Szerző:
A lovak közé dobta a gyeplőt a parlament, amikor két éve szinte bármilyen helyi adó kivetésére jogosító felhatalmazást adott az önkormányzatoknak.
Alsónémedi képviselő-testületének a napokban kevesebb mint fél óra elég volt arra, hogy ellenszavazat nélkül megalkossák azt a rendeletet, amelynek értelmében szeptembertől napi 800 forint adót kell fizetniük azoknak a településen nem saját vagy rokonuk tulajdonában álló ingatlanban élőknek, akiknek több mint 90 napja nincs bejelentett munkájuk. A rendelet arra is kitér, hogy az esetleges adóelkerüléseket ellenőrizendő az önkormányzat megbízottai bármelyik magánházba bemehetnek.
Vendégmunkás-, illetve munkanélküliségi adó – ha nevén neveznék, ez lehetne a szabatos leírása az alsónémediek adótalálmányának. Ahogy a képviselő-testületi ülésen elhangzottakból is kiderül,
a rendeletet valójában a településen nagy számban jelen lévő, Romániából – jórészt idénymunkákra – érkezőkre szabták.
Erre utal a jogszabály-magyarázatnak az a kitétele is, hogy „a rendelet alkalmazása szempontjából nincs jelentősége azon ténynek, hogy a tulajdonos (haszonélvező, özvegyi jog jogosultja, vagyonkezelő) bérleti szerződéssel vagy a nélkül, anyagi ellentételezés fejében vagy a nélkül engedi-e át az épület használatát olyan személynek, aki nem a hozzátartozója”.
A több száz, életvitelszerűen Alsónémediben lakó romániai magyart, illetve románt egyebek mellett azért szeretnék távozásra bírni, mert – jellemzően bejelentett munkavégzés nélküli alkalmazásuk révén – lenyomták az órabéreket a térségben. De vannak már olyan kocsmák, játszóterek is, amelyeket szinte csak ezek a családok használnak – panaszolják az alsónémedi „őslakók”.
A vendégmunkások jelenléte már egy több éve készült kutatás szerint is zavarja a helybeliek többségét. A településen ugyanakkor azt is elismerik, hogy a külföldről érkezők nem feltétlenül veszik el a magyarok kenyerét, hiszen többnyire olyan munkákra alkalmazzák őket, amelyeket a helybeliek nem is nagyon akarnak elvállalni. A románok egy része például a közeli települések határaiban lévő barackosban dolgozik.
Így Alsónémedi után más településeken is megjelentek az illegális vendégmunkásszállások – nem ritka, hogy egy-egy szobában, lakókocsiban 5–10 ember is összezsúfolódik –, csak máshol még nem dolgozták ki a „védekezés” módját.
Nem ez az első olyan eset, hogy
egy település helyi rendelettel védekezik a számára kellemetlen vagy egyenesen nemkívánatosnak tartott csoportok ellen.
A miskolci úgynevezett számozott utcák zömmel romák lakta „gettóházainak” felszámolásakor a borsodi megyeszékhely 2 millió forintos támogatással ösztönözte, hogy az érintett családok más településen vásároljanak maguknak új otthont.
A környező települések némelyike, hogy elejét vegye az üres házak felvásárlásának, a cigány családok betelepülésének, magyarán a szegénységexportnak, helyi rendeletben mondta ki, hogy az új betelepülők nem részesülhetnek önkormányzati segélyben, és közmunka-lehetőséghez is csak maradékelven juthatnak.
Az effajta rendeletekkel kapcsolatban azonban a Kúria kimondta: az önkormányzatoknak adott parlamenti felhatalmazás nem terjed ki arra, hogy meghatározott társadalmi csoportokat vagy jól körülhatárolható személyi kört a település elhagyására kényszerítsenek, megnehezítsék a letelepedésüket. E precedensnek is tekinthető Kúria-döntés alapján valószínűleg az alsónémedieknek is lesz még mit magyarázkodniuk a különböző jogi fórumokon.
Giccsadótól a ló- és póniadóig
A települések többsége azonban nem valamilyen elvi-gyakorlati megfontolás alapján vet ki helyi adót, hanem szimplán csak azért, hogy megcsappant jövedelmeit kipótolja. De vannak másfajta kivételek is. Az óbuda-békásmegyeri önkormányzat például azért vezette be az idén az elrettentő mértékű településkép-védelmi, más néven giccsadót (évi 500 ezer forint fizetendő minden olyan épület után, amely nem felel meg a helyi építési szabályzatnak), mert attól tartottak, hogy tovább romlik az utcaképek építészeti minősége, miután a kormány a „rezsicsökkentés” jegyében eltörölte a lakóépületek terveinek kötelező engedélyeztetését.
Ami az adókivetés jogát illeti,
szinte csupán a helyi képviselők fantáziája szab határt az adófajtáknak,
miután a parlament döntése értelmében csak arra nem vethető ki helyi sarc, amit már valamilyen országos elvonással sújtanak. Idén több mint 150 önkormányzat kapott az alkalmon, és vezetett már be valamilyen új adót. Nagymaros például a Duna-parti városkában tárolt csónakok, jachtok után szed sápot, Pilisjászfalun pedig ló- és póniadót kell fizetnie annak, aki ilyen állatokat tart.
Több, a mezőgazdaságban érintett településen megjelent a traktoradó, amit más, szintén a földeken, gazdaságokban használatos, rendszám nélküli gépek után is meg kell fizetni. Törtelen viszont mezőőri járulék címén szed hozzájárulást az önkormányzat. A toronyadót pedig, a nevével ellentétben, nem a templomtornyok, hanem a magas épületek és mobilátjátszók után szedik ma már fél tucat magyarországi településen.