Orbán az új adó esetében is fütyül Brüsszelre

Orbán az új adó esetében is fütyül Brüsszelre

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Bogár Zsolt
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Már a bankadónk sem volt szokványos megoldás, és úgy tűnik, a pénzügyi tranzakciós adó kialakításánál is felrúgja Magyarország a több éves előkészület után megszületett európai bizottsági javaslatot. Míg az unió láthatóan se kiköpni, se lenyelni nem tudja a tranzakciós adó bevezetését, a mozgékony gyorsnaszád különösebb háttértervezés nélkül már megint meglepőt húz.

A pénzügyi tranzakciós adó teljesen más karakterű, mint amit az Európai Bizottság is tervez. Ha nem bizonyul is közösségi jogot sértőnek, akkor is szembemegy az unió adójogi harmonizációs törekvéseivel, melyekre az Orbán-kormány már a társasági adó vonatkozásában is fütyült. Gyakorlati problémák is felmerülhetnek: az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha egy kormány túl sokat akart markolni ebből az adóból (aminek az érdekében fél százaléknál magasabb adókulcsot vagy a kötvény- és részvényügyleteknél tágabb körben kijelölt adóalapot határozott meg), akkor a tervezettnél a végén mindenütt kevesebbet fogtak.

Múlt szerdán jelent meg az Origón először, hogy egy újabb megszorító csomag részeként az Orbán-kormány fontolgatja a pénzforgalmi adó bevezetését. Bár kormánydöntés még nincs, az adó kulcsa Orbán elmondása szerint egy ezrelék lehet, az adó alapja pedig a bankközi számlaforgalom, így nemcsak bizonyos tőzsdei ügyeletek után kellene leróni. Az adó megfizetése a lakosság esetében a közüzemi számlák kiegyenlítésénél éppúgy esedékes lenne, mint mondjuk a pénzintézeteknél a bankközi pénzmozgások esetén (amikor a kereskedelmi bankok helyeznek el betéteket a jegybankban vagy amikor egymással bonyolítanak overnight-ügyleteket).

Ahhoz, hogy megértsük, miben különbözik Orbánék adóterve az uniós – hasonló nevű – kezdeményezéstől, röviden érdemes áttekinteni az előzményeket.

Az EU a bankadó helyett a tranzakciós adót nyomná

A 2008-as pénzügyi válságot követően az Európai Bizottság a banki és pénzpiaci tevékenységgel kapcsolatban kétféle adó bevezetését vizsgálta. A megfontolás hátterében az volt, hogy az EU, illetve egyes tagállamai olyan sokat költenek az európai bankok megsegítésére, hogy abból a szektornak is részt kellene vállalnia. A szóba jöhető két adónem közül az egyik a pénzügyi tevékenység adó (financial activity tax), népszerűbb nevén a bankadó volt, melynek bevezetésében számos tagország (Magyarország, Egyesült Királyság, Litvánia, Ciprus, Portugália, Dánia, Svédország) előreszaladt, és beelőzte a „közös gondolkodást”. A másik a pénzügyi tranzakciós adó vagy pénzforgalmi adó (financial transaction tax), mellyel kapcsolatban meglehetősen vegyes tapasztalatok voltak. Elterjedését visszafogta, hogy igazából akkor van értelme, amikor a tőke nem tud egyik országból a másikba elmenekülni, mert a tranzakciókat mindenütt megadóztatják.

Orbán Viktor és José Manuel Barroso korábbi találkozója. Látszólagos egyetértés
©

Magyarországon a közép-kelet-európai országokhoz hasonlóan nem volt szükség nagy volumenű bankmentő akciókra. A bankadó kivetését csak egy dolog indokolta: az államháztartás súlyos eladósodottsága. Ez viszont éppen elég indok volt arra, hogy a magyarországi bankadó mértéke átlagosan tízszerese legyen a máshol bevezetett bankadókénak. És noha csak ideiglenesen vetették ki, a kivezetését már többször elhalasztották. Uniós nyomásra 2013-tól ugyan fokozatosan megtörténne a megszüntetése, de a kiszivárgott információk szerint a bankadóból származó bevétel nagy részét a magyar kormány a széles körben kivetett pénzügyi tranzakciós adó bevételéből pótolná.

Az EU-ban a lakosságot nem sújtja

Az Európai Unióban az utóbbi adónemmel kapcsolatban a 2011-es tanácsi irányelv javaslat (council directiv) számít sorvezetőnek. A javaslat előkészítésekor három fő szempontot mérlegeltek: mennyivel járul hozzá az állami költségvetésekhez, segít-e a nemkívánatos piaci mozgások korlátozásában, és hogy nem torzítja-e túlzottan a belső piacokat. Az előkészítés során a hatásvizsgálat mérlegelte a pénzügyi tevékenységek adóját, illetve a pénzügyi tranzakciós adót, továbbá ezeknek számos kialakítási módját. Az eredmény az volt, hogy az alaplehetőségek közül a pénzügyi tranzakciós adót kell támogatni.

Fontos jellemzője a sajtóban csak Tobin-adóként emlegetett adónemnek, hogy James Tobin Nobel-díjas amerikai közgazdász elképzélésével szemben ez az adó nem terjedne ki az azonnali piacon létrejövő devizaügyletekre, mert akkor sérülne a tőke szabad mozgásának elve. Az irányelvjavaslat értelmében a hatálya a kötvényekkel, részvényekkel és azok származékos termékeivel kapcsolatos tranzakciókra korlátozódna, miután az is alapvető feltétel volt, hogy a pénzügyi piacokba aktívan be nem fektető magánháztartásokat és kis- és középvállalkozásokat az új adónem lehetőleg ne terhelje. (Így például kívül esnek a megadóztatotti körön a devizaügyletek mellett a biztosítási szerződések, a jelzáloghitelek, a fogyasztási hitelek és a fizetési szolgáltatások is). Nagyon fontos volt ugyanakkor, hogy az adót egységes szerkezetben vezessék be, és hogy a pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatban ne lehessen kivetni más adót, csak ezt vagy a hozzáadott értékadót (ami Magyarországon az áfa). Tehát amelyik pénzforgalmi ügylet áfaköteles, arra ne lehessen az új adót kivetni.

Az EU-ban egy nullával kevesebb

A magyar pénzforgalmi adó – ha hinni lehet a megszellőztetett információknak – az előzőekkel szemben a lakosságot és a kkv-kat is sújtaná, hiszen a terheket széles körben terítené. És mivel nemcsak tőzsdei tranzakciókra, hanem mindenféle olyan ügyletre kiterjedne, melyben pénztranszfer van, egyes esetekben olyan szolgáltatást is sújtana, amelyért már megfizették az áfát, és még egy ilyen jellegű adótétel megfizetése tiltva van. Sőt, ha az adó a devizaügyletekre is kiterjed, akár a tőke szabad áramlását is korlátozhatja. A speciális új adó és a bankadó átmenetileg egymás mellett élne, ami szintén zavarhatja az EU-t. De legkevésbé az nyerheti majd el a tetszésüket, hogy az Európai Bizottság hosszas munkával megegyezett egy egységes adószerkezetben, amely még így is nagy mozgásteret engedne a nemzeteknek  – de a szabadságharcot folytató magyarok egy saját(os) szerkezetű, a tervezetre fütyülő pénzforgalmi adóval állnak elő. Ha a magyar javaslat átmegy, uniós szinten ebből következhet a legtöbb kár: azáltal, hogy más országok is elkezdenek külön utakat járni.

Sárga csekk: ezt a pénzforgamat is megadóztatnák
©

Ami a pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozó európai bizottsági javaslatot illeti, az adó mértékét a részvények és kötvények esetében a tranzakciók értékének legalább 0,1 százalékában, származékos (derivatív) termékek esetében minimum 0,01 százalékában határozták meg (efölött a nemzeti politikáknak van mozgásterük). Az adó bevezetésétől összeurópai szinten mintegy 57 milliárd euró éves bevételt reméltek. A magyar adókulcsról még kevesebbet tudni: Orbán Viktor 0,001 százalékot mondott, de hogy ez mindenre érvényes lesz vagy akad más kulcs is, még nem tudni. Még az is elképzelhető, hogy a széles körben szétterített, alacsony adókulcsú adó szaldója pozitív lesz  - hatásvizsgálatok hiányában nehéz bármit is állítani, míg az európai bizottsági javaslat megszületését két-három év tervezés előzte meg.

Az EU-ban a svédekkel ijesztegetnek

A pénzügyi tranzakciós adónak a megítélése egyébként nagyon vegyes Európában is. Az Európai Bankszövetség és az OECD ellenzi. Az ellenérvek között szerepel, hogy megemeli a tranzakciós költségeket, torzítja a piaci likviditást és még a GDP-t is csökkenti. A támogatók szerint viszont, ha jól célzottan alkalmazzák az adót, a nemzetgazdasági hatás enyhíthető. És ami a legfontosabb: mérsékelheti a gyors pénzmozgásokból eredő pénzpiaci kockázatokat.

Az adó főként azoknak a spekulánsoknak a működésére hat ki, akik a nagyon gyors, nagy számú, de egyenként kis haszonkulcsú tranzakciókból keresik a pénzüket (noise trader), mivel a minimális hasznot, ami egy-egy tranzakción keletkezik, az adó elvinné. Másrészt az árfolyamok (hozamok) gyakori és jelentős ingadozását (volatilitás) is mérsékelheti, ami komoly kockázatokat jelent a pénzügyi közvetítőrendszerben. Ezzel csak az a probléma, hogy a tapasztalatok ellentmondásosak: ezt a vélekedést a Svédországban 1984-ben bevezetett tranzakciós adó, melynek először fél, majd egy százalék volt kulcsa, nem igazolta vissza, sőt, a kilengések még nőttek is. Az Egyesült Királyságban viszont a stamp duty reserve tax (SDRT) esetében nem lehetett ilyen következményeket látni.

A harmadik szempont a bevételi oldal: Svédországban mindent egybevetve állítólag negatív lett a szaldó, az Egyesült Királyságban viszont máig megbízható bevételt jelent ez az adó. Svédországban ezen kívül a bevezetésének olyan következménye is lett, hogy a tranzakciókat az alacsony adóztatású vagy teljesen adómentes országokban bonyolították le, a legfontosabb részvények kereskedelme nagyrészt áttevődött Londonba, és súlyosan visszaesett miatta az állampapír-kereskedelem is – ahogy ezekre a blogbejegyzésében Kalocsai Zsolt, az RSM DTM elnök-vezérigazgatója is rámutatott.

Az EU-ban a britekkel nyugtatnak

Az Egyesült Királyságban a pénzügyi tranzakciós adót (SDTR) 1986-ban a Thatcher-éra alatt vezették be, de előzményei a XVII. századra nyúlnak vissza. Azáltal, hogy az adózás teljesen elektronizálva van, és az adó a tranzakció megtörténtekor azonnal az adóhivatalhoz kerül, a legtöbben nem is tudják, hogy van ilyen. Viszont 3 milliárd fontot még pénzügyi válság idején is hozott a konyhára. Bizonyos tőzsdei tranzakciókra egyébként Belgiumban, Görögországban, Írországban, Lengyelországban, Cipruson és Svájcban is vetnek ki adót, a tőzsdén kívüli értékpapír-kereskedelemben pedig Finnországban, Görögországban, Máltán és Cipruson ismerik. Úgyhogy noha pénzpiaci méregnek nevezik az ellenzői, azért az beszédes, hogy az adó se a londoni, se a zürichi tőzsdén nem ismeretlen.

Észre se venni
©

A Bizottság most azzal kampányol a pénzügyi tranzakciós adó mellett, hogy a bevezetésével 2020-ig a felére lehetne csökkenteni a nemzeti befizetéseket az uniós költségvetésbe  – ami különösen csábító a nagy nettó befizetőknek, mint például Németország vagy Franciaország. De ha azt vesszük, mi se bánnánk, ha a magyar hozzájárulás mértéke mintegy 120 milliárd forinttal csökkenne.

Az EU-ban a franciák diktálnák a tempót

Annak, hogy az eurózónán, netán az EU-n belül a pénzügyi tranzakciós adót egységesen bevezetik, rendkívül kicsi az esélye: az adózás területén egy közös irányelv bevezetéséhez nem csupán többségi, hanem egyöntetű támogatás kell. Ezért Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter is elsőre néhány támogató európai országot szeretne közös platformra hozni. A lépést most a franciák diktálják: ők ugyanis február végén döntöttek arról, hogy augusztus elsejétől bevezetik a pénzügyi tranzakciós adót. 0,1 százalék adóval sújtják a részvénycseréből származó nyereséget, amennyiben a tranzakció franciaországi székhelyű és egymilliárd eurónál nagyobb alaptőkéjű vállalat részvényeit érintik. 0,01 százalék adót kell fizetni az automatizált tőzsdei kereskedelmi ügyletek, valamint a nem törlesztés esetére kötött biztosítási csereügyletek (CDS) után. A franciák, amellett, hogy reményeik szerint megnehezítik a spekulatív célú értékpapír-kereskedelmet, egymilliárd euró éves bevételt is várnak az adótól.

A pénzügyi tranzakciós adó bevezetését segítheti, hogy az ügyletek nagy része számítógépen és elszámolóházakon keresztül zajlik. Így a világ összes devizaügyletének több mint felét a Continious Linked Settlement Bank jegyzi. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a tranzakcióknak a megadóztatása és az adó beszedése relatív koncentráltan történhet, rendkívül költséghatékonyan. Lényegében ugyanazzal a gombnyomással, ahogy a tranzakció is lezajlik. Magyarországon ennek az infrastruktúrának és ilyen szintű informatikai bágyazottságnak hiánya miatt is nehezen elképzelhető, hogy gyakorlatban ez az adó hasonló hatásfokkal beszedhető lenne.