Szerző:
HVG: A hét bő esztendő után mikor jönnek el újra a nehéz évek?
Keishi Hotsuki: Elfogult vagyok, kockázatkezelési igazgatóként ugyanis azért fizetnek, hogy kicsit pesszimista legyek. A legutóbbi, 2008-as súlyos válság után a piacok ismét jól teljesítenek, s a Wall Streeten sokan tartanak attól, hogy inkább előbb, mint utóbb elérkezik a következő válság, vagy egy komolyabb kiigazítás. Szerintem erre két-három éven belül van esély az USA-ban, ami Európában is éreztetni fogja a hatását. Nem számítok viszont olyan súlyos krízisre, mint amilyen legutóbb volt, de a dolgok már túl régen mennek jól.
Az év elején már volt korrekció. Sokan attól tartottak, újra itt a vég.
Ami az utóbbi pár hónapban lezajlott, az inkább visszatérés a normális folyamatok irányába, mintsem súlyos piaci bizonytalanság. A mostani kiigazítás előtt jobban aggódtam, mint manapság. A részvénypiaci árfolyamok volatilitásának hosszú távon 20–25 százalék körül kell alakulnia, s tavaly a Félelem-mutatónak számító VIX index hónapokig 8-9 százalék volt, ez pedig túl alacsony. Február után viszont az index visszatért 15–25 százalékra, s szerintem a 20–25 százalékos szint számít komfortzónának. Amikor ugyanis a piac túlzottan magabiztos, s a befektetők azt hiszik, hogy néhány kisebb visszaeséstől függetlenül az árfolyamok csak felfelé mehetnek, sokkal nagyobb a veszélye a legutóbbi összeomlás megismétlődésének.
Melyek a legfontosabb kockázatok?
A klasszikus hitelezési, ingatlanpiaci vagy környezeti kockázatok mellett megjelent egy új, a kiberbiztonsági is. Időm jelentős részét most erre fordítom.
Hogyan lehet csökkenteni az új technológiák okozta veszélyeket?
A kiberfenyegetés veszélye jelentősen csökken, ha a cégek odafigyelnek legalapszintűbb feladataikra. Meg kell győződniük arról, hogy nem használnak elavult szoftvereket, s hogy rendszeresen telepítik a frissítéseket. Emellett tisztában kell lenniük azzal, mekkora fenyegetettségnek van kitéve a rendszerük. Akadnak, akik úgy vélik, vagyonokat kell költeni a legmegbízhatóbb védelmi rendszerek kiépítésére. De hadd mondjak erre egy hasonlatot. Ha valaki biztonságban akarja tudni a pénzét, elrejtheti a legbiztonságosabb páncélszekrény mélyére. Ám ha ezt a széfet túlságosan bonyolult használni, akkor az embernek késztetése lesz arra, hogy a pénzt végül fiókba rejtse. Akkor meg minek egyáltalán a páncélszekrény? Amúgy nem hiszem, hogy bárki szavatolhatná a teljes biztonságot. A cél az, hogy a kockázatok elfogadható szinten maradjanak. Soha nem arra törekszünk, hogy a hitelezésben, a tőzsdén vagy az ingatlanpiacon nulla legyen a rizikó. Mert akkor pénzt sem lehet keresni. A bankok kockázatvállalással tesznek szert jövedelemre; nem az a célunk, hogy minimalizáljuk a kockázatokat, hanem az, hogy folyamatosan döntéseket hozzunk az elfogadható kockázatszintről.
A Morgan Stanley már 2006 óta jelen van Magyarországon. Mennyire bizonyult jónak a döntés? Várható, hogy bővítik az irodát?
Minden pénzügyi cég kiszervezi bizonyos tevékenységeit egy-két nagyobb központba. Sokan választották Indiát, akadtak, akik egy-egy közép- vagy kelet-európai országba települtek. Mi a munkaerő minősége alapján Budapestet néztük ki. Ami az én részlegemet illeti, New York után a budapesti a legnagyobb létszámú iroda, többen vannak itt, mint Londonban: 6-7 éve 20-30 ember dolgozott itt, most 350-en vannak. Persze a létszám a világgazdaság helyzetétől függően felfelé és lefelé is változhat. Eddig mindig megtaláltuk a megfelelő tehetségeket, de a verseny érezhetően nő.
Mennyire érintheti Budapest esélyeit a Brexit? Otthagyják Nagy-Britanniát?
Nem költözünk el Londonból, de persze Európa stratégiai jelentősége nagy eséllyel nőni fog. Tevékenységünk legnagyobb része Nagy-Britanniában marad, de a részletek attól függnek majd, hogy a kilépés végül milyen feltételek mellett valósul meg. Így a Brexit akár a budapesti iroda hasznára is válhat.
NÉMETH ANDRÁS