Mennyi lármát szüle

HVG

A kilencvenes évek elején a lakosság többsége még elfogadta a piacgazdaság legfontosabb velejáróit, ám az átmenettel járó társadalmi költségek miatt a közvélemény hamar "benyújtotta a számlát". A Medián e témában végzett kutatásai szerint a piacgazdaság megítélése 1995-ben, a Bokros-csomag évében volt a legrosszabb. 1991 és 1995 között például jelentősen csökkent azoknak az aránya, akik elfogadhatónak tartották, hogy állami nagyvállalatok magánkézbe, különösen külföldi magánkézbe kerüljenek, hogy a piac határozza meg a béreket, vagy hogy azok, akik nem elég rátermettek, elveszítsék az állásukat.

Úgy tűnik, alapvetően három oka van annak, hogy az utóbbi évtizedben azután a közvélemény végig bizalmatlan volt az állami vagyon magánkézbe adásával kapcsolatban. Ezek közül talán a munkanélküliségtől való félelem a legfontosabb. A többség ma is úgy gondolja, hogy a munkavállalóknak az állami tulajdonban lévő vállalatoknál kell a legkevésbé és a külföldi magáncégeknél a leginkább tartaniuk attól, hogy elveszíthetik az állásukat (ezt a kockázatot viszont ellensúlyozza az, hogy a jövedelmi lehetőségeket tekintve épp fordított a sorrend). Számos jele van azonban annak, hogy a közvélemény ma már elsősorban nem az állami tulajdon fenntartásában keres biztosítékot a munkanélküliséggel szemben. Igaz, az elmúlt évtizedben jelentős mértékben nőtt azoknak az aránya, akik elfogadhatatlannak tartják, hogy az utcára kerüljenek olyanok, akiknek a munkájára a piac nem tart igényt. Ugyanakkor a nagy cégek magántulajdonba kerülésével mostanra mégis mintha kezdene megbékülni a közvélemény, és úgy tűnik, a tőke nemzetisége is egyre kevésbé számít - ma már csak néhány százalék a különbség az általában vett magántulajdon és a külföldi tulajdon elfogadottsága között. Ez arra utal, hogy az emberek elsősorban az állam piacszabályozó, és nem tulajdonosi szerepétől várják a munkanélküliség visszaszorítását.

HVG

A privatizáció népszerűtlenségének másik oka az lehet, hogy azt sokan egyszerűen a korrupció egyik melegágyának tartják. 1997-ben az emberek szerint a privatizációs döntések meghozatalakor a gazdasági, a foglalkoztatási és a politikai szempontoknál nagyobb szerepe volt a korrupciónak. Azóta valamelyest javult a kép: ma már a legfontosabbnak a gazdasági szempontokat tartják - magyarán hogy ki mennyi pénzt ajánlott a vállalatokért -, de a megkérdezettek közel fele ma is azt gondolja, hogy a korrupciónak is nagy szerepe volt a folyamatban.

A magánosítással szembeni fenntartások harmadik lehetséges magyarázata az, hogy sokan nem látják tisztán, mely cégek vannak állami tulajdonban, és melyek (külföldi vagy magyar) magánkézben - így nem is feltétlenül tudják megítélni a privatizáció lehetséges előnyeit, illetve hátrányait. A legszemléletesebb példa erre, hogy a lakossági piacon egyértelműen piacvezető OTP Bankról a többség úgy tudja, állami tulajdonban van.

HVG

Akármennyire nem szerették is az emberek a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kialakulását, visszafordulni már nem akarnak. Az egyes, már privatizált vállalatok újbóli állami kézbe adásával csak a lakosság bő egynegyede ért egyet. Igaz, a privatizáció folytatását úgy általában kevesebb mint feleennyien támogatják. Néhány konkrét esetben ennél valamivel többen vannak a magánosítás mellett, a Budapest Airport eladásával például 16 százalék ért egyet.

KARÁCSONY GERGELY