Hí a talján

Teleki Sándor (1821–1892)

Táncsics Mihály főnemesi tanítványa, a „vad gróf”. Húszévesen még reakciósként harcolt a spanyol trónt követelő Don Carlos oldalán, kis híján fel is akasztatta magát. A magyar szabadságharc idején viszont a forradalom legbátrabb és legkiválóbb katonai vezetői közé emelkedett. Az aradi várból szökött meg, ezért csak távollétében tudták „felakasztani”. Sokfelé bujdosott, 1859-ben ő is a vörösingesekkel harcolt, Garibaldi egyik kedvenc tábornoka volt.

Ihász Dániel (1813–1881)

Kossuth Lajos egyik legközelebbi barátja. Ő is a császári hadseregből lépett át a honvédseregbe. A szabadságharc után árnyékként követte Kossuthot Angliába, Amerikába. 1861 májusától 1862 júniusáig ő az olaszországi magyar légió parancsnoka. Nyugalmazott olasz ezredesként élt Kossuth mellett Turinban (Torino), és miután számtalan levelet írt a kormányzó életéről, elnevezték Kossuth Mikes Kelemenjének.

Vetter Antal (Anton Vetter von Doggenfeld, 1803–1882)

Régi katonacsalád sarja, apja és nagyapja is az osztrák császárokat szolgálta. Az első császári tiszt, aki felajánlotta szolgálatait a Batthyány-kormánynak. A honvédhadsereg vezérkari főnöke, Mészáros Lázár hadügyminiszter helyettese. 1859-től az olaszországi magyar légió szervezője és parancsnoka. Kossuth nem igazán kedvelte.

Földváry Károly (1809–1883)

Már másfél évtizede kilépett a császári hadseregből, amikor jelentkezett a honvédseregbe. Hősies akcióival több csatát megfordított. Világos után a halálos ítéletét börtönbüntetésre változtatták, és ezután amnesztiával szabadult. De szervezkedni kezdett, majd lebukott; öt börtönév után aztán emigrált. 1862-től a feloszlatásáig ő vezette a magyar légiót.