Meddig emelkedik a gáz ára?

HVG

Egy lépésben eddig soha korábban nem tapasztalt mértékű lakossági gázáremelést jelentett be a múlt héten Kóka János gazdasági miniszter, aki a fogyasztással súlyozott, átlagos költségemelkedést 27 százalékra tette. Drasztikus húzás ez ahhoz képest, hogy az előző két ciklusban 12 százalékosnál nagyobb egyszeri drágításra nem szánták rá magukat az egymást követő kormányok, miután a világpiaci árakra fittyet hányva, szociálpolitikai kérdésként kezelték az ügyet. Ez annyiban kétségkívül indokolt, hogy a 15 milliárd köbméternyi teljes évi fogyasztás harmadát közvetlenül a lakosság - a 2,7 millió vezetékes gázt használó és több százezer gázalapú távfűtéses háztartás - használja fel. Az Orbán-kormány az inflációhoz igazított, 12 százalékos áremeléssel kényeztette a népet 2000 júliusában, ami éves szinten csak 6 százalékos drágításnak felelt meg, ám ehhez egy évvel később újabb, immár "valódi" 12 százalék adódott hozzá. Mivel az áremelés a világpiaci folyamatokat nem követte, ennek százmilliárd forintos nagyságrendű árát a gáznagykereskedő Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt. kényszerült lenyelni.

Belehajszolva magát a Fidesz által diktált választási licitbe, a Medgyessy-kormány a tempón nem, csak a technikán változtatott. Az áremelés terheinek enyhítésére kompenzációs kasszát kreált, amelyből az elfogyasztott mennyiségtől függően nyújtott támogatást a fogyasztóknak (HVG, 2003. június 14.). Miután megszüntette az úgynevezett kevert árat, a Mol világpiaci árat számolhatott fel a feleannyiért kitermelhető hazai gázért is, ám a keletkező extraprofitot az állami büdzsé bányajáradék formájában elvonta - ez lett a kompenzációs kassza forrása.

Kormányzati körökben azzal számoltak, hogy ez a rendszer legalább 2009-ig fennmaradhat, jóllehet szakértők már a bevezetésekor felvetették, hogy működtetése a folyamatosan növekvő import és a várhatóan csökkenő hazai kitermelés mellett egyre nagyobb terhet jelent majd a költségvetés számára. A hazai kitermelés 2000 óta évi 3 milliárd köbméter körül mozog, az import viszont évi 9 milliárdról tavaly már 12 milliárdra nőtt. Nem készültek akkoriban a világpiaci kőolajárak drámai megugrására sem, ami a földgázét is magával rántotta, mivel az utóbbit megszabó hosszú távú szerződésekben szereplő árat a szállító - nagyrészt az orosz Gazprom - és a Mol az európai kikötői gáz- és tüzelőolaj előző 9 havi tőzsdei árfolyamához köti.

HVG

A lakossági kíméletre mi sem jellemzőbb, mint hogy Kóka egy éve, az akkor még "csak" hordónkénti 50 dolláros olajár árnyékában azt közölte, hogy bár "a szénhidrogénárak soha nem látott dinamikájú, előre kiszámíthatatlan emelkedése" miatt az ipari fogyasztóknál 7 százalékos gázáremelés indokolt, a lakossági árak nem változtak; ehelyett a támogatás mértékét emelték, átlagosan 31 százalékkal (2005-ben egyébként az ipari fogyasztók összességében legalább 40 százalékos gázár-emelést szenvedtek el). Holott a visszafogott áremelési gyakorlat politikai hozadéka elhanyagolható volt: a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet tavaszi felmérése szerint a megkérdezettek 51 százaléka elégedetlen volt az energiaárak emelkedése és a gázár-kompenzáció miatt, és csak 12 százalék vélte úgy, hogy az e téren tett lépések javították a kormány megítélését (HVG, 2006. március 25.).

A mesterséges áreltérítés lufija azonban mára kipukkadt: hirtelen kiderült, hogy a büdzsé már nem bírja a gázár-kompenzáció idei költségét, amelyet Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezetője mintegy 200 milliárd forintra becsül. Most már a gazdasági miniszter is azzal érvel, hogy a kőolaj világpiaci ára 2002 eleje óta 3-3,5-szeresére nőtt (múlt pénteken hordónként 73,5 dolláron jegyezték az északi-tengeri Brent könnyűolajat), miközben a lakossági gáztarifák csupán 25 százalékkal emelkedtek. A kompenzációs kasszában pedig nincs elég pénz: a Mol által befizetett bányajáradék 78 milliárd forint, amit további 60 milliárd egészít ki egy, a tavalyi év végén végrehajtott bűvészmutatvány révén. Utóbbi abból állt, hogy az állam eladta a Molnak az olajkutakban és a tárolókban lévő, a kitermeléshez szükséges nyomást biztosító úgynevezett párnagázt.

A költségvetés kezelhetetlen terheire hivatkozva augusztustól az év végéig az évi 1500 köbméternél kevesebbet fogyasztók esetében 25 százalékos, 1500 és 3000 köbméter között 30, a felett pedig 37 százalékos gázáremelésről döntött a kormány, miközben szeptembertől az eddigi 15 százalékos áfa 20 százalékra nő. Utóbbit is beszámítva a támogatás köbméterenként az első két kategóriában 40,22, illetve 24,27 forintra változik, a 3000 köbméter feletti fogyasztás után viszont meg kell fizetni a 97,63 forintos piaci árat. Fájdalomcsillapítóként a szociális tárca a nagycsaládosok és a súlyos fogyatékkal élők esetében, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimum kétszeresét (51 600 forintot), 5000 köbméteres fogyasztásig terjeszti ki a kompenzációt, a távhőszolgáltatás esetében pedig ugyanez a kör októbertől az év végéig havi 2500 forintos támogatást kap, s ennyire emelkedik a nyugdíjasok eddigi 2000 forintos dotációja is. Mindez a szociális tárcát vezető Kiss Péter számítása szerint mintegy 311 ezer családot, 1,1 millió embert érint.

Bármennyire bővítésnek tűnik is, valójában nagyjából 160 milliárdra faragták le a kompenzációs kassza idei kiadásait, mégpedig úgy, hogy a költségvetés is betesz a Mol-pénz mellé 14 milliárd forintot. Hegedűs úgy kalkulál, hogy az áremelésből nagyjából az ipari fogyasztók számára megállapított 12,6 százalék indokolható az orosz gázdrágulással, a többi - mintegy 40 milliárd forint - a költségvetés terheit enyhíti. Kevesebb mint hibrid megoldás - fordította le az egyik gázipari potentát az intézkedést. Ez pedig úgy értendő, hogy az áremelést a rendszer finanszírozhatóságához illesztették. A tömbtarifás rendszer a maga minden igazságtalanságával - amennyiben csak az elfogyasztott mennyiség számít, a rászorultságot, a jövedelmi helyzetet nem veszi figyelembe - még egy ideig fennmarad, sőt puhult is valamelyest. Az utolsó egyeztetés előtt ugyanis arról volt szó, hogy a fogyasztók 14-15 százalékát kitevő, 3000 köbméternél többet fogyasztók egyáltalán nem kapnak támogatást, végül azonban 3000 köbméterig nekik is jár az alsó két kategória kompenzációja, csak az a feletti mennyiségre szűnik meg az eddig köbméterenként 4,76 forintos dotáció.

De nem ez lesz az utolsó megrázkódtatás gázfronton. Kóka egyértelművé tette, hogy fel kell zárkózni a világpiaci árszinthez, a mostani emelés után pedig csak annak 62 százalékánál tartunk. Ugyanakkor az eddigi tömbtarifás rendszert jövő februártól felváltja a rászorultságot figyelembe vevő kompenzációs rendszer. A források pedig korlátosak, 2008-ban például 50 milliárd forintos kasszát terveznek a bányajáradékból. Ennél is egyértelműbben fogalmazott a földgázellátásról szóló törvény módosításának parlamenti vitájában Podolák György, az Országgyűlés gazdasági bizottsága energetikai albizottságának szocialista elnöke: "A dolog lényege az, hogy a 3,8 millió gázfogyasztóból körülbelül 1-1,2 millió lesz támogatva valamilyen úton-módon." Elképzelhető, hogy nem az árban, hanem más formában, például a lakhatási támogatásban érvényesülne a dotáció. Rászorultaknak pedig a nyugdíjminimum kétszerese alatt élő nagycsaládosok, a súlyos fogyatékkal élők és a nyugdíjasok, valamint a munkanélküliek vagy más körülmény miatt alacsony jövedelműek tekintendők. Podolák szerint az első három kategória felöleli a kör kétharmadát, vagyis technikailag akár most is be lehetett volna vezetni a szociális alapú támogatást. Csakhogy erősebb volt egy másfajta megfontolás: hogy például a háztartások felét jelentő 1500 köbméter alatt fogyasztók egyelőre ne szembesüljenek a köbméterenként 40 forintos támogatásmegvonással is.

VITÉZ F. IBOLYA