Szelepzavar

HVG

"Hosszú ideig nem engedhetjük meg, hogy miközben Ukrajna lopja a csővezetékekben haladó gázt, mi fenntartjuk az európai fogyasztók ellátását. Ezzel ugyanis gyakorlatilag mi biztatnánk Ukrajnát a vezetékek megcsapolására. Figyelmeztetjük külföldi partnereinket, hogy a gázellátás esetleges akadozása miatt kizárólag Ukrajna a felelős" - mondta hétfő esti moszkvai sajtóértekezletén Alekszandr Medvegyev, az orosz állami gázipari monopólium, a Gazprom igazgatótanácsának alelnöke. Medvegyev azt követően lépett a nyilvánosság elé, hogy a Gazprom alig fél nappal az Ukrajnának szánt gázszállítások felfüggesztése után véget vetett a nyugati szomszédja elleni blokádnak, és a közép- és nyugat-európai fogyasztók fennakadásmentes ellátása érdekében a zárlat előtti szintre növelte az Ukrajnán átvezető csővezetékekbe táplált gáz mennyiségét.

Az újabb vihar előtti csendet a süketek párbeszéde, majd háborúja előzte meg. Moszkva és Kijev ugyanis már tavaly tavasz óta képtelen megállapodni arról, mennyi legyen az Ukrajnának szánt, 2005-ben ezer köbméterenként 50 dollárért vesztegetett gáz ára, illetve az országon keresztülhaladó orosz exportgáz tranzitdíja. A megállapodás annak ellenére is elmaradt, hogy Kijev - legalábbis elvben - hajlandó lenne a piaci árra való áttérésre, csak annyit kért, hogy Oroszország fokozatosan érvényesítse az áremelést. Menet közben persze az is kiderült, hogy Ukrajna egészen mást ért piaci ár alatt, mint a Gazprom vezetői: a 2004. végi narancsos forradalom révén hatalomra került Viktor Juscsenko ukrán elnök 80 dolláros árat tartott elfogadhatónak, és elutasította az oroszok előbb 160 dolláros, majd 230 dolláros, kedden pedig már 250 dolláros ajánlatát. Moszkva is hajthatatlannak mutatkozott: Vlagyimir Putyin államfő csupán annyi engedményt ajánlott, hogy Ukrajna három hónappal később, 2006 áprilisától térhetett volna át a piaci árra. Továbbá orosz bankhitelt ígért az áremelés okozta idei mintegy 3,5 milliárd dolláros többletkiadás finanszírozására.

HVG

A 430 százalékos azonnali áremelésnek Moszkva állítása szerint semmi köze a politikához, a háttérben csak gazdasági megfontolások állnak: Oroszországnak semmi érdeke sem fűződik ahhoz, hogy fenntartsa a Szovjetunió 1991-es széthullásakor függetlenné vált Ukrajna támogatását. Moszkvában legfeljebb annyit hajlandók elismerni, hogy az emelés elmaradt volna, ha Ukrajna beleegyezett volna abba, hogy egy orosz-ukrán konzorcium kezébe menjen át az Ukrajnán átfutó gázvezetékeket üzemeltető vállalat. "Hajlandók vagyunk az ár felülvizsgálatára, ha Ukrajna kész a konzorcium létrehozására" - idézte még tavaly szeptemberben a Gazprom illetékeseit a Kommerszant Ukraina című kijevi napilap. Orosz vádak szerint az egész válság hátterében az áll, hogy a márciusi ukrajnai parlamenti választások előtt a népszerűségét vesztett Juscsenko és hívei ellenséget akarnak csinálni Oroszországból, és az ukrán nacionalizmus hullámait felkorbácsolva próbálják legyőzni politikai ellenfeleiket.

Ukrajnában viszont egyértelműen úgy értékelik, Moszkva a "gázfegyver" bevetésével igyekszik megbüntetni a Nyugat felé közeledő Ukrajnát, és az áremelés célja, hogy megrendítsék az elavult és energiapazarló, ám az ország számára meghatározó fontosságú nehézipart és vegyipart. Az ukránok szerint az is a nagy szomszéd rosszindulatára utal, hogy a Gazprom az óév utolsó napjaiban gázvásárlási megállapodást kötött az évente mintegy 80 milliárd köbmétert fogyasztó Ukrajna legfőbb gázszállítójával, Türkmenisztánnal, amelytől az eredetileg tervezett 5-10 milliárd köbméter helyett az idén 40 milliárd köbméternyi gázt vesz. A Gazprom arra is ügyelt, hogy a szerződés kikösse: az első negyedévben, az Ukrajna elleni gázstop bevezetésekor, a Türkmenisztánból érkező valamennyi földgáz - naponta 141 millió köbméter - Oroszországé legyen, így az évente 36-38 milliárd köbméternyi türkmén gázra számító Ukrajna helyzete még kilátástalanabbá vált. Miközben Juscsenko Ukrajna teljes függetlenségéért vívott harcként kezeli az ukrán-orosz vitát, Ukrajna polgárait az orosz termékek bojkottjára szólítják fel ismeretlen csoportok. "Emlékezz a gázra, ne vegyél orosz árut" - olvasható az sms üzenetekben, illetve lámpaoszlopokra és falakra ragasztott plakátokon. Kijev közben azzal is fenyegetőzik, hogy a jelenlegi évi 98 millió dollárról 2 milliárd dollár fölé emeli az orosz fekete-tengeri flottának helyet adó szevasztopoli bázis bérleti díját. A díjemelés ellen Moszkva élénken tiltakozik, Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter a napokban emlékeztette Ukrajnát arra, hogy a flottaszerződés másik pontja az, melyben Oroszország elismeri Ukrajna nemzetközi határait.

Ukrajnának egyébként sorstársa is van az Oroszország elleni harcban. Január 1-je óta egy másik volt szovjet tagköztársaság, Moldova sem kap orosz gázt, miután Vladimir Voronin államfő elutasította a 160 dolláros orosz gázárajánlatot. Voronin, aki tavaly januárban, a moldovai parlamenti választások előtti kampány idején fordult szembe Moszkvával, a szavak mellett aktív ukrán segítségre is számíthat: Ukrajna Moldovának is juttat a területén át Európának szánt orosz gázból.

Oroszország egyébként nem először vetette be fegyverként a gázáremelést, egy évvel korábban egy másik volt szovjet tagköztársaság, Belarusz volt a célpont. Moszkva szándéka akkor az volt, hogy megszerezze a Lengyel- és Németország felé haladó csővezeték, a Jamal-Európa Belaruszon keresztül futó szakasza fölötti ellenőrzést, illetve egy kicsit ráijesszen Alekszandr Lukasenko belorusz államfőre, aki akkor épp valamelyest eltávolodni látszott Oroszországtól. Az akolba azóta visszaterelt Belarusz végül átengedte Oroszországnak a csővezeték fölötti ellenőrzést, és ennek köszönhetően az idén ezer köbméterenként mindössze 46,8 dollárt fizet az orosz gázért.

Oroszországi és nyugat-európai elemzők úgy vélik, Putyin elnök Oroszország vezető energiaszállítói státusát az ország nemzetközi politikai befolyásának növelésére igyekszik felhasználni, s a volt Szovjetunió más köztársaságaiban, sőt az exbirodalom határain túl is kész lehet bevetni az olaj-, illetve gázfegyvert. Közvetve az amerikai külügyminisztérium is hasonló félelmeket fogalmazott meg. "Oroszország hirtelen intézkedései energetikai instabilitáshoz vezetnek, és felvetik annak a veszélyét, hogy Moszkva politikai nyomásgyakorlásra kívánja használni az energiaexportot" - áll az amerikai külügyminisztérium közleményében. Az érdekérvényesítés eszköze az egyre bővülő orosz olaj- és gázvezeték-hálózat lehet: a Jamal-Európa vezeték mellett Oroszország meghatározó tulajdonrésszel rendelkezik a Törökországon keresztülhaladó Kék folyam, illetve a 2010-re elkészülő észak-európai gázvezetékben is. Az utóbbi egyébként - legalábbis lengyel vádak szerint - részben azt a célt szolgálja, hogy egymás ellen hangolja az EU-tagállamokat: a Lengyelországot kikerülő vezeték révén ugyanis Németország olcsóbban juthat orosz gázhoz.

Eddig Moszkva nem érte el célját az orosz-ukrán gázháborúban. Miközben Ukrajna makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy az orosz vádakkal ellentétben nem lopott vasárnap 100, hétfőn 118 millió köbméternyi gázt a vezetékekből - az ukránok azt állítják, hogy saját készleteikből, valamint tartalékaikból, illetve az Oroszország felől érkező, türkmenisztáninak minősített gázból fedezik szükségleteiket -, a Gazprom úgy döntött, a cég és Oroszország nemzetközi reputációjának megvédelmezése érdekében ideiglenesen szemet huny az önkényes ukrán vételezés fölött, és a korábbi szintre növeli az Ukrajna felé indított gázmennyiséget. A moszkvai döntés előtt néhány órával - amikor már Nyugat-Európában is érezhetően csökkent a vezetékben futó gáz nyomása - Németország is megszólalt. "Az általunk felhasznált gáznak most közel harmada jön Oroszországból. Ezt a részesedést növelni kell, ám erre csak akkor kerülhet sor, ha a szállítmányokra feltétel nélkül lehet számítani. Oroszország átvette a nyolcak soros elnöki tisztét, és az ukrán-orosz gázvitában is felelősségteljesen kell cselekednie" - hangsúlyozta hétfő délután Michael Glos német energiaügyi miniszter. A megbízhatatlanság pedig az a szó, amit Moszkva a legkevésbé akar hallani, hiszen Nyugat- és Közép-Európában sokan akadnak, akik - éppen a kontinensnyi ország belső bizonytalanságaira hivatkozva - csökkenteni akarják az EU Oroszországtól való energiafüggőségét.

A vita mindenképpen mély nyomokat hagy az orosz-ukrán viszonyban, és hosszú idő telik el addig, amíg Oroszország - még ha Ukrajna volt is az, amely gázt lopott - visszanyeri a megbízható energiaszállítói státusát. Az európaiak és amerikaiak bizalmának visszanyerésében fontos szerepet játszhat, hogy az orosz parlament és Putyin elnök is jóváhagyta azt a törvényt, amely eltörli a Gazprom-részvények külföldiek általi vásárlását akadályozó korlátozások többségét, s a napokban Mihail Fradkov miniszterelnök is aláírta az ezzel kapcsolatos kormányhatározatot. A döntés értelmében a külföldieknek nem kell felárat fizetniük a gázipari monopólium részvényeiért, és az állami tulajdonban lévő 51 százalék fölötti tulajdoncsomag egésze tőzsdei forgalomba kerülhet. Mindez látványos következményekkel járhat: rövid idő alatt 130 milliárd dollárról 300 milliárdra nőhet a cég piaci értéke, és elképzelhető, hogy az amerikai és nyugat-európai nagybefektetők Gazprom-papírokba terelik át a jelenleg más közép-európai tőzsdéken tartott pénzük jelentős részét.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA