Nyomozók csöngettek a nyáron egy budapesti fiatalembernél, a Vatera internetes árverési oldalon meghirdetett 22 értékes mobiltelefon és az értük átutalt több mint 1 millió forint nyomát kutatva. A készülékekkel ugyanis átverték az olcsónak látszó vételi lehetőségre lecsapó kuncsaftokat, köztük az első feljelentést tett tatai károsultat, mert az értékes modellek sohasem érkeztek meg, holott a kért vételárat átutalták a megadott folyószámlára. Így jutottak el a tatai nyomozók a számla tulajdonosához, aki azonban semmit sem tudott a csalásról, sőt bizonyítani tudta, hogy visszaélhettek a nevével. Személyi iratai ugyanis valamivel korábban eltűntek, amit be is jelentett a rendőrségen.
Kicsi a rakás? © Marton Szilvia |
Nagyon ritka az efféle csalás a Vatera ügyvezetője, Csupor Erik szerint, aki a tatain kívül csak egy bajai esetre emlékszik 2007-ből, amikor hamis számlát használtak a csaláshoz, de akkor is elkapták az elkövetőt. "A felhasználók több mint 3 millió sikeres eladást bonyolítottak le 2007 eleje óta a portálunkon, csaknem 16 milliárd forint értékben, ehhez viszonyítva ez a két eset nem jelez komoly veszélyt" - állítja Csupor. A Vaterán egyébként csak az adhat el bármit, akinek érvényes folyószámlája van, ahonnan a regisztrációhoz el kell utalni egy jelképes - később jóváírandó - összeget. Ezt egyfajta biztonsági előírásnak szánják az aukciós portál üzemeltetői, bízva abban, hogy a bank ellenőrzi az ügyfél adatait a számlanyitáshoz előírt személyi okmányok alapján, s ez a procedúra visszatartja az internetes kereskedéshez hamis szándékkal közelítőket.
A banki folyószámlákkal elkövetett csalások terjedéséről számolt be a HVG-nek Fehér Anikó, az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főigazgatóságának alezredese, szerinte azonban ez összefügg a különféle árverési portálokon elkövetett bűncselekmények két-három éve tartó szaporodásával. Mivel számlát bárki nyithat, akinek van érvényes személyije, ráadásul az új kártyás igazolványokból készült hamisítványok megtévesztően hasonlítanak az eredetiekhez, az alezredes szerint nem annyira a bankokon, mint inkább az internetes szolgáltatók biztonsági előírásain és az üzletelők éberségén múlik, hogy a csalásveszély a jövőben tovább nő vagy csökken. Helytállónak tartotta egyébként azt a banki becslést, miszerint éves szinten több százra, akár ezerre is rúghat a másolt, hamis okmányokkal, illetve lefizetett strómanok adataival nyitott számlák száma.
Ugyanakkor a pénzintézetek szerint egyáltalán nem könnyű lopott adatokkal, iratokkal bankszámlát nyitni és azt fenntartani. "A banki szabályzat részletesen előírja az ügyfelek azonosításának menetét, aminek része például a személyi igazolvány adatainak egyeztetése" - mondta a HVG-nek Komáromi Péter, az Erste Bank csalásokkal foglalkozó szakértője, aki inkább abban látja a problémát, hogy ügyintézőik egyre többször tökéletes hamisítványokkal szembesülnek. Az Ersténél egyébként a bankszámlák nyitásánál kérik az ügyfél beleegyezését a személyi okmányok fénymásolásához - ha hozzájárul az ügyfél, lemásolják, ha nem, akkor eltekint ettől a bank.
Ha az okmányokat mindig lemásolnák folyószámlanyitáskor is, az némely esetben visszatarthatná ugyan a csalásra készülőket, ám ingerelné a becsületes banki ügyfeleket, ráadásul ellenkezne az adatvédelmi törvény szabályaival is. E megoldást legfeljebb jogos önvédelmi eszközként vetheti be egy bank a visszaélések elszaporodására hivatkozva. Ezzel indokolta az OTP Bank is a személyi fénymásolását, amikor egy ügyfél tavaly bepanaszolta Péterfalvi Attila akkori adatvédelmi biztosnál. Az ombudsman vizsgálata során ugyanis a pénzintézet azzal védekezett, hogy budapesti fiókjaiban 2007 májusában két hét alatt négy esetben hamisított készpénzutalvánnyal vettek fel egyenként csaknem félmillió forintot vállalkozói folyószámlákról. A további csalások megakadályozására rendelte el a bank a készpénzért jelentkezők igazolványának kötelező lemásolását, ezt a magyarázatot az ombudsman el is fogadta.
A hamis számlákkal azonban sokszor nem a banknak, hanem - mint a tatai eset is bizonyítja - más banki ügyfeleknek okoznak kárt. Ez pedig csak akkor ösztönözheti szigorú ellenlépésekre a bankot, ha úgy érzi, folt esik a hírnevén. Az esetek többségében azonban a nyomozók nem adják ki a "hamis számlát" nyitó bank nevét.
Igaz, mind többször előfordul olyan csalássorozat, amikor a bank nem tudja megakadályozni a számlanyitást, mert azt valódi iratok igazi tulajdonosai kérik. Ők azok a strómanok, akiket - banki jelzések szerint - sokszor az interneten verbuválnak négyórás könnyű munkára, 200-600 eurós havi keresetet ígérve. Az "alkalmi munkásoknak" csak bankszámlát kell nyitniuk, majd utasításra egy másik számlára utalni az oda beérkező összegeket. Így működött az a bűnszervezet is, amely összesen 5 millió dollárt lopott el az eBay internetes árverési portál 2 ezer licitálójától; a főbűnös a román állampolgárságú Adrian Florin Fechet, akit nemrég ítéltek 27 év börtönre a csalás helyszínén, az Egyesült Államokban. A trükk az volt, hogy a licit veszteseinek olcsóbban felajánlották az árut, de az érte járó összeget az alkalmi munkások számláira kérték. A számlatulajdonosok viszont azzal védekeztek, hogy nem tudták, miben vesznek részt, amit nehéz elhinni, de legalább ilyen nehéz az ellenkezőjét is bizonyítani.
Nem ártana, ha a bankok nyilvántartásba vennék a folyószámlával visszaélőket, ők azonban nem kerülnek feketelistára, ellentétben a hamisított okiratokkal hitelért folyamodókkal, valamint a bankkártya- és csekkszerződéseket megszegőkkel. Utóbbiakat ugyanis lajstromozza a bankok által használt központi hitelinformációs rendszer (a korábbi BAR-lista utódja).
A csalók számára előnyös állapot megszűnhetne, ha például a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, ahol külön főosztály foglalkozik a pénzügyi visszaélésekkel, jelentésre kötelezné a csalással találkozó bankokat. Erről egyeztetés kezdődött a pénzintézetek és a felügyelet között, ám a HVG értesülései szerint még vitáznak az adatszolgáltatás tartalmáról, például hogy már a legkisebb gyanús mozzanatokról is értesíteni kelljen-e a hatóságot, vagy csak azokról, amelyeknél a bank már meggyőződött a visszaélésről. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a csalások visszaszorításához szükséges információ és az ügyfél ártatlanságának vélelme között. Sokszor ugyanis valóban nem tehet róla egy kliens, ha személyi irataival visszaélve másvalaki hamis szándékkal nyit számlát.
PAPP EMÍLIA