Nem létező "prospektusrádióval", NATO-minősítés nélkül, sorozatgyártásra felkészületlenül pályázott, majd tendergyőzelme után három szállítási határidőt is elmulasztott, mégsem bontott vele szerződést a honvédelmi tárca - így összegzik hadiipari berkekben a norvég Kongsberg Defence Communications AS által még 2002 áprilisában megnyert, 9312 darabra kiírt harcászati URH-rádiótender eddigi, két kormányzati cikluson átívelő történetét. Mindeközben a versenyben alulmaradt cégek - például a francia Thales Communications vagy az amerikai Haris - raktárról is képesek volnának leszállítani a kommunikációs eszközöket.
A politikai és diplomáciai vihart kavart, a versenytársak által kezdettől támadott ügyletre (HVG, 2002. november 2.) végül egy évvel később kötöttek 36 milliárd forint értékű szerződést. A Honvédelmi Minisztérium (HM) azonban azóta sem tud leszállított tételről beszámolni, jóllehet az ütemezés szerint már több száz rádiónak be kellett volna futnia a tavaly márciusi, decemberi, illetve az idén márciusi határidőre. "Júliusban akár meg is érkezhet az első szállítmány" - kockáztatott meg egy óvatos becslést a HVG-nek Wapplerné Balogh Ágnes, a HM jogi ügyekért felelős helyettes államtitkára.
Mindössze egyetlen "kísérlet" történt eddig a teljesítésre: tavaly márciusban 334 rádiót szállított a részben állami tulajdonú norvég cég, ám ezeket műszaki, illetve biztonsági okokra hivatkozva át sem vette a HM. A járműbe szerelhető, hordozható, illetve kézi rádiók közül az előbbieknél kisebb működési zavarokat, utóbbiaknál pedig komolyabb szoftverproblémát észleltek. Akkumulátorcseréhez például fizikailag meg kellett sérteni a készülékek titkosítórendszerét, s nem voltak alkalmasak a rádiók szöveges üzenetek biztonságos küldésére sem. Bár a két típus könnyen korrigálható lett volna, a HM a teljes tételt visszautasította, mondván, a három típus csak együtt használható. A készülékek az Országos Rejtjelfelügyelet (OR) engedélyét sem kapták meg, a verdikt szerint ugyanis a rádiók nem feleltek meg a nemzeti rejtjelezési előírásoknak (márpedig a NATO-kompatibilitás mellett ez is feltétel volt).
A hibák kijavítását a Kongsberg előbb tavaly augusztusra, majd az év végére ígérte, ám a jelek szerint a haditechnikai cégnél nem ment zökkenőmentesen az ügylet, mert még idén márciusban sem teljesítettek. Ekkor már a szerződés felbontásának a lehetősége is felmerült, ám erre végül a HM nem szánta rá magát. A döntés most ismét az OR kezében van, amelynek mintegy 60 nap alatt kell elbírálnia a biztonsági paramétereket. Ha megint negatív lesz a vizsga, akkor kerülhet szóba a szerződéstől való elállás. Mivel ebben az esetben új közbeszerzési eljárást kellene kiírni, erre a HVG információja szerint a HM nem szívesen állna át.
Az idő múlásával sokat módosult Juhász Ferenc hozzáállása is a Kongsberg-ügyhöz. A jelenlegi honvédelmi miniszter ellenzéki honatyaként még mindent latba vetett a szerződés megakadályozására. A Fidesz-kormány végóráiban elbírált tender után felkérte a kormányt, ne kössön szerződést a Kongsberggel, mert a döntéshozók többször is megszegték a meghirdetett feltételeket. Az alulmaradt versenytársak - a Thales, illetve a Siemens - többek között azzal fordultak a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz (KDB), hogy a Kongsberg nem létező rádiót ajánlva nyert, s ennek alátámasztásául a cég honlapján fellelt elnöki nyilatkozatot csatolták, miszerint a sorozatgyártás csak 2005-ben indul be. Bese Ferenc, a HM Beszerzési és Biztonsági Beruházási Hivatalának vezetője a KDB-nek arra hivatkozott, hogy az ajánlati felhívásban nem szerepelt az a követelmény, miszerint a pályázónak rendelkeznie kell a szállítandó rádióval, "csak a képesség bizonyításával" kívántak minél erősebb versenyt delejezni. Ennek némiképp ellentmond, hogy a hivatal a pályázóktól először még kérte a rádiókat műszaki bevizsgálásra, ám ezt később visszavonta, mondván, a feltételek között csak lehetőségként szerepelt a készülékek működés közbeni vizsgálata.
A riválisok azt is felvetették, hogy a rádiók esetleg nem NATO-kompatibilisek, a rádió-rejtjelező eszköz tanúsítványa ugyanis az eredményhirdetéskor még nem érkezett meg a tárcához. A KDB elkésettség miatt elutasította a reklamációt, a tartalmi kérdéseket pedig lényegében nem vizsgálta, mivel - államtitokra hivatkozva - nem kapott dokumentációt az ajánlatkérő HM-hivataltól. A Fővárosi Bíróság visszadobta az ügyet a KDB-nek, mégpedig épp azzal, hogy a tartalmi kérdéseket is bírálja el - ám az újra csak szabályosnak ítélte a döntést. Ugyanígy tett tavaly októberben a Fővárosi Ítélőtábla is. Juhász - már miniszterként - meg akarta várni a bírósági ítéletet, végül azonban 2003 márciusában a kontraktus megköttetett. Most pedig a többszöri határidő-mulasztás ellenére sem bontott szerződést a tárca.
Nem tudni, vajon a szerződéskötés elhúzódásakor kilátásba helyezett 15 milliárd forintos kártérítési per vagy egyéb közbenjárás térítette-e el szerződésbontó szándékától a HM-et. Ennek okairól Jarle Solvang, a Kongsberg illetékes projektmenedzsere sem nyilatkozott. "A szerződésről nem beszélünk, így egyeztünk meg a HM-mel" - közölte a HVG kérdésére. Azt sem fejtette ki, mi okozza a norvég cég késlekedését. Egyes információk szerint a Kongsberg ringben tartása érdekében a tárca már négyszer módosította az eredeti szerződést - legalábbis ezt feszegette a honvédelmi miniszterhez intézett kérdésében Csampa Zsolt, az MDF-ből kivált, jelenleg független honatya. A helyettes államtitkár azonban a HVG-nek leszögezte, semmilyen módosításra nem volt szükség, ugyanis a 2013-ig szóló keretszerződésben minden évben külön állapodnak meg a felek a következő esztendőben szállítandó mennyiségről, valamint a határidőről. Ennek némileg ellentmond a KDB egyik határozata, amelyben tételes szállítási határidőként minden év október 30-a szerepel. Wapplerné a HM saját vizsgálataira hivatkozva azt állította, a Kongsberg mostanra minden hibát kijavított, s a tendergyőzelem idején még fejlesztés alatt álló kézirádió is készen áll a sorozatgyártásra. Más kérdés, hogy az időközben megfaragott büdzséjű honvédelmi tárca a rádiók kifizetésére több milliárd forintot kénytelen a költségvetésében lekötve tartani, amit aztán felhasználatlanul a következő évre tol. Igaz, az elmaradt szállítási tételekre a vételár százalékában meghatározott kötbér jár.
A Kongsberg-huzavona miatt a honvédség nélkülözi a létfontosságúnak tartott korszerű kommunikációs eszközöket, de áll a norvég cég győzelmében szerepet játszó, nagy összegű hadiipari beszerzéseknél kötelezően alkalmazott ellentételezési megállapodás (offset) teljesítése is. "Látványos dolgokról nem tudunk beszámolni" - fogalmazott némi eufemizmussal a HVG kérdésére Szabó Sándor, a gazdasági tárca ellentételezési irodavezetője. Eddig ugyanis a norvég cégnek lényegében a 100 millió forint jegyzett tőkével 2003 novemberében alapított, az offsetügyletek levezénylésére létrehozott Kongsberg Hungária Kft. az egyetlen kézzelfogható befektetése. Miután az offset a hadiipari szállítást követi, a teljesítésig semmi nem valósul meg a Kongsberg ajánlatában szereplő rekordnagyságú, 180 százalékos ellentételezésből (e szerint a norvégok minden egyes forint hadiipari szállítás fejében 1,80 forintot vállalnak befektetés, magyar többletexport, illetve hazai beszállítás formájában). Bár az ellentételezés 31 százaléka hazai beszállítással tudható le, s él a Videoton Holding Rt.-vel kötött szerződés is, ahhoz, hogy ez tényleg működjék, be kellene indulnia a sorozatgyártásnak. (Ennek állásáról pedig a konkurencia úgy tudja, hogy a Kongsberg az ipari gyártást csak tavaly szeptemberben adta ki norvég alvállalkozójának.) Szabó szerint bármennyire csúsztak is a határidők, a norvég fél "elszántsága látszik" - legalábbis a cég projektmenedzsere kéthetente Magyarországon ténykedik.
Az offsetbe egyébként a kritikusok szerint a szokásostól eltérő, vitatható elem is csúszott: a gyártáshoz szükséges technológiatranszfert szintén beszámítják az ellentételezésbe, mégpedig a Kongsberg és a Videoton megállapodásának megfelelő értékben, ami megkönnyítheti a norvégok teljesítését. Az ellentételezést egyébiránt a rádiószállításoknál gyorsabb ütemben, 8 év alatt vállalta a Kongsberg. Felét a szerződés félidejéig kell teljesítenie, s ha ez nem sikerül, kötbért fizet. Az ellentételezés egyébként biztosan kisebb lesz a tervezettnél, már csak azért is, mert az időközben bekövetkezett haderőcsökkentés miatt a HM kilencezernél biztosan kevesebb rádiót igényel.
VITÉZ F. IBOLYA