodás után, három év alatt és 1,7 millió aranyforintból 1897-ben felépült csarnok szépségéhez nem fér kétség, a városnéző turistabuszok Budapest egyik nevezetességeként mutogatják az eklektikus stílusban épült, majd 1994-ben csaknem 4 milliárd forintból felújított, és ezzel háromszintesre bővült műemléképületet. A turistainvázióra berendezkedett, a hagyományos zöldség-hús repertoáron kívül a fizetőképesebb vevők számára egzotikus portékát is kínáló csarnokban két pénzváltó működik, az emeleti galérián pedig jóformán csak a külföldieknek szánt ajándéktárgyakat árulnak. Jól megfér egymással a ferencvárosi „Zöld sasok” póló a hímzett terítőkkel: egy 95-ször 40 centiméteres terítőt már 4000 forintért elvihet a vendég, 100 euróért pedig magyarosnak ható blézer is kapható. Bár az álmos csütörtöki délelőttön legfeljebb egy tucat külföldi lézengett a büfékkel is felszerelt galérián, a megkérdezett ajándékárus nem panaszkodott: „a csoportok tagjai többnyire visszatérnek vásárolni”. A kolbászsütő viszont a forgalmat firtató kérdésre unottan vetette oda, így, turistaszezonon kívül: „már egy órája rejtvényt fejtek”.
 © Túry Gergely |
Ám a földszinten nagyobb a nyüzsgés a csarnok két szélén sorjázó zöldségesstandok előtt. „Nem szégyelli magát, 60 éves, és lop! A középkorban ezért levágták volna az ujját!” – a drákói törvényt szabadon idéző kofa egy öregasszony táskájában kotorászik néhány, állítólag illetéktelenül oda behuppant paprika miatt, de végül nem hívja ki a biztonságiakat. „Hat négyzetméterért rezsivel együtt havi 51 ezer forintot fizetek” – avat be a könyvelésébe az egyik zöldséges, aki gyalázatosnak nevezte a forgalmat. „Mire mehetnénk, amikor 19 forintos mandarinnal akciózik az egyik hipermarket” – mutat a 280 forintért mért gyümölcsre, ami viszont garantáltan magnélküli és mézédes – legalábbis a felirat szerint. Profilváltásra viszont nincs mód, az átellenben lévő, bezárt pavilonra például akadt volna bérlő, de a tervezett látványpékségre nem kapott engedélyt, mivel a lisztesárut a „földesárun” kellene keresztülszállítania. A szűk parkolót kárhoztató árusok szerint – akiknek korábban mélygarázst ígért a tulaj – a forgalomnak a kegyelemdöfést a Szabadság híd lezárása és a metróépítkezés adja majd meg. A terület középső felét elfoglaló húsosok ugyancsak a plázákra panaszkodnak, bár a 428 forintos bontott csirke alighanem versenyképes velük, nem beszélve a 298 forintért árult tanyasi tyúkról. A hentesek viszont inkább a vendéglősökből élnek, akik még mindig jobban bíznak a csarnokban, mint a hipermarketekben. Őstermelők alig lézengenek a hátsó traktusban, a bérlők szerint csupán 5-6 szokott itt felbukanni, de ők sem saját portékával érkeznek, hanem a nagybanin vásárolnak; mindenesetre őstermelői igazolványuk van. Egy valkói vállalkozó 150 forintért méri a termelői tejet, átellenben néhány mézesstand várja édesszájú kun, de van itt kilónként 200 ezerért szarvasgomba is, vörös áfonyával...
A cikk második része (Oldaltörés)
 © Túry Gergely |
Bár tíz éve újították fel az épületet, még mindig akad vevő, aki meglepődik azon, hogy a pinceszinten is árusítanak, holott ott működik a Csemege-Match áruháza is. A vele rivalizáló bérlőknek – akiknek ugyanannyit kell fizetniük az alsó szinten, mint a felsőbb szinteken próbálkozóknak – ugyanis nem sikerült elérniük, hogy a Csapi a lenti árukínálatra a bejáratnál felhívja a figyelmet. „Jó, ha napjában három vevő idetéved” – mondja a pinceszint legutolsó árusa, aki 3900 forintos bölénycombbal és 2050 forintos gyöngytyúkkal színesíti a kínálatát, és jobbára a vendéglők rendeléséből él. A mozgólépcsőnél egyetlen tábla virít: hal, vad, savanyúság, keleti fűszerek. Az M és T Bt.-nél 2490 forint a galamb, 5500 forint a szarvasbélszín, a ponty kilóját 760 forintért mérik – amúgy az egész soron –, miközben a hipermarketekben 569 forinttal akcióznak. Szeletelve ott 1300 forint, itt csak 1000, erre talán bejönnek a vevők. Az Úszó Falu 2000 Bt.-nél viszont 12 ezer forintért homár és 3 ezerért osztriga kínálja magát a speciális akváriumban. Az olcsóbb húsra vadászóknak viszont akad a pincében birkavese 290 forintért vagy marhamáj 199-ért. A savanyúságárusok nem nagyon közlékenyek, a Marika és Marika Bt.-re mutogatnak: „majd ők, a vecsésiek nyilatkoznak, akik saját földjükön, maguk termelik és savanyítják a káposztát”. A recept titok, az üzletvezető csak annyit árul el, hogy a holland fajtáknál lazább fejű, ritkább erezetű vecsési káposzta a megfelelő alapanyag a savanyításhoz.
A csarnok egyik kuriózumának számít az Ázsia Bt., amely a reform- és az ázsiai konyha kellékeit kínálja. A jógik által köhögésre való áfiumnak tartott lepkeszegmagtól az indiai konyhában nélkülözhetetlen tandori masaláig úgy 4 ezer árucikk lelhető itt fel. Varga Sándor és felesége – aki közgázon belkereskedelmi szakon végzett – versenybridzselőként utazták be a világot, és megkedvelvén az ázsiai konyhát, úgy döntöttek, importálják és árusítják a szükséges alapanyagokat. A csarnok felújítása előtt még csak egy 15 négyzetméteres delikátboltjuk volt, azóta viszont egy 140–150 négyzetméteres üzlethelyiséget bérelnek négyzetméterenként 3360 forintért a Csapitól. A 160 millió forintos forgalom mellett 3–5 százalékos tiszta nyereséget könyvel el a cég, és Varga – szemben a csarnok többi lakójával – nem panaszkodik.
Árszint:4, választék:5, vásárlás körülményei: 4
Vitéz F. Ibolya
