Üdvözöljük Norvégiában!

Látogasson el hozzánk, és élje át a „koslig” szó igazi értelmét! – így ajánlja magát Norvégia a turistáknak. A koslig teababát jelent, az üzenet tehát az, hogy Norvégia oly forrón öleli át, úgy dédelgeti vendégeit, ahogy a teababa óvja a tea forróságát. Valóban, abban az országban, ahol a helyi vicc szerint –18 Celsius-fok körül már elgondolkoznak azon, hogy feltekerik a fűtést, minden rendben van. A fjordok pompásak, a transzparencia már nem is lehetne transzparenciább, a fékek és ellensúlyok remekül működnek, a demokráciát kezelő intézményekben éppúgy, mint az elképesztő természeti képződmény, a Trolltunga tengerszem fölé nyúló szikláján egyensúlyozva. Arrafelé is vannak azonban izgága civilek, akik a koslig mellett arra is kíváncsiak, hogy mi újság az allemannsrettel. Ez a szó a mindenki számára garantált emberi jogok körülírása, vagyis azt is tartalmazza, hogyan járjunk el, ha – nem is annyira váratlanul – ötven menekült érkezik az éppen csődbe ment turistaszállásunkra. Mivel az állam támogatja a menekülteknek átmeneti szállást adókat, Primus – Rune Denstad Langlo filmjének mérsékelten rasszista hőse – úgy jár el, hogy a nagy pénz reményében hajlandó másodlagos frissességű halat szervírozó svédasztalt felállítani. Mit kezd egymással néhány norvég vagy a síiták és a szunniták, a muszlimok és a keresztények, hogyan ért szót a kongói nyelvzseni az etióp protestánssal, és egyáltalán: hány hindu közbeiktatásával lehet enyhíteni ennyi feszültséget? Az Üdvözöljük Norvégiában! friss, pimasz, csipkelődő szatíra arról, hogy mindannyian egymás rabjai vagyunk.