HVG: Jött, látott és nyilván jogos a kérdés: milyen tervei vannak Magyarországon?
© Túry Gergely |
HVG: Ám aligha Magyarország a terjeszkedés fő csapásiránya...
J. Ch.: Már tíz évvel ezelőtt beruháztunk Kínában, ahol piacvezetőnek számítunk a hálózati eszközök területén. Indiában három éve jelentünk meg. Mindkét ország sok mérnököt képez, ami persze nemcsak bennünket, hanem versenytársainkat is segíti. A változásokra viszont jellemző, hogy egy évtizede a legnagyobb riválisaink amerikai és európai cégek voltak, jelenleg elsősorban amerikaiak és mellettük egy-két európai, míg tíz év múlva már főleg Ázsiából kerülnek majd ki.
HVG: A nagy verseny közepette hogyan egyeztethető össze a kapitalizmus szellemével az alkalmazottairól való olyasfajta gondoskodás, mint például a vállalati óvoda fenntartása?
J. Ch.: Vannak a kapitalizmusnak nagyon hatékony eszközei, mint például a részvényopció, amivel a Cisco minden dolgozója rendelkezik. Ez segít a tulajdonosi szemlélet kialakításában. Ami az óvodát illeti, azt először még a humánerőforrás-csoportunk is ellenezte, de aztán nagyon jó ötletnek bizonyult. Talán ennek is tulajdonítható, hogy az alkalmazottaink között az önkéntes lemorzsolódási arány alig 4 százalék.
HVG: A Cisco igen aktív a cégfelvásárlásban. Mi alapján választanak az akvizíció, illetve a házon belüli fejlesztés között?
J. Ch.: Felvásárlásokkal általában új piacon jelenünk meg. Ha valahol nem vagyunk az első ötben - mert például nem voltunk ott a piac megnyílásának kezdetén -, az élbolyba kerülés érdekében fölvásárolunk más céget.
HVG: Milyen fontosabb trendeket lát az internetgazdaságban?
J. Ch.: A legfontosabb a hálózatok teljesen virtuálissá válása lehet. Az információk bekerülnek például egy vállalati hálózatba, de ott az ahhoz hozzáférő felhasználó nem tudja - nem is kell tudnia -, hogy azok honnan is származnak, vajon egy központi adatbázisban, valamely részlegnél vagy éppen az ő asztali számítógépén, a telefonjában, esetleg valahol a világhálón vannak-e.
HVG: Ez viszont még hangsúlyosabban veti föl a biztonság kérdését, hiszen a jelenlegi, elvileg védett központi adatbázisok idején is egyre több olyan "betörés" keltett aggodalmat, mint legutóbb 40 millió bankkártya azonosítóinak kilopása.
J. Ch.: A hálózatok biztonságához ma már nem elégségesek külön-külön az egyes elemek, még a jelszavas vagy retinaazonosító, a tűzfal vagy a vírusvédelem sem. A hálózatoknak úgy kell működniük, mint az emberi testnek, amelyet ha egy ponton megtámad valamilyen vírus vagy betegség, akkor arra az egész szervezet reagál. Ez az önmagát megvédeni képes hálózat koncepciója, amin iparági versenytársainkkal együtt dolgozunk. A hálózatok egyre inkább felhasználóbaráttá válnak: a billentyűzést fölváltja az egérkattintás, majd pedig a képi és hanginformációk bevitele. A bizalmat pedig növeli, hogy ezek a mindinkább virtuális hálózatok nyílt rendszerekre, mindenki számára hozzáférhető protokollokra épülnek, mindenekelőtt az internetre, amelynek eredeti formájában egy atomtámadás következményeit is túl kellett tudnia élni.
HVG: Ez szépen hangzik, de vajon át lehet-e hidalni a "digitális szakadékot", amely a világ technológiailag fejlett és leszakadt része között húzódik?
J. Ch.: A digitális szakadékot szerintem eltúlozzák. Ma sok fejlődő ország agresszívabban alkalmazza a csúcstechnológia vívmányait, mint számos fejlett. Korábban csak az Egyesült Államokban és Európa egyes országaiban volt jellemző az ütemes előrelépés, ma viszont már nemcsak Kínában vagy Indiában, de a Közel-Keleten, sőt Afrikában is találhatni a leggyorsabbak közé sorolható internetes hálózatokat.
NAGY GÁBOR