Tré antré
Mintha továbbra is kampányüzemmódban maradt volna beiktatása után Donald Trump amerikai elnök. Közben a politikai megosztottság mélyülni látszik, Washingtonban és több nagyvárosban százezrek tüntettek a Fehér Ház új ura ellen.
Röviden, de ütősen
Szokatlan, megdöbbentően radikális és populista beszédet mondott a beiktatásán Donald Trump. Az új amerikai elnök, aki 17 percet, a hasonló washingtoni ceremóniákon 1977 óta a legkevesebbet beszélt, az elfelejtett tömegekhez szólt, amelyek kimaradtak a gazdasági fejlődésből, ezért most a hatalmat „nem az egyik kormányzat adja át a másiknak, hanem Washingtontól adjuk át a népnek”. Gyakorlatilag a jelen lévő hallgatóságának címezve közölte, hogy vége az üresen fecsegő politikusoknak, mert eljött a cselekvés ideje. Szavaival mintha a saját pártja által ellenőrzött kongresszust fenyegette volna meg: ha nem működnek együtt, az ő választóival kerülnek szembe. Még furcsább volt, hogy az USA-t megtört, sérült országként festette le, ahol az üszkös gyárak sírokként sorakoznak, az utcákat a bűnözés lepi el, a középosztályt pedig megfosztották a vagyonától, hogy azt újraosszák a világban.
Ezzel szemben nem köszönte meg elődje szolgálatait, ami pedig az utóbbi évtizedekben szokássá vált. Nem hivatkozott az alapító atyák gondolataira, tetteire, ahogy a pillanat magasztossága és talán a politikaiként aposztrofált amerikai nemzet kívánta volna. A szabadság, a demokrácia, az alkotmány szavak el sem hangzottak, mint ahogy az sem, hogy „minden ember egyenlőnek teremtődött”. Távolságot tartott a világtól, nem említve a külpolitikát vagy – az utóbbi száz év amerikai elnökeivel szemben – az amerikai értékek terjesztését. Amerika az első – harsogta, ami viszont sokakban arra az izolacionista csoportra emlékeztetett, amely ellenezte a második világháborúba belépést Adolf Hitler ellen.
Ellenfeleinek nem nyújtott olajágat, nem tett kísérletet arra, hogy a kampány során megbántott és megtámadott kisebbségeket megnyugtassa. Csupán annyit közölt, ahol a szívekben hazafiasság van, ott nincs helye az előítéletnek. Kétségtelen, Trump a saját híveihez, az őrá szavazókhoz szólt. Támogatói szerint a beszédét bírálók nem értik, hogy az elnök retorikája mennyire népszerű a táborában, és mennyire éreznek együtt vele, amikor azt hangoztatja: „Soha nem hagylak magatokra.”
