Az orosz Gazprom és a kínai CNPC állami ellenőrzésű mamutcégek vezérei által aláírt jegyzőkönyv két gázvezeték létesítését irányozza elő Kelet-, illetve Nyugat-Szibériából Kínába, egyenként évi 30-40 milliárd köbméteres kapacitással, összesen tízmilliárd dolláros beruházással. A nyugat-szibériai vezetéken a Jamal-félszigeti lelőhelyről áramlik majd a földgáz az Altaj hegységen át Kína nyugati határmellékére, először 2011-ben, idézte Putyint a Vedomosztyi, rámutatva: ettől fogva nemcsak Európa, hanem Ázsia is az orosz gáztól függ majd. A Jamal-lelőhelyről kapja az orosz gázt Európa is.
A Vremja Novosztyej szerint Putyin információs bombát robbantott a gáztémában, ismét támogatva a Gazprom diplomáciai játékát. Az orosz monopólium egyrészt a lehető legjobb gázeladási feltételeket igyekszik kisajtolni Kínából, másrészt pedig értésére adja Európának: a partnerviszony ellenére nemcsak az Egyesült Államokkal, hanem Kínával is konkurálnia kell az orosz energiaforrásokért.
Az orosz lap a Gazprom kifinomult marketinghúzásaként értékelte a CNPC megjelenését a nyugat-szibériai gázra pályázók között. Kína megjelenése alternatív exportpiacként engedékenyebbé teheti az európai partnereket, írta az újság.
A Nyezaviszimaja Gazeta más oldalról, az európai szállításoktól való orosz függés fényében szemlélte a Kínával kötött megállapodásokat. Oroszország komolyan érdekelt a kilépésben a dél- és délkelet-ázsiai piacokra, hiszen az Európai Bizottság a napokban megvitatja a gázimport-útvonalak diverzifikálását az Oroszországtól való függés mérséklésére, mondta a Troika Dialog tőzsdeügynökség elemzője a lapnak.
A szállítások átterelésének lehetősége fontos Oroszország számára, amely mint szállító egyelőre az európai exportra van utalva, mutatott rá Valerij Nyesztyerov, feltételezve: az új tervezetek körvonalazása lecsillapíthatja az európaiakat, akik egyelőre készek akár drágább gázt is importálni, csak az ne legyen orosz.