Vesztünkbe rohannak
Engednek-e a fővárosiak a nyílt kormányzati zsarolásnak, vagy ellenszegülnek? Rákényszerítik-e vidéki polgártársaikat arra, hogy adóforintjaikkal támogassák a már a kormány által is bevallottan veszteségesnek ígérkező 2024-es budapesti olimpia megrendezését, vagy sem? Ezt kell mérlegelnie minden budapesti polgárnak, amikor arról dönt, aláírja-e az olimpiáról szóló népszavazási kezdeményezést. Fókuszban rovatunk összeállítása arra emlékeztet, hogy két évvel ezelőtt a megalomán presztízsrendezvényre rábólintó Fővárosi Közgyűlés elől eltitkolták a szükséges adatokat. A tettestárs Tarlós főpolgármester most arra hivatkozik, hogy ha Budapest leszavazza az olimpiát, a következő tíz évben egy fillér fejlesztési pénzt sem kap a kormánytól. Közben Orbán Viktor – némileg ellentmondva neki – az n-edik hatványra emelte a felcsúti kisvasút kapcsán kidolgozott szofisztikált fejlesztési elméletét, miszerint: ha támadják, „akkor megépítjük Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor megépítjük Lovasberényig”. A miniszterelnök ugyanis azt helyezte kilátásba, hogy a tucatnyi méregdrága és fölösleges sportlétesítményt akkor is megépítik, ha nem lesz olimpia Budapesten – a szó szoros értelmében bebetonozva vagyonba és hatalomba a Fidesz-kormányt és az olimpiarendezés körül máris ott őgyelgő oligarcha haverokat.
