A felborult gazdasági egyensúly jókora púpjával a hátunkon azonban vidám bandukolás helyett erőltetett menetben, de korábbi becsléseinkhez mérten mégis késve fogunk megérkezni az unió legbelső falai mögé. A dolgaink nem mentek valami jól az utóbbi időben, így a konvergencia program megvalósításából legalább is kezdetben nem lesz diadalmenet, ami különben lehetett volna. Pedig az uniós konvergálás, azaz a frissen belépett tagok felzárkóztatását szolgáló eljárás, nem más, mint a „szegényből gazdagot csinálás” technológiája egész országokra alkalmazva.
Csakhogy eljátszottuk, meg feléltük annak esélyét, hogy boldogan vághassunk neki a – mostanság elég szűk mezsgyén – kijelölt útnak. Nézzünk pár evidenciát! A konvergencia, felzárkózás vagy meggazdagodás – kinek hogy tetszik – elengedhetetlen feltétele az ország (ezúttal Magyarország) stabil gazdasági egyensúlyának megteremtése. Ha ez nincs meg, akkor az unió nem ad pénzt. Az egyensúlyra lehetőség van a gazdasági fejlettség különböző szintjein, ehhez nem kell gazdagnak lenni. Egyensúly nélkül az országba befektetett pénzek elfolynak, a fejlődés egyenetlen lesz, a nagy intézményrendszerek egyre kevésbé képesek ellátni feladataikat, a társadalmi feszültségek elmélyülnek, s mindez súlyos politikai zavarokhoz, (már mi is pontosan tudjuk) akár zavargásokhoz vezethet. Erre EU-nak pedig nincs szüksége, pláne pénze, hogy finanszírozza.
Ha az egyensúlyt sikerült megteremteni - amire most legalább is remény van -akkor megkezdődik a felzárkóztatási folyamat, amely jelentős mértékben a nagyobb gazdasági teljesítményt és jobb versenyképességet lehetővé tévő hiányzó infrastruktúra megteremtését, vagy a meglévő korszerűsítését támogatja. Másfelől az olyan kicsi és nyitott gazdaságok számára, mint Magyarország az egyik legfontosabb feladat, hogy a nemzeti valutáját biztonságba helyezze. Erre igen jó módszer, ha bevezeti az eurót, amit az unió országainak többsége éppen stabilitási megfontolásokból használ.
Csakhogy az euró zónába való belépésnek kemény előfeltételei vannak, amelyeket az 1992 február 7-én aláírt Maastrichti Szerződésben szabályoz az unió. A szerződés szerint az euró zónához csak azok az EU-tagállamok csatlakozhatnak, amelyek gazdasága teljesít egyes, a stabilitást, a valutaunióra való érettséget igazoló, a legjobb pénzügyi eredményeket produkáló tagállamok teljesítményéhez közelítő, a monetáris unió szempontjából kiemelkedően fontos feltételeket. Ezek az úgynevezett maastrichti konvergencia kritériumok.
Árstabilitás: A fogyasztói árszint (infláció) emelkedése a vizsgált évben 1,5 százaléknál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét.
Kamatok konvergenciája: A hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2 százaléknál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú tagállam átlagát.
Árfolyamok stabilitása: A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszába lépést (azaz az euró bevezetését) megelőző két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. Emiatt az adott országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam Mechanizmusba (ERM) is.
Stabil kormányzati pénzügyi pozíciók: Adott évben a költségvetési deficit nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, az államadósság pedig nem lépheti át a GDP 60 százalékát (utóbbinál elfogadható a 60 százalékánál magasabb szint is, ha az adósságállomány folyamatosan csökkenő tendenciát mutat).
A konvergencia kritériumok teljesítése a minimális előfeltétele, hogy egy tagállam bejuthasson a monetáris unió harmadik szakaszába, de erről, azaz az euró bevezethetőségéről az EU állam- és kormányfői határoznak a tagállam teljesítményének ismeretében.
A konvergencia kritériumokat sok közgazdász bírálja, mert úgy vélik, hogy az országok gazdaságának egészséges fejlődéséhez olykor szükség van az egyensúlytól való eltávolodásra (például 3 százaléknál magasabb költségvetési deficitre vagy inflációra) – ezért a kritikusok szerint a konvergencia kritériumok éppen eredeti céljaikkal, a stabilitással és a konvergenciával ellentétes hatást válthatnak ki. Ráadásul az euró zónához tartozó tagállamok közül is van, amelyik megsérti maastrichti az előírásokat. Az unió bizottsága és központi bankja azonban egyelőre hajthatatlan a belépési feltételek kérdésében, amelyeket így eredeti szintjükön kell nekünk is teljesítenünk.
Magyarországnak, hogy ezeket az egyensúlyi mutatókat képes legyen produkálni, egy igen kemény gazdaságátalakítási folyamaton kell átmennie. Ezért ma úgy tűnik, hogy a konvergencia szóról a legtöbb embernek még hosszú ideig a megszorítások, és nem a jobb élet reménye fog az eszébe jutni. Joaqín Almunia, az unió pénzügyi biztosa szerint azonban nincs más út, mint a konvergencia programban foglalt kiigazítások végrehajtása: „A jövőben kormányzó erőknek is ezt a programot kellene követni. Ezeknek a kiigazításoknak nincs alternatívájuk. Ha azonban – bárki is legyen kormányon – ezt a programot nem fogadja el, akkor azzal a magyar embereknek nagy szenvedést fog okozni." A biztos nem hiszi, hogy három évnél rövidebb idő alatt elérhetné Magyarország a maastrichti hiánycélt, de három év elegendő lehet erre: „Nagyon nehéz lesz, de nem lehetetlen. Amennyiben a kormányzat ismét elhalasztja a hiánycél elérésének időpontját, akkor már senki sem fog hinni neki.”
Draskovics Tibor államigazgatási reformért felelős kormánybiztos szerint a konvergencia program véghezvitele az államigazgatásban, a közszférában, a mostani szolgáltatások esetében lényegesen jobb színvonalat tesz majd lehetővé. Ugyanakkor a közszféra méretét nagymértékben szűkíti, ezzel lehetővé teszi a központi kiadások mérséklését. Draskovics szerint „az egész társadalomnak mentális váltásra” van szüksége, fel kell hagyni azzal, hogy az állam mindent elvállal és ennek megpróbál eleget tenni, miként ezt a rendszerváltás óta minden egyes kormány tette. A reformmal a közszolgáltatásokban egyszerre kell a színvonalat lényegesen javítani, s a mostaninál igazságosabb hozzáférést teremteni, de mind az egészségügy, mind az oktatás, mind a nyugdíjrendszer területén szűkíteni kell az állami ellátás méretét. Ezzel együtt egy nagyon mély és intenzív deregulációt kell végrehajtani a közigazgatásban, mert jelenleg a közszféra túlszabályozott és ez akadályozza a reformok végrehajtását.
A magyar konvergencia program brüsszeli jóváhagyása jó hír, de nem elégséges a magyar szuverén adósosztályzaton érvényben lévő negatív kilátás stabilra javításához - közölték múlt héten a Standard & Poor's hitelminősítő intézet szakértői. Más londoni elemzői vélemények szerint a brüsszeli bejelentésnek közel semleges, kis mértékben pozitív piaci hatása lesz. A probléma azonban az, hogy a magyar költségvetési politika hitelessége „viszonylag alacsony” öt olyan év után, amelyben nem sikerült teljesíteni a hiánycélokat vélekednek az S&P-nél.
A magyar gazdaság nehézségeit jelentős részben az országot eluraló mély belpolitikai válság okozza, amelyet azonban érdekes módon nem az elhibázott (sőt nagyon elhibázott) gazdasági kormányzás, hanem a pártok évek óta tartó éles szembenállása miatt kialakult végletes társadalmi megosztottság okoz. A szembenállás forrpontját a miniszterelnök elhíresült balatonőszödi beszéde jelenti, ami a parlamenti választások előtti kormányzati bénultságot, s ennek okait elemzi. Igen különös, hogy ez a beszéd a korábbi – hazugságokkal, elhallgatásokkal, ferdítésekkel megtámogatott – politikával való erélyes szakítás bejelentése is egyben. Azaz a morális váláság éppen ott bukott a felszínre, ahol az első igazán őszinte szembenézés történt vele.
Ez az érzelmekkel mit sem törődő pénzpiacokra megnyugtatólag hatott. Az őszödi beszéd gazdasági következményei azonban sokkal kiterjedtebbek lehetnek, mint az első pillantásra látszott. Az ellenzék a Gyurcsány Ferenc önleleplezése után – a köztársági elnök támogatását is maga mögött tudva – morális alkalmatlanságra hivatkozva megpróbálja elérni a miniszterelnök eltávolítását. Ez azonban a gazdaság szempontjából aligha lenne pozitív fejlemény, mert nem látszik másik ember, aki Gyurcsányon kívül képes lenne végigvezetni az országot a kényszerű intézkedések sorozatán. Mert a bizalmi válság nem egyetlen ember iránt megnyilvánuló kétely, ez az egész politikai elitet sújtja. Erre még a Fidesz által javasolt szakértői kormány sem jelenthet megoldást, hiszen hosszú távra kellene a politikai erőknek kialakítaniuk a hitelességet. Ehhez pedig minimum arra volna szükség, hogy tárgyalóképesnek mutatkozzanak egymás, az ország és a világ előtt. Addig azonban, amíg egymás vezetőit cezaromán őrültnek, vagy beteges hazudozónak nevezik, erre igen kevés a lehetőség.
Az ellenzék erkölcsi fölénye, a kormányerők pedig biztos parlamenti többségük tudatában akár igen merev álláspontot is felvehetnek, s ez a patthelyzet előrehozott parlamenti választások felé szoríthatja az országot. Ha eközben a reformok nem folytatódnak, annak igen súlyos ára lehet. Például nem leszünk képesek lehívni azokat az uniós pénzeket, amelyek nélkül az ország nem vészelheti át az egyebek mellett a hatalmas (10 százalék feletti) államháztartási hiányban megmutatkozó egyensúlytalanságot, s – Bokros Lajos egykori pénzügyminisztert idézve – az unió sem tud megóvni minket saját magunktól, s a csődtől.
A közeljövő legfontosabb gazdasági kérdése éppen ezért az lesz Magyarországon, hogy a jelenlegi miniszterelnökkel vagy nélküle, sikerül-e garantálni a konvergencia programban lefektetett intézkedések végrehajtását. Különös módon az ebben való összefogás esélyt kínál a morális válság feloldására is. Ennek pozitív gazdasági hatásai jól prognosztizálhatók, a politikai következmények azonban egyelőre beláthatatlanok.
A maastrichti kritériumok (Oldaltörés)
Ha az egyensúlyt sikerült megteremteni - amire most legalább is remény van -akkor megkezdődik a felzárkóztatási folyamat, amely jelentős mértékben a nagyobb gazdasági teljesítményt és jobb versenyképességet lehetővé tévő hiányzó infrastruktúra megteremtését, vagy a meglévő korszerűsítését támogatja. Másfelől az olyan kicsi és nyitott gazdaságok számára, mint Magyarország az egyik legfontosabb feladat, hogy a nemzeti valutáját biztonságba helyezze. Erre igen jó módszer, ha bevezeti az eurót, amit az unió országainak többsége éppen stabilitási megfontolásokból használ.
Kamatok konvergenciája: A hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2 százaléknál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációjú tagállam átlagát.
Árfolyamok stabilitása: A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszába lépést (azaz az euró bevezetését) megelőző két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. Emiatt az adott országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam Mechanizmusba (ERM) is.
Stabil kormányzati pénzügyi pozíciók: Adott évben a költségvetési deficit nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, az államadósság pedig nem lépheti át a GDP 60 százalékát (utóbbinál elfogadható a 60 százalékánál magasabb szint is, ha az adósságállomány folyamatosan csökkenő tendenciát mutat).
A konvergencia kritériumok teljesítése a minimális előfeltétele, hogy egy tagállam bejuthasson a monetáris unió harmadik szakaszába, de erről, azaz az euró bevezethetőségéről az EU állam- és kormányfői határoznak a tagállam teljesítményének ismeretében.
A szakértők nem látnak más utat (Oldaltörés)
Magyarországnak, hogy ezeket az egyensúlyi mutatókat képes legyen produkálni, egy igen kemény gazdaságátalakítási folyamaton kell átmennie. Ezért ma úgy tűnik, hogy a konvergencia szóról a legtöbb embernek még hosszú ideig a megszorítások, és nem a jobb élet reménye fog az eszébe jutni. Joaqín Almunia, az unió pénzügyi biztosa szerint azonban nincs más út, mint a konvergencia programban foglalt kiigazítások végrehajtása: „A jövőben kormányzó erőknek is ezt a programot kellene követni. Ezeknek a kiigazításoknak nincs alternatívájuk. Ha azonban – bárki is legyen kormányon – ezt a programot nem fogadja el, akkor azzal a magyar embereknek nagy szenvedést fog okozni." A biztos nem hiszi, hogy három évnél rövidebb idő alatt elérhetné Magyarország a maastrichti hiánycélt, de három év elegendő lehet erre: „Nagyon nehéz lesz, de nem lehetetlen. Amennyiben a kormányzat ismét elhalasztja a hiánycél elérésének időpontját, akkor már senki sem fog hinni neki.”
A magyar konvergencia program brüsszeli jóváhagyása jó hír, de nem elégséges a magyar szuverén adósosztályzaton érvényben lévő negatív kilátás stabilra javításához - közölték múlt héten a Standard & Poor's hitelminősítő intézet szakértői. Más londoni elemzői vélemények szerint a brüsszeli bejelentésnek közel semleges, kis mértékben pozitív piaci hatása lesz. A probléma azonban az, hogy a magyar költségvetési politika hitelessége „viszonylag alacsony” öt olyan év után, amelyben nem sikerült teljesíteni a hiánycélokat vélekednek az S&P-nél.
A magyar gazdaság nehézségeit jelentős részben az országot eluraló mély belpolitikai válság okozza, amelyet azonban érdekes módon nem az elhibázott (sőt nagyon elhibázott) gazdasági kormányzás, hanem a pártok évek óta tartó éles szembenállása miatt kialakult végletes társadalmi megosztottság okoz. A szembenállás forrpontját a miniszterelnök elhíresült balatonőszödi beszéde jelenti, ami a parlamenti választások előtti kormányzati bénultságot, s ennek okait elemzi. Igen különös, hogy ez a beszéd a korábbi – hazugságokkal, elhallgatásokkal, ferdítésekkel megtámogatott – politikával való erélyes szakítás bejelentése is egyben. Azaz a morális váláság éppen ott bukott a felszínre, ahol az első igazán őszinte szembenézés történt vele.
Gazdasági szükség és politikai merevség (Oldaltörés)
Az ellenzék erkölcsi fölénye, a kormányerők pedig biztos parlamenti többségük tudatában akár igen merev álláspontot is felvehetnek, s ez a patthelyzet előrehozott parlamenti választások felé szoríthatja az országot. Ha eközben a reformok nem folytatódnak, annak igen súlyos ára lehet. Például nem leszünk képesek lehívni azokat az uniós pénzeket, amelyek nélkül az ország nem vészelheti át az egyebek mellett a hatalmas (10 százalék feletti) államháztartási hiányban megmutatkozó egyensúlytalanságot, s – Bokros Lajos egykori pénzügyminisztert idézve – az unió sem tud megóvni minket saját magunktól, s a csődtől.
A közeljövő legfontosabb gazdasági kérdése éppen ezért az lesz Magyarországon, hogy a jelenlegi miniszterelnökkel vagy nélküle, sikerül-e garantálni a konvergencia programban lefektetett intézkedések végrehajtását. Különös módon az ebben való összefogás esélyt kínál a morális válság feloldására is. Ennek pozitív gazdasági hatásai jól prognosztizálhatók, a politikai következmények azonban egyelőre beláthatatlanok.
A kiigazítás és egyensúly elérésének útja számokban
Változás az előző év %-ában | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 |
Bruttó hazai termék (GDP) | 4,1 | 2,2 | 2,6 | 4,1 | 4,2 - 4,5 | kb. 4,5 |
Belföldi felhasználás | 2,0 | -0,2 | 0,5 | 3,1 | kb. 3,5 | 3,5 - 4 |
ebből: | ||||||
Háztartások fogyasztása | 2,4 | -0,9 | 0,0 | 1,5 | 2,5 - 3 | kb. 3 |
Bruttó állóeszköz-felhalmozás | 6,6 | 2,1 | 3,7 | 7,0 | 5 - 6 | 5- 6 |
Export (áruk és szolgáltatások) | 12,0 | 10,9 | 9,9 | 9,4 | 8 - 10 | 8 - 10 |
Import (áruk, szolgáltatások) | 9,5 | 8,5 | 8,0 | 8,8 | 7 - 9 | 7 - 9 |
Egy főre jutó reáljövedelem | 1,9 | -1,7 | 0,1 | 2,5 | 3 - 3,5 | kb. 3,5 |
Foglalkoztatottak száma | 0,3 | 0,0 | 0,3 | 0,7 | 0,7 - 1 | kb. 1 |
Fogyasztói árszínvonal | 3,5 | 6,2 | 3,3 | 3,0 | 2,5- 3 | 2,5 - 3 |
A GDP %-ában | ||||||
Folyó fizetési mérleg hiánya | 7,9 | 5,9 | 4,4 | 3,6 | kb. 3 | kb. 2 |
Külső finanszírozási igény | 7,1 | 4,2 | 2,2 | 1,4 | 0,5 - 1 | kb. 0 |
Államháztartás hiánya | 10,1 | 6,8 | 4,3 | 3,2 | 2,7 | 2,2 |
Bruttó államadósság | 68,5 | 71,3 | 72,3 | 70,4 | 68 - 69 | 65 - 67 |
Forrás: Pénzügyminisztérium, Konvergencia program