Arany, úton

A valuták értéke már csaknem fél évszázada nem az aranyhoz igazodik. Az úgynevezett aranysztenderd azért szűnt meg, mert a devizák aranyhoz kötése már akadályozta a nemzetközi kereskedelmet, és a jegybankok sem kímélték egymást. Amikor a dollár értékvesztése elkezdődött, felhalmozott dollárkészletét Franciaország aranyra váltotta az amerikai jegybank szerepét betöltő Fednél – amíg csak tehette. Ám 1971-ben Nixon amerikai elnök megszüntette ezt a lehetőséget, és ezzel az arany valamennyi monetáris szerepe megszűnt. Hovatovább nem több és nem más, mint egy lehetséges befektetési forma. Válságos időkben persze sokan ma is a biztos menedéket látják benne, és ilyenkor valóban nekilendül az ára. Ám kiszámíthatatlan, a spekulációtól is függő ármozgása, alacsony likviditása miatt kockázatos tartalék eszköz. Ha az ország biztonsága megkívánja, gyorsan pénzzé kellene tenni, ami körülményes manőver.

Magyarország történetében 1982-ben bizonyult mentőövnek az arany. A lengyelországi szükségállapot és az afganisztáni szovjet bevonulás után, a kiújult hidegháborús helyzetben a Magyar Nemzeti Bank nem tudta megújítani lejáró hiteleit, és közel volt az államcsőd. A kormány ekkor kérte felvételét a Nemzetközi Valutaalapba, és amíg ezt elfogadták, három hónapra elzálogosította az aranykészletét. Egy évtizeddel később az aranytartalék alaposan megcsappant. Matolcsy György 2013-ban az Országgyűlésben erről azt mondta, hogy 1989 májusától 1992 októberére 65-ről 3 tonnára csökkent. Ez nagyobbrészt Surányi György első elnöksége idején történt meg. Matolcsy ezt azzal magyarázta, hogy az MNB a nemzetközi folyamatokat követte, és emiatt egyetlen kritikus megjegyzést sem tett elődeire. Azóta az aranykészlet értéke a devizatartalékok között csak a világpiaci árjegyzésétől függően ingadozik.