Gyenge lábakon
Kínosan gyenge minőségű, ráadásul megkérdőjelezhető történeti hitelű bútorok másolatával rendezik be Orbán Viktor dolgozószobáját.
Tisza István geszti és Sándor-palotabeli dolgozószobája. Történelmi miliő
A hely szellemei
Templom, lakóház, török szeráj, kaszinó, katonai parancsnokság, iroda és végül színház – a legkülönfélébb funkciókat látta el az egykori karmelita kolostorként emlegetett, a jövőben Orbán Viktor hivatalának helyet adó budavári épület, illetve a korábban ott álló építmények.
Az első, már az írott dokumentumokban is említett ingatlan, egy XIII. századi ferences templom, nyomtalanul eltűnt. Helyén lakóházak épültek. A török időkben mecset, illetve a budai pasák palotája állt ott. A Vár visszafoglalása után a több önálló földdarab összevonásával kialakított telekegyüttest a jezsuiták, majd a karmeliták szerezték meg – derül ki a Tanulmányok Budapest múltjából című kötetből. Az épület „névadói”, a karmeliták 1725 és 1736 között építették fel a kolostorukat, amit azonban csak rövid ideig használhattak. II. József a többi, úgynevezett szemlélődő rendhez hasonlóan – akik a császár szerint haszontalanul csak naphosszat imádkoztak – 1784-ben betiltotta a karmeliták működését. A szakrális épület ekkor lakóházzá alakult, amit széltében, hosszában és felfelé is kibővítettek. De az új funkció is átmenetinek bizonyult.
II. József 1786. augusztus 23-ai levelében tudatta a budai helytartótanács elnökével, hogy – mint az Nagy István II. József reformjai Budán című munkájából kiderül – a „volt karmelita templomot színházzá, a kolostor földszintjét és refektóriumát pedig kaszinóvá szándékozik átalakítani” a kormányhivatalok tisztviselőinek szórakoztatására. A teátrum létrehozását Tuschl Sebestyén későbbi színházbérlő javasolta a bécsi udvarnak. Az épület átalakítása az uralkodó közvetlen intenciói alapján, Kempelen Farkas tervei szerint történt. A pénzt a királyi kincstárból előlegezték meg a városnak. Az építkezés vontatottan, a tervezett költségeket túllépve haladt. A városi kaszinó 1787. december 18-án nyílt meg, a színházban két hónappal korábban tartották az első előadást. A kiürített kripta például színpadi süllyesztőként szolgált. Az épület falai között Beethoven is hangversenyezett, és olyan dívák „játsztak” a deszkáin, mint Déryné Széppataki Róza vagy Laborfalvi Róza.
A Várszínház 1924-ig működött, azonban leszakadt a karzat; az előadásokat beszüntették, a nézőteret pedig elbontották. Egészen 1945-ig a katonai parancsnokság használta az épületet, amely az ostrom alatt súlyosan megsérült, felújítására csak az 1970-es évek közepén került sor. Ez után – számos más intézménnyel társbérletben – a Népszínháznak adott otthont, 1982-től pedig a Nemzeti kamaraszínházává alakult. Az épületet az első Orbán-kormány idején, 2001-ben vette birtokba a Nemzeti Táncszínház, amelynek a társulatát tavaly tessékelte ki az épületből a harmadik Orbán-kabinet. ¬ DOBSZAY JÁNOS
Avatások
¬ 2000. október – Orbán Viktor miniszterelnök felavatja Tisza István 1945-ben ledöntött szobrát a Debreceni Egyetem orvostudományi karának parkjában
¬ 2014. június – Orbán Viktor felavatja a pesti Kossuth téren az 1945-ben ledöntött, majd újraalkotott Tisza István-emlékművet.
¬ 2014. november – a XVIII. századi geszti Tisza-kastély felújítása bekerül a nemzeti kastélyprogramba. Emlékhelyet és oktatási központot terveznek itt.
¬ 2015. szeptember – a kormány egymilliárd forintot ítél meg Tisza István utolsó lakhelye, a Hermina úti Róheim-villa felújítására, és az ingatlant a Magyar Corvin-lánc Testület használatába adja.