HVG: Felhívta már Kai Stukenbrockot?
Szapáry György: Nem. Miért kellett volna felhívnom?
HVG: Mert ő a Standard & Poor's elemzőjeként a minap úgy nyilatkozott, hogy Magyarország számára kockázatot jelent, ha a jelenlegi ellenzék – kormányra kerülése esetén – felpuhítaná a költségvetést, növelné az államadósságot, így elriasztva a külföldi befektetőket. Önt pedig tavaly azzal bízta meg Orbán Viktor, hogy nemzetközi jószolgálati követként igyekezzen eloszlatni a Fidesszel szembeni bizalmatlanságot.
Sz. Gy.: Az mindenképpen rossz irány volna, ha a magyar államadósság sokáig tovább duzzadna, mert már így is nagyon nagy. Az idei és a jövő évi hiány mellett is elkerülhetetlenül nő, mert a gazdaság visszaesik, még jövőre is jó esetben csak stagnálni fog. De az államadósság további, nagyon erős növekedését meg kell akadályozni, ebből következően a költségvetési hiányt is kordában kell tartani. Hiszen a mostani adósság is óriási terheket jelent, a kamatok és törlesztések a hazai össztermék közel 5 százalékára rúgnak – aminek a zöme egyébként az állam forintadósságához kötődik –, miközben térségünk új EU-tagállamaiban ez az arány csupán 1 százalék. Az e célra évente kifizetendő több mint ezerkétszáz milliárd forint miatt még azokat a kiadásokat sem lehet bővíteni, amelyeket szükséges és kívánatos volna. A hiány további növekedése kikezdené az ország iránt talán már-már éledező bizalmat, amit mindenképpen el kell kerülni.
HVG: De Orbán éppen azzal érdemelte ki a szokatlan figyelmeztetést, hogy a közelmúltban Brüsszelben kijelentette, semmi sem indokolja, hogy a magyar államháztartás hiánya kisebb legyen, mint az uniós átlag. Márpedig várhatóan a 7 százalékos EU-átlagnak körülbelül a fele lesz, és Brüsszel azt várja el, hogy 2011-re 3 százalék alá kerüljön. Felhívta erre a pártelnök figyelmét?
Sz. Gy.: Ahhoz, hogy megtudjuk, mit fog tenni a Fidesz, meg kell várni, hogy kormányra kerüljön. Úgy vélem, a választások után Magyarországnak szüksége lesz újabb IMF- és EU-hitelmegállapodásra. Egyrészt azért, mert ezzel erősítené a bizalmat, másrészt azért, mert ennyi kölcsönt ilyen olcsón a magyar állam egyelőre nem tudna felvenni a piacokon. Az sem elhanyagolható, hogy a nemzetközi kölcsönszerződések képesek fegyelmet is kényszeríteni a magyar gazdaságpolitikára.
HVG: Elképzelhetőnek tartja, hogy egy fideszes győzelem esetén a hitelfeltételek Orbán által szorgalmazott újratárgyalásakor a nemzetközi szervezetek rábólintanának a mostaninál lazább magyar költségvetésre, nagyobb hiányra?
Sz. Gy.: Meg kellene érteni végre, az IMF-nek nem az a célja, hogy bármely gazdaságot az agyagba döngöljön. Ha például az ország helyzete önhibáján kívüli okokból változik meg, akkor ehhez alkalmazkodik. Most is ezt tette: mivel a gazdasági visszaesés súlyosabb, mint azt fél éve sejteni lehetett, és az állami bevételek emiatt apadnak, beleegyezett, hogy a hiány az idén és jövőre valamivel nagyobb legyen a korábban tervezettnél. Ugyanakkor azonban a deficit kézben tartása érdekében további intézkedéseket várt el a kormánytól. Ha a világgazdaság állapota nagyjából úgy alakul, ahogyan most látjuk, biztos vagyok benne, hogy 7 százalékos hiányt sem az IMF, sem az EU nem fogadna el Magyarországtól, de nem is gondolom, hogy ez lenne a Fidesz szándéka. Új kölcsönökre szükség van, mert a mostani megállapodás jövő márciusban lejár. Kérdés, ki tárgyaljon, a leköszönő vagy az új kormány. Szerintem inkább az utóbbi. A közbülső néhány hónapos periódus pedig azzal hidalható át, ha a Fidesz már a kampányban leszögezi, kész tárgyalni egy új kölcsönszerződésről az IMF-fel és az EU-val, mert az ilyen nyilatkozat fenntartja a pénzpiaci bizalmat. Azt sem tartom kizártnak, hogy a gazdaságpolitikai kereteket a mostani kormány tagjai körvonalazzák a nemzetközi szervezetek szakértőivel, a részleteket azonban már az új kormány alakítja ki, és a megállapodást is ő köti meg.
HVG: Kizárható, hogy a kormány és az ellenzék párhuzamos, netán együttes tárgyalásokat folytasson?
Sz. Gy.: Jó lenne persze, ha egymást kölcsönösen tájékoztatnák, de be kell látni, hogy kampány idején ez nagyon nehéz.
HVG: Meglepő, hogy elvállalta ezt a jószolgálati missziót, hiszen az ön gazdaságpolitikai elképzelései részben ellentételesek a fideszes törekvésekkel. Három éve a Közgazdasági Szemlében és több előadásában is javasolta a magánszektor erősítése és a kórházi ágyak számának csökkentése mellett például a vizitdíj bevezetését is. Nem zavarja, hogy ez utóbbit a Fidesz népszavazással lehetetlenítette el?
Sz. Gy.: Az én véleményem azóta sem változott meg. A tanácsadói szerepet pedig azért vállaltam el, mert remélem, ha a Fidesz kerül hatalomra, nem folytat majd olyan gazdaságpolitikát, mint az előző két kormány. Abszurditás, hogy ezek a kormányok az ellenzéket vádolják populizmussal, miközben az osztogatással ők maguk növelték a hiányt, az államadósságot, és ilyen sebezhető állapotba sodorták a magyar gazdaságot. Azt már megtanultuk, hogy a politikusok a kampány idején sok mindent megígérnek, aztán egészen mást csinálnak. Az előző kormány például törvényben rögzítette az adócsökkentést, majd a választások után visszavonta az egészet, és adót emelt. Ez nem megy. Figyelembe véve a jelenlegi helyzetet és a világgazdasági körülményeket, 2010 után az új kormány mozgástere nem lesz jóval nagyobb, mint a jelenlegié, csak más, reményeim szerint jobb szerkezetben fogja a költségvetési hiány mértékét féken tartani. A népszavazás pedig nem annyira a 300 forintos vizitdíjról és a tandíjról szólt, mint inkább a kormányról, és az a tanulsága, hogy emberek millióit érintő reformokat nem lehet rajtaütésszerűen bevezetni. Még ha az akkori reformprogram egyes elemeire szükség volt is, előkészítetlensége miatt eleve bukásra ítéltetett.
© Fazekas István |
A monetáris politika nemzetközileg ismert szakértője. 1956-os emigrációja után a Louvaini Katolikus Egyetemet végezte el. Pályafutását az Európai Gazdasági Közösség Bizottságánál kezdte, majd csaknem negyedszázadon át a Nemzetközi Valutaalap apparátusában töltött be vezető posztokat. Az IMF magyarországi képviselőjeként 1990-ben tért haza, és magyar állampolgárságának visszaszerzése után előbb 1993 és 1999, majd 2001 és 2007 között a Magyar Nemzeti Bank alelnöke volt. A 71 éves bankár tavaly óta második jegybanki főnökével, Járai Zsigmonddal együtt Orbán Viktor Fidesz-elnök tanácsadója.
HVG: Nem fenyegeti ilyesfajta veszély a Fideszt is? Hiszen most azt az illúziót kelti, hogy ha hatalomra kerül, sok mindent visszacsinál a mostani megszorításokból, például eltörlik a vagyonadót, visszaállítja három évre a gyermektámogatást.Szapáry György
Sz. Gy.: Nem hinném, hogy az új kormány mindent viszszacsinál. Egyes dolgokat igen, a vagyonadót, úgy tűnik, biztosan. De ha a Fidesz mérvadó gazdaságpolitikusainak a nyilatkozatait nézi, ők nem mondtak mindenre nemet.
HVG: Ön szerint a válság után a magyar gazdaság milyen pályára állhat rá? A tavaly ősszel elhunyt tekintélyes makroközgazdász, Antal László úgy látta, hogy a növekedés szükségszerűen lassul, a kormányfő szerint a hiány alacsonyan tartásával meg lehet gyorsítani a kibontakozást.
Sz. Gy.: Az biztos, hogy a világban nem lesz olyan pénzbőség, mint a válság előtt volt, és hogy a fejlett országok is a korábbinál lassabb növekedési pályára állnak rá. Ez nem jelenti azt, hogy Magyarország felzárkózása megtörik, de a növekedés üteme a következő években lassabb lesz. A mostani kormánydöntések segíthetnek abban, hogy a nemzetközi pénzvilág megnyugodjon, idővel tehát csökkenhet a kamatfelár, olcsóbban juthatunk kölcsönökhöz. Azt viszont erősen kifogásolom, hogy a kormány a válságkezelés közepette fontos dolgokat elmulaszt. Szükség volna például a bürokrácia radikális csökkentésére, a párhuzamos állami intézmények megszüntetésére, a vállalkozást gátló vagy nehezítő, szükségtelen törvényi előírások, rendeletek kiiktatására. Másrészt a kormány beéri az adók átrendezésével. Szerintem ennél tovább is mehetne, rászánhatná magát nagyobb adócsökkentésekre, persze úgy, hogy a költségvetési kiadásokat is ehhez igazítaná.
HVG: Csakhogy ez a maiaknál is nagyobb megszorításokkal járna.
Sz. Gy.: Átmenetileg talán igen, de ha még nagyobb mértékben csökkennének a munkaadók terhei, azzal javulna a gazdaság versenyképessége, meggyorsulhatna a felzárkózás. Elismerem, hogy ez nehéz feladat, de vállalhatták volna.
FARKAS ZOLTÁN