Diane Ducret: A tiltott rés

Először is le a kalappal a fordító, Füzesi Ottília előtt, aki bravúrosan tolmácsolja a „történelemre női szemmel” tekintő Diane Ducret frivol iróniával átszőtt nagyesszéjét. A Franciaország után másutt is a bestsellerlisták élére lovagoló írónő sikeréhez elvileg elegendőnek látszana az érdeklődést felcsiklandozó témaválasztás. Kit ne érdekelne a könyvben több mint félszáz szinonimával néven nevezett „szent kehely”, „nyiladék”, „falánk lyuk”, „isteni mélység”, vagyis a vagina kultúrhistóriája? A könnyed stílusú tálalás remek csali, függetlenül attól, hogy az olvasó az önmegismerés vagy a másik nem megismerése céljából, kultúrszomja csillapítására, netán malackodási, kukkolási szándékkal veszi kezébe A tiltott rést. A történész-filozófus szerző ugyanis, miközben valamennyiük igényét, mondjuk így, kielégíti, nagy ívű és igen alapos áttekintést ad arról, miként formálta a férfiak vágyát és gyűlöletét egyaránt gerjesztő „sötét kontinens” az emberiség történelmét – az ókortól napjainkig. Noha Ducret valóban az évezredes elnyomatást elszenvedő, másodrendűségre kárhoztatott nők szemszögéből láttatja a történelmet, így megértőn mutatja meg és fel a mindenkori szörnyű kiszolgáltatottságukat, műve messze elkerüli a feminista lózungokat és követeléseket. S miközben az írónőtől megkapja a magáét a nőket gúzsba kötő polgári törvénykönyvéért Bonaparte Napóleon, XII. Pius pápa pedig az elismerést a fájdalommentes szülés teológiai támogatásáért, a G-pont tudományos beazonosítását a szexológia kopernikuszi fordulatának titulálja.