Negyvenmilliós kérdés

A nem egészen 17 éves M. Balázs eddig, 2016-os áron számolva, 23,7 millió forinttal terhelte meg a családi kasszát. Ezt onnan lehet tudni, hogy apja hónapról hónapra akkurátusan beírja egy Excel-táblázatba a család bevételeit és fontosabb kiadásait. Azért kezdett bele a házi könyvelgetésbe, hogy lássák, mivel tudnának észszerűen takarékoskodni.

A gyermeknevelés költségeit a közgazdász apa a HVG kedvéért gyűjtötte ki a családi táblázatból. Az inflációs korrekció igen, a költségek családtagonkénti megosztása viszont, mint elismeri, nem állná ki a tudományosság próbáját. Miközben azt utólag is pontosan meg lehet nézni, hogy mennyibe kerültek mondjuk Balázs újabb és újabb telefonjai, vagy hogy mennyit fizettek magánnyelvórákra és sportköri tagdíjakra, az például kideríthetetlen, hogy a benzinkutakon hagyott pénz mekkora hányada fedezett olyan autózást, amire a család legifjabb tagja nélkül nem lett volna szükség. A háztartási óriástáblázat „tankolás” rubrikájában álló számok így nem is szerepelnek a végösszegben, noha egy részük bizonyosan odakívánkozott volna.

Bár a két keresőből és egy gyerekből álló M. család az egy főre jutó nettó jövedelem tekintetében a felső ötödbe tartozik, ez a jólét meglehetősen viszonylagos. Jól jelzi ezt, hogy miközben a kamasz Balázs igencsak megválogatja, mit hajlandó fölvenni – bár annyira talán nem, mint egy lány –, a 17 év alatt a két szülő öltözködésére együtt is csak feleannyit fordítottak, mint az övére egyedül. Igaz, részint azért is, mert maguknak a szülők akár turkálóban is hajlandók vásárolni.

A családi költségvetés olyan részletei is kibogarászhatók a táblázatból, mint hogy az évek során játékokra kiadott összegből mennyit költöttek például legókra vagy a modellvasutazáshoz szükséges kellékekre. Itt persze megint csak a szubjektivizmus árnya vetül a tudományosságra, hiszen a kisvonatozás az apával közös hobbi. Költségeit úgy lehetett legalábbis logikusan megosztani, hogy a balázsos összesítésben csak azok a modellek szerepelnek, amelyeket ő kapott például születésnapjára vagy karácsonyra.

A vízdíjat és a melegvíz-számlát, jobb híján, egyszerűen harmadolja a kimutatás. Ezt a megoldást választotta a HVG-nek szóló összegzést készítve az apa az étkezési költségeknél is. Szigorúbb volt a patikában hagyott pénz felosztásában, ezen a téren ugyanis egy bő évtizeden át az óvodából-iskolából minden bacilust hazahordó (akkor még) kisfiú volt a nagyfogyasztó.

A villanyszámlát viszont – noha a gyermekszobában álló asztali számítógép szinte zabálja az áramot, edzőruháit pedig Balázs mindennap automatikusan behajítja a mosógépbe – nem volt minek alapján felosztani. Ilyen adat tehát, noha helye volna benne, nem szerepel a gyermekköltség-összesítésben. Kimaradtak belőle annak a Duna-kanyari hétvégi háznak a költségei is, amelyet pedig annak idején azért vásároltak, hogy a 69 négyzetméteres pesti panellakásban élő kisgyerek minél többet lehessen jó levegőn.

Összességében tehát a 23,7 milliós kalkuláció valószínűleg alulbecsüli M. Balázs 16 év és háromnegyed évi nevelésének költségét. „Annyi haszna mindenesetre volt ennek a különleges összesítésnek – teszi hozzá nevetve az apa –, hogy most már kettős értelemben is mondhatom Balázsnak, hogy »drága fiam«.”