Nemzeti licit

Leonardo da Vinci ifjúkori remekműve a kvalitásait tekintve számos szakember szerint a művész leghíresebb női portréjával, a Mona Lisával is felveszi a versenyt. A festmény 1489–1490-ben született Ludovico Sforza milánói herceg megbízásából, és udvara egyik fontos emberének akkor 16 éves lányát, későbbi szeretőjét és fiának anyját, Cecilia Galleranit ábrázolja. A kép jelentőségét – túl azon, hogy a XV. század végén az olajkép még ritkának számított – elsősorban a modellnek a hagyományos ikonográfiát figyelmen kívül hagyó, újszerű ábrázolása adja. Hogy valóban hermelint tart-e kezében az ifjú hölgy, arról megoszlanak a vélemények, többen inkább vadászgörénynek vélik az állatot. Az mindenesetre a „hermelines változat” mellett szól, hogy a milánói herceg a Hermelin-rend tagja volt. A festmény 1798 előtti sorsát egyelőre homály fedi, onnantól kezdve viszont kisebb-nagyobb, a történelem viharai által kikényszerített megszakításoktól eltekintve mindvégig a lengyel Czartoryski hercegi család, majd az ő alapítványuk birtokában volt, és osztozott az egész gyűjtemény hányatott sorsában. Kényszerű párizsi tartózkodása során, a XIX. század közepén a festmény egy jelentős beavatkozáson is átesett: ekkor kapta fekete hátterét az eredeti kékesszürke helyett.