Megszokásból kevés bankkártyát használunk, bár megérné

Lévai Gábor, az Ingenico igazgatója. Lemaradtunk, mint a borravaló © Ingenico

A hazai bankkártya piac ismét dinamikusan növekszik, hiszen a Nemzeti Bank adatai alapján a kártyák számának növekedési üteme felgyorsult, megközelítve az öt évvel ezelőtti szintet, s tavaly elérte a13 százalékot. A kibocsátott kártyák száma 7,4 millió volt; a nem banki kibocsátású üzemanyagkártyákkal együtt pedig közel 8 millió – mondta Lévai Gábor, az Ingenico kártyaterminál-gyártó magyar vállalatának stratégiai igazgatója. Ez a szám önmagában nem rossz, és a piac gyors bővülését jelzi, ami mögött a lakossági igények változása áll.

Kevésbé örömteli, hogy 2005-ben mindössze egy százalékkal nőtt a Visa és a MasterCard védjegyű kártyákat elfogadó kereskedelmi egységek száma. Visa kártyával 19854 üzletben, MasterCard kártyával 19941-ben lehet fizetni. Az Amex elfogadóhelyek száma – elsősorban a rendszernek hátteret adó elfogadó bank váltása miatt – 28 százalékkal, 8092 darabra csökkent. Diners kártyával 4012, JCB-vel pedig 8893 üzletben lehet fizetni. A kereskedői elfogadóhelyeken mindössze 29538 elektronikus POS (az eladás helyén elhelyezett terminál) üzemel. Minden művelet online engedélykéréshez kötött, ami a kártyahasználat biztonságát emeli. A berendezések 22 százaléka alkalmas az EMV chip olvasására hardveresen.

A magyar kártyahasználat – 2004-es adatok szerint, s mivel a trendek és arányok fennmaradtak, azóta is – jelentősen elmarad az uniós átlagtól. Az egy főre jutó kártyák száma Magyarországon 0,65, ami nagyjából azt jelenti, hogy három emberből kettőnek van valamilyen bankkártyája. Mögöttünk a listán csak Lengyelország és Lettország szerepel (0,47 és 0,59), míg előttünk van többek között Észtország (0,96), Csehország (1,31), Szlovénia (1,66) de Szlovákia is (0,66), hogy csak a frissen csatlakozott országokat említsük, akikkel a magyar bankkártya-kultúra nagyjából egy időben kezdett kialakulni. Még markánsabb lemaradást tükröz az egymillió főre jutó kereskedői POS terminálok száma. Ez Magyarországon 3312,17. volt. Ehhez képest Szlovákiában 3649,7, Lengyelországban – ahol kevesebb a bankkártya, mint nálunk – 3752,74. Az élen ebben is Szlovénia áll, ahol egymillió lakosra 20514 kereskedői elfogadóhely jut, vagyis több mint hatszor annyi, mint Magyarországon. Ebben az összes újonnan csatlakozott, térségbeli ország lényegesen előttünk jár.

Bannkártya lehúzás. Rövidtávú félelmek © bankcard.com

E helyzet kialakulásában többek között szerepet játszik, hogy a „kártyás pénz” automatikusan „számlás pénz” is, ami a hazai adózási viszonyok és morál ismeretében sokak számára elrettentő. Magyarországon kimaradt a csekk-korszak, tehát a virtuális pénz elve nem rögzült kellőképpen sem a kártyabirtokosok, sem a kereskedők fejében. A leggyakoribb ok azonban inkább, hogy még azoknak az üzleteknek a tulajdonosai sem rendezkednek be a bankkártyás fizetésre, akiknek egyébként erre kedvező lehetőségük lenne. Lévai Gábor szerint a kérdést ma rövidtávú megfontolásokból úgy teszik fel, hogy mennyivel több bevételt eredményezhet a kártyaelfogadás, s nem azzal foglalkoznak, hogy a kártyás fizetés lehetősége mennyiben járul hozzá a vásárlók megtartásához, újak becsábításához.