Momentán a Momentum
Jelen soraim írásakor, a tervezett budapesti olimpia ügyében indított népszavazási kezdeményezés ötödik napján, még megjósolhatatlan a felhorgadás végső kimenetele. Bizonytalan, hogy a fagyos pesti köztereken összegyűlik-e a referendum lehetőségét megnyitó 138 ezer érvényes aláírás. Kétséges, hogy sikerrel járnak-e a civil lázadási kísérletet hamis szignókkal meghackelésre buzdító önkéntes vagy hivatásos Facebook-zsiványok. Nem tudható, hogy a kormányzati média-agyszennyezde féktelen habzású agitproposai képesek lesznek-e az akciót meghirdetők lejáratásához elegendő sármennyiséget generálni. Megmondhatatlan, hogy állami pénzekkel zsarolható munkahelyi vezetők – élükön az 1990 után elsőként szabadon választott miniszterelnök csinovnyikká lett fiával – milyen fenyegetésekkel és hatással, és milyen arányban lesznek képesek átmenetileg írásképtelenné tenni beosztottjaikat. Az is teljesen bizonytalan, hogy amennyiben mindezen balfékek és ellensúlyok dacára össze is jön a megfelelő számú hitelesnek elfogadott aláírás, születik-e majd valamelyik kormányzati agytekervényben olyan egzakt jogi nyelven fogalmazott lelemény, miszerint „coki nektek népszavazás”. De ha a népi véleménynyilvánítás valamilyen ugyancsak beláthatatlan véletlen folytán bekövetkezne is, ki mennyit tenne az olimpiaellenző, sóher és szinte eszköztelen Dávid sikerére – szemben az olimpia révén rekordprédát remélő, mindenhová focistadionokat petéző, kenyér-, de még inkább cirkuszígéretekben professzionális Góliáttal.