Lépre csalnak: nagyüzemi mézhamisítás

"Irány kelet!" - adta ki a jelszót Kőrösi Erzsébet közjegyző, akit az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) bízott meg azzal, hogy március 24-én felügyelje az egyesület mézmintavételi eljárásának szabályosságát. A keleti irány ez esetben azt jelentette, hogy az OMME az Üllői út környéki üzletekben vett mintákat, amelyeket Brémába, az Applica mézlaborba küldött, majd annak vizsgálati eredményeit - a gyártók megnevezésével - honlapján nyilvánosságra hozta. Ez finoman szólva is lesújtó, hiszen a 46 vizsgált mézmintából 30 mellett állt az ítélet: "hamisított".

Méztermelő „kisiparos” © sxc.hu

A gyenge minőségű EU-n kívüli importmézek térhódítása ellen két és fél éve még Brüsszelben tiltakozó méhészeket valószínűleg nem érte nagy meglepetés, a téma ugyanis évek óta terítéken van. A méz eléggé marginális termék ahhoz, hogy a kereskedők megkockáztassák a beszerzési ár alatti értékesítést, ennek ellenére arra figyeltek fel a méhészek, hogy a tőlük a méztöltő üzemek által kilónként 400 forintért felvásárolt mézet a boltban ennyiért vagy még olcsóbban látták viszont. A kiszerelés költségei ugyanakkor jóval meghaladják a kilónkénti 100 forintot, és ehhez adódna a kereskedő haszna. De hasonlóan gyanús jel volt, hogy az utóbbi két év közepes mézhozama mellett 25-30 százalékkal sikerült növelni az exportot. "Régóta gyanítjuk, hogy valamiféle cukrozásos manipuláció történik a mézzel, mert a polcokon található mézek konzisztenciája és kinézete sem olyan, mint amilyennek lennie kellene" - osztotta meg empirikus tapasztalatait a HVG-vel Wild János, a méz-külkereskedelemmel foglalkozó Méz-Világ Kft. tulajdonos-ügyvezetője. Miután egy téli szakmai vásáron tudomására jutott, hogy a brémai Applica laborban új, idegen cukrot kimutató vizsgálatot végeznek, hat - magyarországi boltban vásárolt - tételt bevizsgáltatott, amelyek mindegyikéről az derült ki, hogy hamis.

A méznél a hamisítás azt jelenti, hogy olyan cukortartalmú anyagot kevernek bele, amely nem a virágok nektárjából származik. A korábban alkalmazott módszerek - mint például a kristálycukor, majd a kukoricából előállított izocukor hozzáadása - után újabban a répacukor enzimes bontásával előállított fruktóz-glükóz szirupot alkalmazzák a hamisításra. Ez az enzim könnyen beszerezhető, s ez az az eljárás, amit az Applica módszerének megjelenéséig még a modern vizsgálati eljárásokkal sem lehetett kimutatni - magyarázta a HVG-nek Bross Péter, az OMME elnöke. Ezt a szirupot keverik a hamisítók a valódi mézzel - többek szerint akár 50 százalékos arányban -, amivel a fogyasztók egészségét nem veszélyeztetik ugyan, viszont megtévesztik és megkárosítják őket.

Ebben a helyzetben határozott arról az OMME, hogy maga is mintákat vesz, és azokat kiküldi a brémai laborba. A mintavételre meghívták az érintett mézcsomagolókat, akik közül öten el is mentek. Többük számára ott helyben derült ki, hogy a mintákat Brémába küldik, s hogy egyáltalán létezik egy új vizsgálati módszer: méhészberkekben azt rebesgetik, ez volt a pillanat, amikor néhány piaci szereplő úgy érezhette, nem lehet mindig a mézet nyalogatni.

Az OMME listáján hamisnak nyilvánított mézek közül hétnek is a Klenáncz Mézüzem a gyártója. Az egyik legnagyobb magyarországi mézfeldolgozóként számon tartott Klenáncz József a HVG-nek - arra hivatkozva, hogy meg kell várni a magyar vizsgálatok eredményét - nem nyilatkozott, korábban azonban másutt kifejtette, hogy az OMME akciójának a hátterében a konkurenciaharc állhat, az egyesület pedig lejáratja a magyar méhészeket. Vádként hangzott el az OMME-val szemben az is, hogy egyes méztöltők tudhattak a várható mintavételről, így pancsolt készleteiket időben lecserélhették. Bross szerint ez életszerűtlen, mivel a mintavétel reggelén a közjegyző határozta meg, hová menjenek. Némileg árnyalhatja ugyanakkor a képet, hogy méhész körökben elterjedt, az egyik nagy mézgyártó tételei az OMME-mintavétel előtti magánbevizsgáltatáson megbuktak, az egyesület által kiküldött tételei viszont már rendben voltak.

A mézbotrány alkalmat adott a civil egyesület és az állat-egészségügyi hatóság közötti villongásra is. Utóbbi a mintavételi eljáráson nem vett részt. Hajós Ádám fővárosi és Pest megyei főállatorvos a HVG-nek ezt azzal indokolta, hogy szerepük nem a számukra a jogszabályok által előírt lett volna. Később pedig azon vitatkoztak a felek, hogy a brémai labor eredményei miért nem jutottak el a hatósághoz. A Klenáncz által várt magyar vizsgálatok eredményei egyelőre nincsenek meg, azokkal kapcsolatban azonban a méhészek eléggé szkeptikusak, mivel a "brémai módszer" alkalmazására a magyar laborokban nincs meg a műszer. Egy tavalyi vizsgálat a mézminták 18 százalékánál talált hiányosságokat, ám ezek inkább formai, jelölési problémák voltak, szó sem volt hamisításról. Az OMME szerint pedig tavaly sem lehetett sokkal jobb a helyzet az ideinél. "A méz paramétereit a 2001-ben kiadott Magyar Élelmiszerkönyv rögzíti, a legfrissebb magyar mézvizsgálati szabvány viszont 1989-es" - mutat rá egy hiányosságra Bross, aki szerint ezek alapján bizonyos jellemzőket nem is vizsgál a magyar állat-egészség-ügyi hatóság. Ráadásul mivel a magyar hatóság csak a botrány kirobbanása után vett mintát, a márciusi készletek kifogyhattak, vagy lecserélhették őket az új vizsgálati módszerrel szembesülő, így óvatosabbá váló hamisítók.

Az OMME a botrány kipattanása után "kiszállt az ügyből", amit Bross azzal indokolt, hogy a tények ismertek, most már a fogyasztóknak kell dönteniük, melyik terméknek szavaznak bizalmat. Kérdés, hogy általában a mézzel, illetve a magyar mézzel szemben inog-e meg a vásárlói bizalom, vagy hosszabb távon jót tesz a méhészeknek az ügy. Az OMME persze nem vonulhat teljesen háttérbe: ha a magyar vizsgálatok eredményei valóban kedvezőbb képet mutatnak a brémai laborban kimutatottnál, perekkel kell számolnia, ahogyan azt például Klenáncz már be is harangozta.

KELEMEN ZOLTÁN