Jól ismert alkotórészekből készített, mégis újszerű építőanyagról adott hírt a New Scientist című amerikai folyóirat. A lapban bemutatott kétemeletes kísérleti ház olyan szendvicspanelekből épült, amelyeket két betonlap határol, a köztük lévő rést pedig habosított polisztirol tölti ki. A merev beton és a könnyű habanyag előnyeit egyesítő panel a nagy erejű földrengéseknek is ellenáll - bizonyította be az Amerikai Tudósok Szövetségének bábáskodásával január közepén végzett kísérlet. A nonprofit tudományos szervezet azt is díjazta, hogy a földrengésálló panel könynyen előállítható matériákból, extra költségek nélkül készül, ezért várhatóan a - rengésveszélynek kitett - fejlődő országok építtetői számára sem lesz elérhetetlen.
Az olcsóságra való törekvés vezérelte azt a brit-indiai mérnökcsoportot is, amely az általa tervezett ház tetejét vízálló bambusznáddal fedte le, és betonfalait is bambusszal erősítette meg. Mint közleményükből kitűnik, kutatásaiknak az iráni Bám városát 2001 decemberében romba döntő földrengés adott lökést. A 40 ezernél is több emberéletet követelő katasztrófában sokan azért vesztették életüket, mert vályogtéglából épült házuk rájuk dőlt. A próbának kitett "bambuszház" viszont még a báminál jóval erősebb, a Richter-skála szerinti 7,8-es rengést is kibírta, miközben egy-egy négyzetmétere feleannyiba kerül, mint a téglaházaké, ráadásul három hét alatt felhúzható, és élettartama is legalább ötven év.
Az építészszakma mértékadó képviselői csaknem egybehangzóan mégis azt állítják: teljesen földrengésbiztos épület nem készíthető. Pedig a 20. század során számtalan megoldást, új építőanyagot kísérleteztek ki a bonyolult infrastruktúrájú nagyvárosi lakókörnyezetek és közlekedési rendszerek rengésvédelmére. Kaliforniában például - okulva a korábbi pusztító természeti csapásokból - nemcsak a lakóépületek, hanem a sűrű szövetű közlekedési infrastruktúra, a hidak és a felüljárók megerősítésére is sok százmillió dollárt fordítottak. A módszer lényege egyszerűen az volt, hogy a korábbinál robusztusabbá tették a szerkezeteket: a tartópilléreket például vasbeton gyűrűkkel erősítették meg. A hidak vízszintes elemei alá pedig gumipárnákat fektettek, csillapítandó a földrengéskor vad táncot lejtő hídszerkezet pillérromboló hatását. A másik fő elv a méretezés: Görögországban a Rio és Antírio közötti híd építése során a pillérfőkbe olyan "lengéscsillapítókat" helyeztek, melyeknek köszönhetően a műtárgynak a Richter-skála szerinti 7,6-es erősségű rengést is épségben át kell vészelnie - azért éppen ennyit, mert a térségben mért legerősebb rengés 7,4-es volt. Hasonló csillapítót építettek a Tajo folyón átívelő lisszaboni Vasco da Gama hídba is, és a most épülő, százezer férőhelyes pekingi olimpiai stadion esetében is döntő szempont a földrengésbiztos konstrukció.
De megesett már olyan csúfság, hogy a masszívnak gondolt épületszerkezeti elemek nem bizonyultak olyan szilárdnak, mint tervezőik hitték. Tavaly év végén az USA Katasztrófavédelmi Hivatala (FEMA) arra figyelmeztetett, hogy kiderült: a korszerű, acélvázas magasépületek falai megrepedhetnek, sőt nagyobb rengések következtében össze is omolhatnak. Az ilyen építmények "csontvázát" a hegesztett acélkeretek alkotják: a tartógerendákat és az acélpilléreket szilárdan összeerősítik. Az 1994. január 17-ei dél-kaliforniai földrengés azonban az acélkeretes konstrukció biztonságába vetett hitet is megrengette. Bár egyetlen ilyen épület sem omlott össze, harminc annyira megsérült, hogy a hivatal vizsgálata szerint egy következő csapást már nem bírnának ki. Ezt az állítást megerősítette, hogy a 6 ezer ember halálát okozó 1995-ös kobei földrengés során több száz acélvázas épület sérült meg, ötven pedig össze is dőlt. A FEMA szakemberei azért is nyugtalankodnak, mivel az USA-ban - és persze szerte a világon - hivatalok, iskolák, kórházak sokasága működik ilyen épületekben. Ezért azt ajánlják: haladéktalanul meg kell erősíteni a régieket, az újak építésénél pedig más megoldásokat kell alkalmazni.
Eközben a világ számos pontján lázasan kísérleteznek. A Berkeleyi Egyetem építészei olyan eljárást fejlesztettek ki a toronyépületek megerősítésére, amely nemcsak a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengést, de még egy utasszállító repülőgép becsapódását is képes lenne kiállni. Az 1997-ben indult kutatás eredetileg földrengésbiztos irodaépületek kifejlesztését célozta, de a 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadások után kiszélesítették a programot. A konklúzió: a megfelelő védelemhez az kell, hogy a magasházak acélvázát 15 centi vastag betonfallal burkolják.
Máshol laboratóriumi körülmények között keresik az újabb földrengésbiztos építési módszereket. A Tokió melletti Csukuba város katasztrófavédelmi intézetében a világ legnagyobb, 15 méter széles és 20 méter hosszú "rázóasztalán" 24, egyenként 450 tonna tolóerejű hidraulikus "vibrátor" szimulálja a földrengést. A műföldindulás függőleges irányban 1, vízszintesen pedig 2 méteres kilengésekkel rázhatja az "asztalra" épített 800 tonnás házat. Hasonló vizsgálatokra alkalmas az EU égisze alatt az olaszországi Isprában működő ELSA földrengéskutató központ is, ahol a nagy teljesítményű számítógépes technika jóvoltából egyebek között úgynevezett pszeudodinamikus kísérleteket lehet végezni. Ezek egyik előnye, hogy a kutatók "lassítva", akár egy órára elnyújtva tanulmányozhatják a - valódi földmozgások esetén néhány másodpercig tartó - rengéseket. Az ELSA tesztjei segítettek egyebek között az uniós országok építési szabványainak harmonizálásában.
Ez utóbbi a hazai illetékesek számára sem lehet közömbös. Mint az internetes Archiweb kiadványban Berkó Dezső, a Hídépítő Rt. főmérnöke írja: "Magyarországon nincs földrengésszabvány, mert azt gondoljuk, hogy a Kárpát-medence földrengésmentes övezet." A szerző azt is megjegyzi, hogy miközben a magasépületeket a földrengések romboló hatását mérő tízfokozatú MSK-skála szerint 8-as erősségűre méretezik, a hidak esetében nincs ilyen megkötés. "Ennek egyszer még meglesz a böjtje - írja Berkó -, hiszen Magyarországon már volt földrengés, hogy csak az 1912-es kecskemétit és az 1925-ös egrit említsük. Az 1954-es dunaharaszti, az 1975-ös békési és az 1986-os berhidai földrengések azokhoz képest elhanyagolhatóak."
HEIMER GYÖRGY