Magasban az olaj tőzsdei ára © AP |
Londonban a kormányzó Munkáspárt balszárnya az utóbbi napokban egyre gyakrabban emleget egy rendkívüli olajsarcot, az ötletet a közszolgáltatók extra nyereségére 1999-ben, röviddel a privatizációjuk után kivetett különadóból merítve. Washingtonban kongresszusi meghallgatásokat sürget Lindsey Graham republikánus szenátor, míg mások a benzinár plafonjának meghatározását javasolják, és ők is szívesen látnák, ha a szövetségi államkassza egy kicsit jobban megcsapolná az olajcégek profitját. A populisták szerint lenne is mit tovább adóztatni, hiszen a második negyedévben a nagy olajtársaságok olyan nyereséget értek el, ami azt sejteti, hogy profitjuk az idén még a tavalyi rekordot (HVG, 2005. március 5.) is alaposan felülmúlja.
A világ legnagyobb tőzsdei olajcége, az amerikai Exxon például idén a második negyedévben 88,6 milliárd dollár bevételre tett szert, aminél legfeljebb két tucat ország éves gazdasági teljesítménye nagyobb. Adózás utáni 7,6 milliárd dolláros nyeresége pedig 32 százalékkal múlja felül a 2004 azonos időszakában bezsebelt profitot. A BP némiképp gyengébben muzsikált, második negyedéves nyeresége „mindössze" 4,9 milliárd dollár volt az egy évvel korábbi 4,1 milliárd után, ám a mérleget rontotta, hogy majdnem 1 milliárd dollárt kellett leírnia egyik texasi olajfinomítójában történt robbanás miatt. A vállalati szerkezet egységesítésének lezárulta óta negyedéves mérleget először ismertető - a világ harmadik legnagyobb tőzsdei olajtársaságának számító - brit-holland Royal Dutch Shellnél viszont az Exxonhoz hasonlóan csilingelt a kassza: a második negyedévben a 2004. április-júniusinál 34 százalékkal magasabb, 5,2 milliárd dolláros nyereséget értek el.
HVG |
Ugyancsak spórol pénzügyi adataival a venezuelai monopólium, a PDVSA, amelynek bevételeiből az ország elnöke, Hugo Chávez szociális és ideológiai céljait finanszírozza (HVG, 2005. szeptember 3.), míg a mexikói Pemex - amelynek egyeduralmát az alkotmány is garantálja - a latin-amerikai ország költségvetésének rendre a harmadát állja.
Csurran, cseppen (Oldaltörés)
Olajszivattyú. Lecsapolás © AP |
A Merrill Lynch amerikai brókerház közelmúltban megjelent tanulmányában arra számít, hogy az olaj- és gázszektor hetven legnagyobb vállalata az idén a tavalyihoz képest 10 százalékkal több, 2570 milliárd dolláros bevételre tesz szert, miközben az adózás utáni nyeresége 26 százalékkal, 230 milliárdra emelkedik. A jelentés készítői úgy vélik viszont, hogy a profit szempontjából ez lesz a csúcsév, 2006-ra ugyanis már kevesebbet jósolnak. Ennek okát nemcsak az olajárak - és a finomítói árrések - szerintük várható mérséklődésében látják, hanem abban a tendenciában is, hogy mind drágább a kimerülő lelőhelyek pótlása. A jelenlegi extraprofit egy részét ugyanis az adja, hogy a mostanában termelésbe vont mezők határhasznát még a 10-20 dollár közti olajárak idején kalibrálták. A társaságok mindenesetre még a mostani rendkívüli körülmények között is nagyon megfontolják, hozzanak-e csak évek múlva beérő, kockázatos befektetési döntéseket. Szakértők szerint egyébként a Katrina hurrikán csak átmeneti károkat okozott az olajcégeknek, és a magas olajárak akár 15 dollár kockázati prémiumot is tartalmaznak.
Ugyanez áll az USA finomítói kapacitásának elégtelensége mögött is, ami az ottani - arányaiban az európainál is nagyobb - üzemanyagár-emelkedésben fontos szerepet játszik. Az olajtársaságok az 1990-es évek végén, az olaj bősége és alacsony ára idején semmilyen ösztönzést nem éreztek finomítók építésére, most pedig attól vonakodnak, hogy az erősen ciklikus szektorban később esetleg túlzottnak bizonyuló beruházásokba kezdjenek. Ezért okozhatott az USA több részén az amerikaiakat az 1973-as olajembargó közvetlen következményeire emlékeztető sorokat a benzinkutak előtt, hogy a Katrina hurrikán okozta rombolás ideiglenesen kiiktatta a rendszerből a finomítói kapacitás tizedét, és az USA a fölösleggel rendelkező Európából tervez benzint importálni.
NAGY GÁBOR